Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Vadas Ferenc: Melekdi vincellér faluja
VADAS FERENC: Melekdi vincellér faluja Legkorábbi hazai származású magyar nyelvemlékünk — Magyarország, a Duna, néhány dunántúli helység és a király méltóságnév társaságában — két vincellér nevét is megőrizte. Az egyiket Mirának, a másikat Melekdinek hívták. Az előbbiről tudjuk, hogy neve a falu (község) értelemben használatos mir szláv szóval rokon, az utóbbié valószínűleg a magyar meleg szóból származik. Mira lakhelye a korábban Zala megye északi csücskén fekvő, ma Veszprém megyéhez tartozó Palóznak, Melekdi falujának fekvése viszont megnyugtatóan a mai napig sem tisztázott, csak annyit tudunk róla, hogy szőleje volt Patadiban, amit a magyarok nagy királya adományozott a monostornak. Ismereteink kútforrása a veszprémvölgyi apácák 1002 előttről származó görög nyelvű adománylevele. A felbecsülhetetlen értékű nyelvi emlék nem maradt ránk eredetben, hanem átiratban. Az István király nevében kiállított görög nyelvű adománylevelet 1109-ben Könyves Kálmán latin nyelven megújítja úgy, hogy egyazon hártyalapon a görög és a latin szöveg is megtalálható. Az oklevelek megújítását az Árpád-korban különböző dolgok indokolták, közöttük olyan köznapiak is, mint szakadás és elmosódás vagy éppenséggel egérrágás, de renoválást kívánt a birtokviszonyokban beállt változás is. A hatóságok a megsérült okleveleket újakra cserélték, a benne foglaltakat megerősítették, ha a birtokviszonyokban változások történtek, akkor az új helyzetnek megfelelően egészítették ki a dokumentumokat, vagy módosították azokat. Sok minden szól amellett, hogy a mi vincellérünk faluja is más gazdára találhatott, tekintve, hogy a renováció latin nyelvű szövege már nem tartalmazza a Patadi nevet. Hol lakott Melekdi, az apácák szőlőművelője? Jeles nyelvészeink véleménye ugyancsak megoszlik e kérdésben: egyesek a Duna mentén, mások a Balaton környékén keresik a helyet. Az oklevél hártyájának felső részén lévő görög szöveg bekezdése így szól: ,,Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében én a magyarok királya a veszprémi monostornak adományozok kilenc falut a hozzá tartozó földekkel.” A Patadira vonatkozó rész így értelmezhető: 54
