Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Csányi László: Dienes Valéria átváltozásai
Miután kiszakadt szekszárdi környezetéből, kezdődik Dienes Valéria második átváltozása: „a tudomány, a science érdekelt” — vallotta később, matematikát tanult hát és fizikát, majd filozófiát, esztétikát, zeneszerzést. Rados, Beke Manó, Eötvös Lóránd, Alexander Bernát, Beöthy Zsolt előadásaira jár, Fejér Lipót, Zalai Béla egyetemi társa, s természetesen Dienes Pál is, akinek felesége lesz, majd Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Madzsar József társaságában látjuk, aztán újra Babits közelébe kerül, aki ezekben az években írta A gólyakalifát s fordította Dantét. De közben még egy átváltozás Bergson bűvöletében, aki a legnagyobb hatást tette rá. „Teljesen átfordította a filozófiai lényemet” — emlékezett vissza később, s aki Giddings, Lester Ward és Berkeley könyveit fordította addig, most Bergson nyomába szegődik. A Halál fiaiban „Schopenhauer, Nietzsche már nem is filozófusok szemében”, éppen ezért meglepő a közbeiktatott Berkeley tisztelete, de inkább arra gondolunk, hogy tudnivágyása olyan alkalmazkodással társult, ami szinte átlényegülés: egy pillanatra sem tér le a gondolat ösvényéről, de mindig valaki mellé szegődik, mintha igazolásra lenne szüksége. Csak ezzel magyarázható Bergson-fordításának nyelvteremtő jelentősége; azonosulása valószínűleg csak Péterfy görög átültetéseihez mérhető. Nehezen mozduló filozófiai nyelvünk, ami Márton István óta viaskodott a kifejezéssel, Bergson ihletésére szárnyalt tolla alatt, elég, ha példaként egybevetjük Fogarasi Béla fordításával, aki alig tudott áthatolni Bergson és a nyelv súlyos anyagán. S Bergson vezeti el az újabb fordulathoz, a Matiére et memoire „mozdulatpszichológiája” sodorja Raymond Duncan közelébe s innen már csak egy lépés saját leleménye, az orkesztika, amiben Dienes Valéria együtt látta minden törekvése megtestesülését. Ma már valószínűleg megállapíthatatlan, hogy mivé lehetett volna mozgáskísérlete, melynek négy eleme a tértudomány (plasztika), időtudomány (ritmika), erőtudomány (dinamika) és jelentéstan (mimika), s azt sem tudjuk, hogy mozdulatjátékai, mint a Hajnalvárás, a Nyolc boldogság, majd a kifejezetten dilettáns Bethlen Margittal közösen készített Fehér Királylány menynyiben jelentettek kísérletet vagy művészi eredményt. Az orkesztikával kapcsolatban azonban a Bergson-hatásra sem kapunk egyértelmű választ, noha kései visszaemlékezéseiben nagyon határozottan utal rá. A mobilité nagy szerepet játszik Bergson rendszerében, abból indulva ki, hogy a nyugalom mindig viszonylagos, ám ugyanakkor egyik nagyon fontos tanulmányában (Introduction ä la Métaphisique) ismételten hangsúlyozza, hogy a folyton változó valóságot nem lehet merev fogalmakkal rekonstruálni, mert a tárgy külső szemlélete mindig kvantitatív elrendezést jelent, s Bergson ezért különbözteti meg az egészet jellemző részt a jeltől, ami csak utal a subsztanciális részre. A mobilité Dienes Valéria orkesztikájában a mozgás jelképével kifejezett gondolat, ahol a tartamot — a Bergson-i gondolkozás egyik pillére -— az idő hordozza, de kérdéses, hogy tér és idő közvetlen szövetségében jelentheti-e azt, amiről Bergson úgy véli, hogy „az állapot maga is változás”. Az orkesztika Bergson bűvöletéből nőtt gyakorlati-spirituális rendszerré, de tartós hatása nem volt, folytatóra nem talált, s ma már jelentőségét sem lehet megállapítani. 51
