Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - N. Horváth Béla: József Attila folklórszemléletéhez

ságról. A versben ugyanis ott következik be a változás, elhagyva a kalevalás fogalmazásmódot, ahol társadalmi mondanivaló kerül előtérbe:

Nép rózsa ring a rózsában, rege, róka, ejtem,

Kasznár szíve káposztában, rege, róka, ejtem.

Keni urát oly kenőccsel, rege, róka, ejtem, fizeti a népet lőccsel, rege, róka, ejtem.

A regölés formájával, eszközeivel válik szociális, politikai információ hordozójává. Nem véletlen, hogy épp ott a „nép rózsa”-kasznár ellentétnél — a motívumot a Medvetáncban is megtalálhatjuk — változik az előadásmód, a refrén szövege. Ezt a szerkesztésmódot, az értelem ilyen „megvilágosulását” láthatjuk más, e korszakának sajátos alkotásaiban is. (Egeres, Aranyborjú stb.) A regölés eredetét tekintve pogány szokás volt, a továbbélése során azonban keresztény motívumok, vallásos elemek nyomultak be szövegébe. A József Attila-versben nyomát is alig találjuk vallásos elemeknek, amelyek viszont a népi regős énekek kötelező tartozékai. A mítikusságában szép jelenet: a csodafiú szarvas motívuma is hiányzik, illetve képi emléke talán ebben a jóval profánabb sorban őrződött meg: „Láng legyen kecskéjük szarva. . .”

A Betlehem és a Betlehemi királyok a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokásokat ábrázol. A betlehemezést — szereplőit, kellékeit — láthatjuk a Betlehem című versben:

Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király.

A betlehem enteriőrjéhez, illetve az ábrázolt bibliai jelenethez hozzátartoznak az állatok, a jászol:

Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül.

A szokást tehát valóságosan írja le József Attila, s a jól ismert karácsonyi ének, a Mennyből az angyal is felhangzik. De nézzük meg, milyen szövegkörnyezetben:

Az asszony leszáll a kamrai létrán —

Mennyből az angyal — zeng öt atyafi.

Az öreg kapás az ólban ganét hány,

Kántálnak sírva lompos tyúkjai.

A két sor egymásutánisága — a jelenségek mellérendelése —, profán hatást kölcsönöz az éneknek, hisz a cselekmény azonossága mintegy azonosítja szereplőket is: a nemtelen angyalokat, s az asszonyt. Az asszony szó pedig a magyar nyelvben elkülönül a nő megnevezéstől, utal bizonyos szexuális jelentéstartalom22