Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Kisasszondy Éva: Bezerédj István példája

1825-ben főjegyző lesz, és már nz országgyűlésre a követi utasításokat ő szer­­"kcszfí. Csapó Dániellel, id. Augusz Antallal és Sztankovánszky Imrével megala­kítják a megyében a hazafias ellenzéket, és az 1827-es tisztújításon győznek. Nem­csak a hivatali élettel törődik, hanem a zilált hidjai birtokot megpróbálja rendbe­szedni. Jól kamatoztatja apja oldalán szerzett tudását, és segítségére van Csapó Dániel, aki ekkor országos mezőgazdasági szaktekintély. Csapóval, akivel rokoni viszonyban is áll életre szóló szoros barátságot köt. Bezerédj gazdaságát okszerű beruházásokkal akarja rendbehozni, azonban sokszor küzd anyagi gondokkal, nem tud pénzt szerezni. Bezerédj Istvánnak tehát, mint kora nemestársainak két alapvető indítéka volt, hogy megkezdje azt a munkát, amelyet hazájának felemeléséért folytatott. Az egyik a saját gazdasága, a másik, hogy bekapcsolódva a vármegye életébe, megismerte az ország közigazgatási és politikai állapotát. Ekkor a kormány poli­tikájával szemben a nemesi vármegye jelentette az ősi alkotmány védelmét. A. közgyűlési vitákon az ország minden gondja-baja felszínre került. Bezerédj ezek­től az indítékoktól még maradhatott volna csak jó gazdálkodó, csak jó vármegyei hivatalnok, és a rokoni-baráti összejövetelek, eszem-iszomok derekas résztvevője. Ám 1830-ban Csapó Dániel oldalán képviseli megyéjét a pozsonyi diétán. Ez az a döntő mozzanat, ami személyiségének kibontakozását lehetővé teszi. Pozsony új tért nyitott meg számára, új (Darátokkal, akiket mind egy cél fogott össze, ere­jük legjavával harcolni Magyarország felemelkedéséért. Az 1830-as igen rövid diéta nem a tervezett reformországgyűlés lett, hanem koronázó és újoncmegszavazó gyűlés. A vármegyék a kormánnyal szemben az alkotmányt védték és a szabadelvű eszme igen lassan tudott tért hódítani. Az 1832—36-os országgyűlésen Bezerédj ismét Csapó oldalán képviselte Tolnát, haladó szellemű követi utasítással. Ahogy azonban egyre konkrétabban vetődött fel a jobbágyfelszabadítás gyakorlati megoldása, az elvben haladó megye foko­zatosan meghátrált. 1833 szeptemberétől Tolna sorban vonja vissza eddigi utasí­tásait. Különösen az ugarbeli kilenced eltörlése váltott ki nagy vihart. A megyé­ben ugyanis a jobbágyok a dohányt az ugaron termelték, és az ez után járó kilen­ced jelentős jövedelemforrása volt a földesúrnak. Bezerédjvel és Csapóval a már leadott szavazataikat is visszavonatják. Csapó Dániel közvetve ennek a hatá­sára távozik a követi pályáról, és visszatér alispáni székébe, hogy a megyén belül változtassa meg a nemesség hangulatát. Helyette Jeszenszky János lett Bezerédj követtársa. Az 1839—40-es országgyűlésen Bezerédj id. Perczel Miklóssal rövid ideig ismét képviselte Tolnát. Ekkor a kormánypárt és a reformpárt, a pecsovi­­csok és kubinszkiak között olyan éles harc folyt, hogy a megye pártállása szinte hónaponként változott. Az 1843—44-es országgyűlésen Bezerédj és Perczel Mó­ricz volt Tolna két szabadelvű követe, igen haladó és liberális programot kép­viselve. Ekkor ugyanis a liberális reformpártiak irányították a megye életét. Az országgyűlésen Deák távolléte miatt a szabadelvűek egyik vezére Bezerédj volt. A pozsonyi életbe Bezerédjt Csapó Dániel vezette be. Az ő révén ismerke­dett meg Kölcsey Ferenccel, Wesselényi Miklóssal, Klauzál Gáborral, Pázmándy Dénessel, Andrássy Györggyel. Széchenyi Istvánnal és Deák Ferenccel már ré­gebben jó ismerősök voltak, felsőbüki Nagy Pál pedig a nagybátyja. A kötelező megyei utasítások miatt az országgyűlésen lehetetlen volt pártokba szerveződni. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom