Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
Az államgépezet laza kapcsolódását bizonyította, hogy társaságunk milyen nehezen tudott pénzt kapni. Vagy tudatosan szabotálták egyesek az indulást? ! Egy kiló liszt eladása után sikerült annyi pénzt teremtenem, amelynek segítségével kedd este 9-kor vonatra ülhettem. Sárbogárdig a kocsi tetején utaztam, onnan tovább előbb nyitott, majd zárt teherkocsiban. Hajnali 5-kor érkeztünk Szekszárdra. A párás harmatfüggöny mögül kikandikáló szekszárdi dombok színpompájának valamilyen keletiesen tarka jellege volt. Az állomásról a városba vezető keskeny sétány két oldalán hatalmas, egymásra boruló platánsor. A ligetet, kocsiutat majd félméteres agyaghordalék borította. Vasárnap éjjel hatalmas felhőszakadás volt és a hegyekből lerohanó víz sodorta magával a hordalékot. Évtizedek óta nem emlékeznek ilyen nagy felhőszakadásra. Rövid, másfél órás alvás, tisztálkodás után, 11 óra tájban mentem kiöltözötten, frissen borotvában a vármegyeházára. Az épület hatalmas, rideg kőfalakból áll. Minden vármegyeházban van valami azonos zárkózottság, gőgösség. Az alispánnal nem tudtam beszélni. Titkára szolgálatkész fiatalember. Ismeri T. Pistát és készségesen kísér át a főispánhoz. Kétórás várakozás után végre fogadott. Készségesen ígért segítséget mindenben. Külön kiemelte, hogy tudomása szerint a Kisgazda Párt ifjúsági szervezete is támogatja a dolgot. Az új értelmiség nemcsak a demokrácia érdeke, hanem a magyar parasztság vezető szerepének érdeke is ezt kívánja. „Lehetetlen helyzet, hogy mindenféle bognárok, suszterek vannak a különböző állásokban.” — Kisgazdapárti! Innen a polgármesterhez mentem. MKP-s. A kollégiumi tervet helyesli, csak nem találja kielégítőnek a reformizmust. Mindig csak annyit teszünk, amennyit lehet?! A megyeház előtt találkoztam össze dr. B. Ottóval, a járási főjegyzővel. A Györffy Kollégium barátja, balatonszárszói sátortársam. Később megjelent az MKP járási titkára és megyei kádervezetője is. Kardos Lacit ismerték. A legteljesebb bizalommal tárgyaltak velem. Ebédre Prantner József kádervezető hívott meg. Nála beszéltük meg a politikai pártók és a város helyzetét. Az MKP a szegényebb városrészben elég erős. Értelmisége azonban a rendőrtiszteken kívül igen kevés. A politikai osztály vezetője és a főkapitány parancsőrtisztje MKP-s, ő is. A Parasztpárttal az együttműködés jó. Sajnos igen pici a létszámuk. C. J. képviselő és H. L. NISZ-titkár a párt. Az emberek tavasztól őszig nem járnak a városba. A szocdemekkel való együttműködés igen rossz, amint azt a rehabilitált N. tanár mondotta. Ö volt az, aki meggyőzte társait, hogy a kommunisták is elvtársak. Ez a vita igen lassan megy még ma is. Sok az áldemokrata köztük. Még ma este beszéltem a politikai osztály vezetőjével, H. alezredessel és H. századossal. A Györffy-kollégista hírre barátjukként fogadták. Este még a helyi lapszerkesztő Bürger Ferenccel is beszéltem. (Azonos a Népszava országosan ismert, volt főmunkatársával, Baktai Ferenccel. — A szerk.) A legértelmesebb itteni értelmiségi. A cikk tekintetében teljes mértékben az én kívánságom érvényesült. Befejezésül még annyit, hogy este az MKP hangos híradójában a követ-38
