Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Tüskés Tibor: Meglepetés és bizatás: Csányi László - Szekszárdi napló
TÜSKÉS TIBOR: Meglepetés és biztatás Csányi László: Szekszárdi napló Egy régi, még a negyvenes évek közepén megjelent verseskötet és egy Batsányi-válogatás, egy Hans Sachs-fordítás, Vörösmarty szerelmei címmel néhány, kötetbe foglalt irodalomtörténeti tanulmány, a Goethe-kutatást gazdagító dolgozatok különnyomata a Filológiai Közlönyből, Babits és Szekszárd kapcsolatát elemző értekezés ugyancsak különnyomatban a Tolna megyei Levéltár évkönyvéből — körülbelül ez az, amiről a gazdagabb könyvtárak katalóguscédulái eddig tudósítottak, ha a kereső ujj megállt Csányi László nevénél. Hiszem, nem túloznak azok, akik most azt mondják: Szekszárdi napló címmel az elmúlt évek egyik legkitűnőbb esszéprózája jelent meg Csányi László neve alatt. A mű és a nyomában támadt elismerő kritika azokat is meglephette, akik most találkoztak először az író nevével, de azokra is fölvillanyozóan hatott, akik számontartották Csányi folyóirat-publikációit és kis számú önálló munkáit. Míg eljutott idáig, útja nem volt egyenes, életét kitérők tarkították. Tapolcán született, Győrben volt diák, 1945 után Pécsett újságíróskodott, de míg a történelmi átalakulás másokat a regionális székhellyé növő városba vonzott és megtartott, őt Szekszárdra lökte, ahol immár évtizedek óta minden reggel kilép egy bérház kapuján, és elindul a vidéki napilap szerkesztőségébe, hogy mások kéziratát olvassa, gyomlálja, s olvasószerkesztői ceruzájával huszonnégy órai halhatatlansághoz juttassa őket. Lekésettségének, látszólagos kívülmaradottságának persze nemcsak külső, tárgyi okai voltak, hanem személyesek is. „Mindig viszolygást éreztem a könnyűvel és felületessel szemben, s többre becsülöm a tehetséges olvasót, mint a múlandóság számára kör mölő Írót” — mondja egyhelyütt. Másutt ezt írja élete céljáról: „csak a megfellebbezhetetlen tisztesség vezessen”, majd pár sorral alább: „soha nem tudtam sikerben és karrierben gondolkodni’’. Természetesen csak bólinthatunk ezekre a tiszta gondolatokra, de Csányiból mintha még a természetes írói igény is hiányzott volna eddig, mintha az önkifejezés vágyát, a „Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak!’ óhaját is elfojtotta volna magában. S ha a visszahúzódás okai összetettek, nyilvánvaló, hogy a Szekszárdi napló megszületésének tényét sem lehet csak a külső körülményekkel, a kedvező pillanattal, „a kor és saját szándék” szerencsés találkozásával magyarázni. A mű ereje és szépsége mindenekelőtt az író tehetségében, személyiségében, alkatának természetében rejlik. 63
