Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában

rómaiak régebben Taberna Meritoriának neveztek, mert a háborúban megcson­kult és megnyomorodott, szegény, szerencsétlen katonák, és azok is, akik a ró­mai tlép szolgálattíban harcolva öregedtek meg, itt találtak gondozásra és pi­henésre mindaddig, amíg éltek. A főoltár előtt van az a hely, ahonnét amidőn Krisztus urunk megszületett, olajforrás fakadt és egy napon át nagy bőségben buzgott. Ez az a templom, amelyet Aldobrandino kardinális új és szépséges mennyezettel ékesített. Sétáljatok aztán a Ripa (a Part) felé, s bámuljátok meg az ott látható vala­mennyi kertet, templomot és házat, ahol egykor a rómaiak Arzenálja volt, amely hogy mekkora lehetett, magatok is megítélhetitek, mivel maradványait ma is látni. A TIBERIS SZIGETE ÉS LYCAONIA így tovább haladván a Ripa felé, balra egy szigetet láttok, amelyet a régi rómaiak lsola Tiberinának neveztek, s ahol most San Bartolomeo és San Gio­vanni Calibit a temploma áll, ott laknak az úgynevezett Pate Bene Fratelli (az Irgalmas-rendi Tegyetek Jót Testvérek). Ezen a szigeten két szentély állott, az egyik Jupiter Lycaoné, a másik pedig Aesculapiusé. Ha jól megnézitek, e sziget hajó alakú, és ma is áll a két híd, amelyeken át a szigetre lehet jutni. Az egyik hidat a régiek Fábriciusnak, a másikat Cestiusnak nevezték, de manapság már csak Ponte Quattro Capinak (a Négy Fej Hídjának) hívják őket. A SANTA MARIA-HlD, PILÁTUS HÁZA ÉS EGYÉB DOLGOK Miután mindezt láttátok, forduljatok a Trastevere felé, és találtok egy egye­nes utat, amely egy félig romokban lévő hídhoz vezet. Ezt Santa Maria-hídnak nevezik, a régi rómaiak pedig Ponte Senatoriónak hívták. Ennek a lábánál talál­tok egy teljesen lerombolt palotát, amely a köznép szerint Pilátus palotája volt, a józan ítéletűek azonban azt mondják, hogy Nicolo di Renzo, vagy az Orsiniek egykori palotája, mint ahogy még ma is látható egyik kapujának mindkét ol­dalán. Ezzel szemben láthattok egy olyan antik templomot, amelyet a Holdnak, az ellenkező oldalon pedig egy másikat, amelyet a Napnak szenteltek. Ha eze­ken túlhaladtatok, velük szemben meglátjátok a Santa Maria in Cosmedin temp­lomát, amelyet Scola Grecának hívnak. Ennek előcsarnokában nagy, kerek, fe­hér márványlap áll: közepét emberarcúra faragták, és a nép úgy nevezi, Bocca della Veritá (az Igazság Szája), de valójában csatornafedőlap volt. Ezután a Marmorátához érkeztek az Aventinus-domb lábánál, amelynek közelében néhány romot láttok a folyóban, ahol valaha a Sublicius-híd állott, amelyen lábát meg­vetve egykor Horatius Codes harcolt egész Etruria (Toscana) ellen. Az említett domb alatt haladván a Tiberis mentén a San Paolo felé, jobbra szőlőket láttok, amelyeknek területén a rómaiaknak 140 gabonaraktára állt, s ezek igen nagyok voltak, amint azokból a romokból látni, amelyek Cesarino őhercegsége szőlőjében találhatók. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom