Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám

^^jS^gy évvel ezelőtt Illyés Gyula Babitsra emlékező J|L^I versével indítottuk útjára a Dunatájt, s rögtön utána Babits Mihály néhány kiadatlan költeményét közöltük. Mindketten innen indultak, arról a vidékről, ahol Vörösmarty és Petőfi járt, akik nemcsak örökséget hagytak az utánuk jövőknek, hanem feladatot is, ami Babits és Illyés életművében - ez utóbbi, mindnyájunk örömére, ma is egyre gazdagodik - a világirodalom szerves része lett. Akik az ő nevükkel indulnak, tudniuk és viselniük kell ennek minden etikai és esztétikai felelősségét.

Úgy gondoljuk, a szándék tisztasága felment bennünket a szerénytelenség vádja alól, mert aki a leírt szó tisztességével akar szolgálni, csak a legnagyobb példákra vetheti szemét.

Kísérletünk szokatlan volt: folyóiratunk esszéket, tanulmányokat közöl, új adatokkal akarja gazdagítani tudományos életünket. Az első év három számának kedvező fogadtatása arra a reményre jogosít fel bennünket, hogy egy ilyen vállalkozásnak is helye és szerepe lehet irodalmunkban.

A második évfolyamba lépve, immár rendszeres évnegyedes folyóiratként, változatlan céljainkkal köszöntjük olvasóinkat és munkatársainkat.

A szerkesztő bizottság