Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
— De hiszen most mondtad, hogy még egyszer megtennéd, ha módodban állana! Ez is egy értelmiségi és ilyen világszemlélettel járja a falvakat, beszél a parasztokkal. Mi pedig harcoljunk politikai síkon a Nyugatra menekülés káros volta miatt!!! Délben a szokásos kétheti összejövetel volt a földművesszövetkezeti szervezőkkel. Ekkor derült ki, hogy milyen sok még a tennivaló magukkal a szervezőkkel is. Az egyik 6 hónap alatt 3 szövetkezetét alakított. Élnek a maguk falujában a frissen kapott föld, ló, ökör, vagy tehén mellett. O. megyei szervező az ökröket, lovakat, ekéket mind a szövetkezeteknek akarja adni. Nem helyesli, hogy egyéni juttatásba adjuk azokat. Csak így tudjuk biztosítani a föld megmunkálását. K., a kommunista nyomdász szólt, hogy a plébános tiltakozott a második cikkemben lévő és az egyházi iskolákra vonatkozó rész miatt. K. a szerkesztőhöz utasította. Ez a pap az FKP helyi vezéralakja, a múltban volt MÉP-képviselő. Szekszárd, 1946. augusztus 7. Szerda. Ma reggel a hetipiacon néztem szét. Már menet jóleső érzés volt látni a telt kosarakkal hazasiető háziasszonyokat. A piacon rengeteg gyümölcs és zöldségáru, főleg alma, paprika. Igen szép számmal volt szőlő is, meg hatalmas kocsi dinnyék. 1 kg csemegeszőlő 80 fillér, 1 kg őszibarack, 70 fillér, 1 kg alma 40—60 fillér, 1 kg görögdinnye 12 fillér, 1 kg sárgadinnye 16 fillér, 1 db tojás 16 fillér, 1 1 tej 50 fillér, X kg túró 2,50 forint, 1 kg zsír 7,40 forint. Tegnap a tojás 7 fillér volt. A parasztasszonyok kicsit kevesellik az árakat, mert egy férfiing sohasem került 1 q búzába (40 Ft). A vásznat még csak megértik, de a cipők árát különösen magasnak tartják. Egy nyiratkozás 3 Ft, egy pár zokni 6—8 Ft. Délután 2-kor Dr. B. O. kíséretében Várdombra és Alsónánára utaztunk. Várdomb 8—-900 lakosú sváb község. Szövetkezet a pusztán van. Az új telepesekkel nem igen akarnak együttműködni a polgári pártok. A telepesek és a pusztaiak főleg parasztpártiak és kommunisták. A méregkeverők a régi lakosok, a svábok. A község jegyzője zavart alázatossággal állt B. O. előtt és tett jelentést, jóllehet jóval idősebb volt nála. Semmi önállóság és férfiasság nem volt benne. Roppantul bántott. Az ő fején is vaj van? Emelkedő, poros hegyi úton mentünk tovább Alsónánára. A háború előtt 1240 lakosa volt, 95%-ban volksbundista. A községháza udvarán asztal fölé hajolva találunk 6—8 parasztembert. Feszülten figyelnek és keresnek valamit. A falu térképét nézték, hogy ki tudják osztani a földeket. A földigénylő bizottságot feloszlatták a sok korrupció miatt. Most E. M. telepítésügyi felügyelő intézi a dolgot. Az asztal mögött hatalmas rakás cöveknek való karó hevert. Az asztal mellett a 6—8 telepes egy pirospozsgás, sörreklámra hasonló svábra figyelt, aki a földek elosztását magyarázta. A jegyző — fiatal, 30—33 éves lehet — fehér inget, fehér lovaglónadrágot és fekete cúgos cipőt viselt. A faluban a kitelepítés befejeződött. Mindössze 50 valahány család maradt 47
