Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Illyés Gyula: Babits visszhangjaként
ILLYÉS GYULA: BABITS VISSZHANQJAKÉNT Kár könyved nézned, ablakod nézzed: utolsó ábráit lapozza a kert. Hagyd az eszméket: Ne azt, ami ámít: láss egy kis valót: bár búcsúztatót: eligazít! Bár betegágyból: hívd be a távol vigaszait! mielőtt hó s köd ránt köréd függönyt. Az év (meg az élet) könyvében a képet immár napra nap villantja vadabb forgással a lap. November, december! Mind henyébb ecsettel vázlatoz a mester, mígnem abbahagyja t az utolsó lapra, a pusztán maradira, az üres vidékre fehérrel fehérre hó sűrű esése írja, vége, vége, — hány folyt. köv. helyébe!
/
