Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Vadas Ferenc: Mobilitás és iskola
kát képezzenek. Politikai érdek szülte, hogy kérges kezű parasztok, állványozó, építő vagy géppel dolgozó munkások kerüljenek vezető beosztásba. Bár rezgett az inuk, vacogott a foguk a volt jegyzői és vezérigazgatói székekben, de tették, amit tenni kellett, s hittel végezték, amit tettek. Dolgoztak és tanultak, s a nagy többség helytállt becsülettel. A szociológia tudománya „többlépcsős” mobilitásnak nevezi azokat az eseteket, amikor a mozgás egymástól távol eső rétegek között történik. A mai helyzetben a mozgásnak ez a formája kevésbé gyakori, nagyobb szerephez jut az ún. „egylépcsős” mobilitás, amikor a szülőkhöz viszonyított helyzet egy fokkal változik. A hirtelen, gyors változások korszaka lezárult, de nyitott kérdés maradt, hogy a szocialista forradalom társadalmi viszonyai milyen hatással lesznek az osztályok, rétegek mozgására. A szocializmusban nem a származás az életpálya-meghatározó, a tulajdon sem determinál, a társadalom tagjainak lelkében új szabadságképzet alakul, a közösségben élő és a közösségért dolgozó egyén képességeinek kibontakoztatása a cél. Ha pénz, gazdagság nem, akkor mi játszik szerepet, mi szabja meg, hogy kiből mi legyen? Nem konzerválódik-e a kialakult helyzet? Nem kell-e számolnunk a társadalmi rétegváltási folyamatok lelassulásával? A kérdések megválaszolásában segítségünkre siet a legfelsőbb pártfórum legutóbbi kongresszusán elfogadott programnyilatkozat, amely felvázolja azokat a nagyszabású célokat, amelyek a következő 15—20 esztendőben a fejlett szocialista társadalom felépítését szolgálják. A termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlesztése révén egységesebbé válik társadalmunk, tovább csökkennek a társadalmi osztályok és rétegek között még meglévő, valamint a szellemi és fizikai munka, a város és falu közti lényeges különbségek. A társadalmi különbségek nivellálódása irányába hat, hogy a kedvezőtlenebb feltételek közt élők helyzete gyorsabb ütemben javul, mint a jobb helyzetűeké. E kollektív mobilitásban — a gazdasági, politikai feltételek mellett, vagy azokkal együtt — jelentős szerepet kap a művelődés. A társadalmi átrétegződés folyamatai egyre jobban és szervesebben kapcsolódnak a magasabb képzettség megszerzéséhez, az iskola a társadalmi mobilitás legfontosabb csatornájává válik. A tömegektől félő volt uralkodó osztályok a szellemi javak megszerzésének lehetőségét szűk körre szorították, a széles néprétegek kulturális alkotó erejének kibontakozását akadályozták, hogy saját kultúrfölényüket fitogtatva és bizonygatva támaszthassák alá elnyomó hatalmukat. Az elitre hivatkozva így fogalmaz a horthysta kultuszminiszter: „Az én kultúrpolitikámnak alapja az a gondolat, bogy a nemzetek kultúráját kicsiny és nagy nemzeteknél egyaránt háromnégyezer ember képviseli”. Iskoláikat az osztályérdek szülte elaprózottság, a zsákutca, a porosz iskolarendszer rossz hagyományai és a klerikalizmus ideológiai diktatúrája jellemezte. 1938-ban a megye 237 iskolája közül 19 volt állami, a többi egyházi. Szekszárdon a katolikus egyházé volt a belvárosi és az újvárosi iskola, az „Isteni 7
