Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában. (Balázs Kovács Sándor)
Buda felszabadításáig terjedő szakaszát — a XVII. század eleji, Habsburg-ellenes függetlenségi harcok folytatásának kell tekinteni. Nagy László könyve a tudományos ismeretterjesztő kiadványok legjobb hagyományainak folytatásaként jelent meg. Anyagbősége, tudományos megállapításai, — melyek közül jónéhány e munkában fogalmazódott meg először, — jelentősen bővíthetik a korszak hadtörténetére vonatkozó ismereteinket. Értékes kézikönyvet jelent ugyanakkor a XVI—XVII. századi magyar történelem iránt érdeklődők, de a korszak avatott kutatói számára is. (Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó. 1978.) GAÁL ATTILA Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában — Nagybirtoktól a nagyüzemig Tóth Tiborinak a mernyei uradalomról írott két kötete az agrárttörténetírásban eddig nem alkalmazott módszere, közgazdasági szemlélete miatt érdemli meg megkülönböztetett figyelmünket. A gondos munkával, az adatok sokoldalú elemzésével elkészített táblázatai, összehasonlító statisztikai adatsorai önmagukért beszélnek. Minden magyarázat nélkül szemléletessé teszik azt a folyamatot, melynek során a feudális járadékok elsajátítására szorítkozó nagybirtok helyét a majorsági nagybirtoküzem, majd a tőkés nagyüzem foglalta el. Természetesen azok számára, akik „el tudják olvasni” a közgazdasági jelentésű számsorokat. A modellként feldolgozott mernyei uradalom a Somogy, Tolna, Zala és Veszprém vármegyékben fekvő (a jobbágyi kézben lévő ún. úrbéri földekkel együtt) mintegy 50 ezer holdas birtokkomplexum volt, amely a múlt század első évtizedében került a Magyar Kegyes Tanítórend használatába. A piaristák tapasztalt és szívós gazdaságszervező munkájának köszönhetően az uradalom viszonylagos tagoltsága, szétszórtsága, piaci elzártsága ellenére egy évszázad alatt kapitalista nagyüzemmé fejlődött. A gazdasági irányítás szempontjából az uradalom két részre tagolódott. Az egyik birtokcsoportot (a kisebb jelentőségű Tolna megyei Váronggal együtt) a Somogybán lévő gazdaságok, a másikat pedig a Zalához, részben Veszprémhez tartozó, a mernyei központtól 8—11 mérföldre (72—98 kilométerre) eső dörgicsei birtokcsoport alkották. A kezdeti időben a legnagyobb gondot a birtokkomplexum irányítása jelentette. A szerzetesrend vezetői olyan gazdasági irányítási és ellenőrzési rendszer kidolgozására törekedtek, melynek segítségével a lehető legjövedelmezőbb gazdálkodást folytathatták. Sikerült is kiépíteni egy számunkra már-már áttekinthetetlen, rendkívül bonyolultnak tűnő rendszert, aminek fő célja a gazdatisztek közti ellentétek kihasználása a belső ellenőrzés érdekében. A legfontosabbat — a munkaerő-, az anyag- és pénzfelhasználás szabályozását — már kezdetben megoldották. Azt viszont, hogy a jelentősebb üzemágak speciális, szakmai irányításának szabályozására ekkor még nem került sor, a gazdálkodás viszonylagos fejletlenségével magyarázhatjuk. Az uradalom igazgatásának első évtizedeit mindenképpen a fokozatos gazdasági egységesülés tendenciája jellemezte. A század közepére megteremtődtek azok a szervezeti feltételek, melyek lehetővé tették az uradalom forgalmának és tevékenységének megtervezését is. Az önkényuralom időszakában az irányítási rendszer lényegesen továbbfejlődött. Az új struktúra alapja minden szinten a szakosodás volt, illetve — a szakosodás mellett — a személyi felelősséggel ötvözött kollektív irányítás. A mernyei uradalom gazdálkodása jó néhány speciális sajátosságot mutat. 75
