Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Gaál Attila: Adalékok a Tolna megyei régészet kezdeteihez — (Römer Flóris levelei Novák Sándorhoz)
GAÁL ATTILA: Adalékok a Tolna megyei régészet kezdeteihez (Rómer Flóris levelei Novák Sándorhoz) Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az egyes szaktudományok korai történetét, a kezdet sokszor bizonytalan lépéseit, mintha csak szándékosan burkolnánk jótékony homályba, legfeljebb csak a „szakmán belüliek”, a tudományág történetének művelői ismerik. A „kívülállókat úgy sem érdekli” szemléletből fakad az a gyakorlat is, hogy — talán a legnagyobb egyéniségektől eltekintve — az elsőkről, az igazi „úttörőkről” is legtöbbször csak a szakfolyóiratok, évkönyvek hasábjain olvashatunk, s a nagyközönség nevüket is alig, vagy egyáltalán nem ismeri. S ha néhanapján mégis előkerül egy-egy sosem hallott név, egy-egy száz—százötven év előtti küzdelmes életút, döbbenettel határos a felismerés: Ö már ezt akkor tudta? Már akkor így csinálta? S gyakran bebizonyosodik a legmodernebbnek, legmaibbnak gondolt új elméletről is, hogy csak újrafelfedezés, újra kitalálás. Valaha, valaki már ennek szellemében élt és dolgozott; legalábbis megsejtett valamit mai elméleteink lényegéből. * Rómer Flóris (1815—1889) a magyar régészettudomány mindmáig egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Legfőbb szakterületének a római-kor kutatását tartotta, ezen túl azonban foglalkozott minden olyan kérdéssel, amely a magyar régészettel, nemzeti múltunk kutatásával függött össze. Elévülhetetlen érdemének számít, hogy korán felismerte az ismeretterjesztés fontosságát a muzeológia területén, s e lehetőségeket kihasználva nagy szerepe volt a század második felében a vidéki múzeumok megszervezésében. Előbb levelező, majd rendes tagként tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, vezetője az MTA kézirattárának. Az ő nevéhez fűződik hallatlan kultúrtörténeti és történeti kincseinknek, a Corvináknak az összegyűjtése. A Nemzeti Múzeum régiségtárának első igazgatója volt, s ugyancsak első szerkesztője az azóta is létező régészeti szakfolyóiratnak, az Archeológiái Értesítőnek. E tisztségeiből adódó lehetőségeit következetesen felhasználta arra, hogy minden érdeklődőt — elsősorban a vidéki értelmiségieket: papokat, orvosokat, 55
