Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Bencze László: Egy festő feljegyzéseiből
BENCZE LÁSZLÓ: Egy festő feljegyzéseiből „Tudatos meggyőződésem szerint korunk túljutott a forradalmak szakaszán ... és a Picasso után következő nemzedékek legkiválóbbjainak tudatosan vagy átgondolatlanul is csak az lehet a törekvésük, hogy az addig analitikus jellegű kísérleteket szintetizálják, hacsak nem akarnak az elődeiktől rájuk maradt, ma már iskolai jellegű kísérletezések zsákutcájában elszunnyadni.” (Kassák Lajos) * Munkásságomból hiányzik a ludensi elem. Ennek a beismeréséhez — tudatosításához! — akkor, amikor a magát korszerűnek valló festészetben egy esernyőnyélnek, biciklinyeregnek, keménykalapnak, a játékosan variált és képzettársítást indító sztereotyp elemeknek döntőbb szerepe van, mint az emberi alaknak, a lélek közvetlen, s így az asszociáció mankóira (vagy szöcskelábaira) nem szoruló formáinak — mégiscsak elszántság kell. Bármily hajlamom van a játékra, és zsigeri ingerem a humorra: ha vászon, deszka, papír elé kerülök: halálos komolyság és egyértelműség kerít hatalmába. Mint aki bandázs nélkül lép a pástra vagy porondra, s tudja: élve vagy halva, de győztesként kell a küzdelemből kikerülnie. Akire tőrt szegeznek, s aki tőrt szegez, annak — hacsak nem bohóc vagy bolond — nincs kedve figurázni. Ezért elnézést kérek, hogy csak az emberről — mindenkiről és magamról — tudok szólni. Ecsettel, tollal, irónnal. Szűrhímzésből vagy fiókfogantyúból embert teremteni én nem tudok. Hogy — így s ezért — nem vagyok korszerű? Lehetséges. Lehetséges? Döntsék el a döntőbírák. Magamban én már döntöttem, így vagyok önmagam, s ha magam vagyok, vagyok csak korom fia is. Számomra az ecset vívótőr vagy kard; zeneszerszám vagy birkózó izomzat; akkor lennék korszerűtlen, ha gyermekruhába bújnék, homokból szaggatnék pogácsát, és selypegve énekelném a lánc-lánc-eszterláncot. Sietek beismerni: öreg fejjel is legnagyobb örömöm, ha a gyermekek játékát szemlélhetem. S ha ki felnőtten is be tud állni a gyermeki körtáncba, s így — bunkfenccel — alakváltani is: istenemre, irigylem. Nékem ez nem menne. Más a dolgom: azt csinálom. * 31
