Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Gál István (közli): Babits három Dante-miniatűrje

igazság, béke és szimmetria elvein épül fel. D. hőse ő maga, s világképét a saját életének és szerelmének keretébe foglalja, mely szimbolikus élet és szimbolikus szerelem.

Jelentősebb művei: I. Latinul: De Vulgari Eloquentia (A köz nyelvi irod.ról); De Monarchia (A monarchiáról; 1311. és 1316. közt.), pl.-i utópia.

Kéziratainak egyikét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. II. Olaszul: Vita Nouva (Űj élet). D. ifjúkori szerelmi verseit prózai keretbe foglalja. E könyv különös önéletrajz, D. szerelmének, s talán házasságának története, a világirod. első lírai regénye. II Convivio (Vendégség 1306—08), énekek (canzonék) és kommentárjaik gyűjteménye. Canzoniere (Énekeskönyv). Kisebb versek, szonettek, canzonék stb., majd 100, nem mind hiteles. Divina Commedia (Isteni Színjáték; 1313. és 1321. közt; eredeti címe csak Commedia). 3 canticából áll: Pokol, Purgatórium és Paradicsom; az egész költemény egy bevezető énekkel éppen 100 énekre oszlik. Ríme a terza rima v. terzina (aba bcb cdc stb.). Hőse maga D.; tartalma a bűnös lélek megtisztulása, s poklon és purgatóriumon keresztül az Istenig való emelkedése. Kerete egy hatalmas vízió, melyet a költő az 1390-es jubileumi évre helyez. D. ekkor 35 éves: „az emberélet útjának felén” jár. Az élet erdejében a bűnök szörnyetegei állják útját. Az elhúnyt Beatrice — az égi megvilágosodás, a Teológia, a mennyei szerelem — elküldi hozzá Vergiliust, a pogány, de már a kereszténységet megsejtő lat. költőt, ki a Filozófiának jelképe. Vergilius végig vezeti őt a Poklon és Purgatóriumon. A Pokol tölcséres üreg, a föld középpontjáig terjedve; szűk barlang visz ki innen a Föld túlsó oldalára, ahol az óceán közepén a Purgatórium hegye emelkedik. A hegy tetején van a földi paradicsom, ahol a vezetést maga Beatrice veszi át, felszállván D.-val a csillagok közé. A költeményt az istenlátás szimbolikus ábrázolása fejezi be. E túlvilági útján a régiségnek és saját korának elhúnyt szereplőit látja viszont; alakjaik és történeteik a költeményt hatalmas világképpé gazdagítják.

Császár Ferenc lefordította a Vita Nuovát, s a Komédia pár énekét. Bálint Gyula az egész Komédiát rímes hexameterekben (1864.), Szász Károly alakhíven, Gárdonyi Géza és Zigány Árpád a Poklot rímtelen versben, Babits Mihály az egész Komédiát alakhíven, Radó Antal és Kenedy Géza a Poklot rímtelenül fordították.

Közli: GÁL ISTVÁN

14