Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Szakolczay Lajos: Természeti ember, a lét törvényeivel

Ö, ígérj mértéket, értelmet e földhöz, hisz oly mélyre rejti veszteségeit, mint a vizét, csak a kutak ostorán mérheti a szem, mi maradhat kánikuláig!

Indulni kéne tovább, úgyis korán száll le a köd.

Indulni —

fontos a lét, az ének, a tánc a szomszéd szeme, ki itt marad, szikkad, szigorodik; legelők bábakalácsa.

Mindössze egyetlen gondolatot fűzzünk a versrészlet utolsó soraihoz. Szép a kép: az ott maradó ember az évek folyamán a legelő vadnövényéhez fog hasonlítani. Szűrös lesz, tüskés, viharálló és kemény. S még valamivé válhatik, de erre csak áttétellel van utalás. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály közösen írott Magyar Füvészkönyve a fészkes virágú bábakalácsot kör fénynek nevezi.

41