Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Hajdú Mihály: Az 1646-47. évi Bandinus-féle összeírás névstatisztikái (Kőhegyi Mihály)
nak egy zalai mikrotáj mezőgazdasági vizsgálatával foglalkozó munkája. A dolgozat módszertani tanulságai sokkal inkább konkrét történeti anyaghoz kötődnek, mint az eddigiekben tapasztalhattuk. A szerző öt zalai község példáján a szövetkezeti gazdálkodás körzet-szervező szerepét kutatja, előtérbe állítva a földkoncentrációt és foglalkoztatási viszonyok alakulását. Megállapítja, hogy a szövetkezeti egyesülések egységesítő szerepet játszanak, ennek jelentősége azonban a dolgozó tagság foglalkoztatottságának mértékétől függ. További fontos tanulságként tarthatjuk számon, hogy felhívja a figyelmet: a kiskörzctek gazdasági tevékenységének értékelése csak a gazdálkodási egységek adminisztrációjának forrásként való felhasználásával lehetséges. Az ismertetett tanulmányok természetesen csak villanásszerűen érzékeltethetik a kötet sokrétűségét, gondolati gazdagságát. Mégis úgy vélem, hogy az alapvető törekvések jelzéséhez elegendő támpontot nyújtanak: igazolják, hogy a szigorúan egy szakterületre alapozott ismeretek csak részigazságokkal szolgálhatnak. Teljesebbé tételük lehetséges útja: a különböző szaktudományok által képviselt megközelítési módok valóságos egyesítése. A pécsi kötet éppen azt bizonyítja, hogy ezen a téren sok még a tennivaló. (MTA Dunántúli Tudományos Intézete Közlemények 27. Pécs, 1980.) VADAS ZSUZSANNA Hajdú Mihály: Az 1646—47. évi Bandinus-féle összeírás névstatisztikái 1622-ben alakult Rómában egy misszionárius jellegű szervezet, a Sacra Congregatio de Propaganda Fide, amelynek legfőbb feladatai közé tartozott a török megszállta területek katolikusainak lelki gondozása, vallásuk megtartásának segítése. A szerzetesekből és papokból álló szervezet működését megengedték a törökök, mert a zömében szegény ferencesekből álló tagjai hasonlítottak életmódban derviseikhez. Dél- Magyarországot több ízben is, emberöltőnyi időközökben bejárták, és hazatértük után összefoglaló jelentést tettek útjukról. Ezek a viszonylag szűkszavú iratok sokszor egyedüli forrásai bácskai községeink XVII. századi történetének. Hasonló jellegű, de jelentőségében és tartalmában messze a többi fölé emelkedő az úgynevezett Bandinus-féle összeírás, mely 1646-47-ben készült, és a moldvai magyarság egyik alapvető forrása. Történészek, néprajzosok, nyelvészek sora (Auner Károly, M. Costachescu, Lökő Gábor, Domokos Pál Péter, Mikeos László) használta föl adatait Moldvával foglalkozó munkájában. A vaskos jelentés eredetije nem maradt ránk, de több latin másolatát ismerjük. (A budai ferencesek könyvtárában még 1940-ben meglévő példány jelenleg lappang. A XVII. század közepén, Marisconi lengyel nuncius számára készült másolatot pedig e század elején adta el a szentszék egy román könyvgyűjtőnek.) Az egyes másolatokat külön is kiadták, de a kiváló felkészültségű Mikecs László művelődéstörténeti, településtörténeti tanulságait is levonta 1944-ben kiadott, ma már könyvritkaságnak számító művében. Mi indokolja akkor újbóli feldolgozását?- teheti fel joggal bárki a kérdést. Mikecs nem adott számszerű képet sem a családnevekről, sem pedig a keresztnevekről, bár sokoldalú névmutatója enyhíti ezt a hiányt. Nem lehetséges viszont az egybevetés más vidékek névanyagával és korabeli - a dolog természetéből folyóan elsősorban erdélyi - összeírások feldolgozásaival. A névanyag újból és újból történő áttekintése nehézkes, és osak külön számítgatásokkal tudja a felhasználó meghatározni a korra és vidékre jellemző sajátságokat. Márpedig aligha lehet közömbös kutatásunk számára, hogy a Bandinus jelentésben szereplő, ezernél több személy kételemű neve mit árul el. Bandinus ugyan a moldvai katolikusokat írta öszsze, ám ezek - néhány kivételtől eltekintve- magyar anyanyelvűek voltak. E névanyag rendszert-teremtő vizsgálata egyrészt a magyar névkincs XVII. századi időszakára, mélyebb összefüggéseire vet fényt, másrészt településföldrajzi és népmozgalmi kérdések megválaszolására ad módot. Hajdú Mihály módszertanilag kiforrott könyve ezért jelent nyereséget a 74
