Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Somlyó György: Epigrammák a "Görög antológiából"

SOMLYÓ GYÖRGY:

EPIQRAMMÄK

A „QÖRÖQ ANTOLÓGIÁBÓL"

BABITS EMLÉKÉNEK

ANAKREÓN

Szánlak, ó, Arisztokleidész, legvitézebb jóbarát.

Ifjú élted adtad érte, hogy hazád szabad legyen.

LEÓNIDÁSZ

Nászi daloknak büvöletes szavú hattyúja, Alkman, Múzsákhoz méltó himnuszok énekese

nyugszik e sírban, Spárta virága, ki itt szabadult meg súlyos terhétől, hádeszi útja előtt.

RHODOSZI SZIMIASZ

Fond be, szelíd repkény, szelíden fond körbe Szophoklész sírját, dús levelek zöldje borítsa sűrűn;

szerte a rózsa virágozzék körülötte s öleljék ágbogas indákkal fürtszerető venyigék,

mind ama szívbeli bölcsességért, mit Khariszokkal egybevegyült Múzsák súgtak a Mézszavunak.

ASZKLÉPIADÉSZ

Arkheanesszát zárja e kő, kolophóni betér át, néki a ráncai közt is szerelem lakozott.

Ö, ti, kik ifjú virágát téptétek, szeretői, mily lángtengeren át törtetek egykor utat!

„SZiMÓNIDÉSZ"

Gyilkosaimnak az én sorsom, Vendégszerető Zeusz, eltemetőimnek jusson az életöröm.

SZAPPHÓ (!)

Itt a halász Pelagón sírjára az apja, Meniszkosz tett hálót s evezőt, egyszerű sorsa jelét.