Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - N. Horváth Béla: József Attila folklórszemléletéhez
zott József Attila alkatával és korábbi gyakorlatával is.” A népköltészet szimbolikájának alkalmazásán, s a stilizáción túl még egy jellemző jegyre felfigyelhetünk e versek kapcsán. A lírai én, amely nem azonos a költői énnel, egyfajta szegényember-szerepben jelentkezik. A szerep személyes személytelensége az individuális és a kollektív sajátos egységét teremti meg. József Attila szegényemberei a saját sorsukon keresztül (szegénység, éhség, lázadás) a közösség normatívájút képviselik, s ily módon ez a magatartás egybeesik a folklór-műfajok hősének attitűdjével. Ezek a művek valóban a népköltészet belső értéséről, átlényegítéséről tanúskodnak. A Szegényember szeretője állapotleírásával, a szegénység részletezésével, önsajnálatával, a versvégi fordulattal és egyáltalán modellbeli hasonlósága alapján a panaszdalokra emlékeztet. Ez a hatás érvényesül az Aki szegény, az a legszegényebb című versben is. A szegényember-stilizációk közül, nemcsak címe miatt, valóban balladának tekinthető a Szegény ember balladája. Az újabb balladák felépítésének megfelelően a három versszak egyben három szín is, tehát minden versszak után színváltás következik. A ballada egyágú cselekmény-vezetésén keresztül tárul elénk a konfliktus: a szegényember nem adja gyermekét a királynak, nem hagyja, hogy koldus legyen belőle (is), inkább a tóba dobja, s ezért bűnődik. Bár a balladai törvény szerint a vétséget követi a bűnhődés, itt a szegényember elsősorban nem morális vétséget követett el, hanem szembeszegült a királlyal — illetve a hatalmat jelképező személlyel, hisz a király mesei jelkép — s így sértette meg a fennálló társadalmi rendet. A lázadás miatt kell tehát bűnhődnie. Ugyanezt a lázadás-konfliktus modellt mutatja a már átmeneti jegyeket is tartalmazó Szélkiáltó madár. (Eredeti címén Szegényember a XX. században.) Ez a balladai modell a legpregnánsabban az időben utolsó ilyen jellegű költeményben, a Tiszta szívvel címűben jelentkezik. Eltűnik már a szegény ember-szerep, bár az állapotleírás viszszautal. A vers a következőképpen épül fel: Társadalmi árvaság —) lázadás —) bűnhődés (bosszú) A struktúra, s a hős virtuskodó magatartása, a betyárballadákra emlékeztet. Az általunk felvázolt modellre is igaz, amit Vargyas Lajos általában ír a betyárballadákról : „... mind a három (a Bogár Imre-, Vidróczki-, Fábián Pista-balladákról van szó) felvillantja a betyár hetyke halálmegvető bátorságát és a túlerővel is kiálló lázadását. És mindegyik mint elkerülhetetlen, sőt szükségszerű véget állítja oda a ballada végére az akasztófát, az elbukást, sőt bűnhődést.” (A kiemelés tőlem.) A bosszúállás motívumát is megtalálhatjuk Barna Péter balladájában, akiről Vargyas feltételezi, hogy esetleg azonos a Makó környékén felakasztott betyárral: Az én sírom mellett rózsa fog teremni legények, asszonyok oda járnak szedni szeggyed rózsám, szeggyed, keszkenődbe szeggyed város bosszújára, lányok siralmára. Nem tekintjük a Tiszta szívvel-1 balladaátvételnek — még ha kísért is a környezetazonosság —, hanem stilizációnak, amely leginkább ebben a virtuskodó betyármagatartásban jelentkezik, amely magatartással a fiatal költő azonosulása közismert. 20
