Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora
ve, hogy a délkelet-tolnai bort más tolnai kikötőkön keresztül is importálták — megnyugtatónak tűnik, a tolnai kivitelre vonatkozó, előbbi számításainkat, mint erősen túlzókat, el kell vetnünk. A töredékes 15 5 3-as tolnai vámnapló szerint ugyanis március 14. és július 11. között 102747 akcse folyt be, ami csaknem pontosan négyszerese az 1576—77 megfelelő időszakában beszedett vámbevételnek. (Sőt, az arányok még jobban eltolódnak a borkivitel javára, hiszen míg az 1553. áprilisi borvám 18912 akcsét, addig az 1576. áprilisi mindössze 1091 akcsét tett ki.) Ebből előbbi átszámítási kulcsunk szerint az következnék, Tolna 1553—54. évi borkivitele egy esztendő alatt négyszer 15 527 hektolitert, vagyis 62 108 hektolitert tett volna ki. A két vámnapló összevetéséből nyilvánvaló, hogy a délkelet-tolnai bortermelés vagy nagymértékben visszaesett 1553 és 1576 között, vagy pedig az utóbbi években különösen rossz idők jártak rá. Az azonban semmiképpen sem képzelhető el, hogy a XVI. század közepén ezen a területen 100 000 hektoliter bor termett volna. (A szintén jeles bortermeléssel rendelkező Heves megye összbortermelése pl. ez idő szerint 12 272 hektoliter volt.) Ahhoz ugyanis, hogy a helyi és környékbeli fogyasztást és más kikötők kivitelét fedezni tudja, ennyire lett volna szükség. Miután a Tolnánál 1576-ban elvámolt hordók számának meghatározásakor aligha tévedtünk, nyilvánvalóan kisebb űrtartalommal kell számolnunk, mint fentebb tettük. Ha a környékünkön előforduló legkisebb (1,7 hektoliteres) hordóval — ami nagyjából megfelel az ez idő szerint nagyon elterjedt gönci hordó űrtartalmának — végezzük el a fenti műveletet, akkor a tolnai kikötő 1576— 77-es forgalmát 3529 hordó x 1,7 hektoliter = 5999 hektoliter, az 1553—54-es forgalmat pedig ennek négyszeresére, 23 996 hektoliterre becsülhetjük. Ez a környéken szokásos megváltási árak legalacsonyabbikával (3,5 Ft/hektoliter) számolva — 1553-ban 84986 forint, 1576-ban pedig 20996 forint minimális forgalmi értéket reprezentál. Ügy tűnik, a bátai kikötő a török korban is jelentős szerepet játszott a délkelet-tolnai borok kivitelében. 1565-ben a magyar kamara nagyszabású vizsgálatot tartott Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány, szigetvári kapitány visszaéléseinek kipuhatolására. Ennek során a bátaiak küldöttei elpanaszolták, hogy bírójuknak Zrínyi számára vámot kell szednie a Bátánál áthaladó hajók után. Korábban a borral megterhelt hajók gazdái (természetesen a török vámösszeg lerovása mellett) csak 12 dénár „kormánypénzt” fizettek, újabban azonban Zrínyi minden hajó után egy-egy hordó bort követel. Három hajótól pl. — amelyek közül kettő makói, egy pedig szegedi hajósgazdáé volt — nem kevesebb, mint 100 köböl (13,6 hektoliter) bort, bizonyos Tálas Gergely és Sőre János hajójáról pedig 97 köböl (13 hektoliter) bort foglaltatott le. Szabó Péter bátai bíró 56 napot sínylődött a szigeti vár tömlöcében azért, mert szegedi és makói hajósokat vámfizetés nélkül bocsátott át a vámhelyen. Mivel a vizsgálati jegyzőkönyv világosan megmondja, hogy a Tálas és Sőre hajójáról elvett 97 köböl 2 hordóban volt, vagyis egy-egy hordó átlag 6,5 hektolitert fogadott be, valószínű, hogy a Bátánál áthaladó borszállítmányok nagyobb űrtartalmú hordóban „utaztak”, mint a Tolnánál behajózottak. Ebből esetleg a Tolnán, illetve a Bárón bonyolódó forgalom eltérő jellegére is következtethe-2C
