Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada

leg helyi aktualitást rejtenek, beilleszkednek. Bizonyos részek, motívumok átfogalmazódnak, tömörebbé válnak. Az átok — általában is! — a ballada-struktúra egyik fő eleme, hisz az erkölcsi mondanivalót implicit formában fejezi ki. Ezért az átok e ballada szinte minden változatában és egyéb ballada-típusokban is gyakran szerepel. Az ilyen motívumok a témarokonság, fogalmazásbeli hasonlóság miatt balladáról balladára vándorolnak. Ha összevetjük az előbb elemzett sorokat klasszikus balladánk, a Fehér Anna azonos helyeivel, meglepő hasonlóságot észlelünk. A jelenség lényege tehát abban összegezhető, hogy a hasonló gondolat már szebb megfogalmazásban ismert volt a közösségben, így egyrészt a reminiszcenciák, másrészt a tudatos esztétikai törekvések következtében mintegy „átsugárzik” az újabb ballada-típusokba.

Balladánk lapidáris tömörséggel fogalmazott utolsó versszaka a tragikus sors beteljesedését ábrázolja, meglehetősen lakonikusan. Mivel azonban igazi tragikus konfliktust nem hordoz a hősnő öngyilkossága, nem jelent katartikus élményt.

Országosan nagyszámú változatban élő, és egy kevésbé ismert ballada bukovinai székelyektől gyűjtött változatait mutattuk be, helyenként motívum-, helyenként poétikai elemzést végezve. Célunk, különösen A halálra táncoltatott lány típus esetében, az volt, hogy a romlott változatot más, teljesebb változattal összehasonlítva, mint önálló műalkotást mutassuk be. Nem lehetett célunk a teljességre törekvés, a zenei anyag elemzésétől is el kellett tekintenünk. Csupán azt kívántuk bemutatni, hogy 1977-ben létezik-e még műalkotásként a népballada. Népköltészeti, esztétikai szempontból töredékesnek, de mű-egésznek, tehát önálló műalkotásnak tekintettük mindkét balladaváltozatot. Bartók Béla ismert irányelvét tartottuk szem előtt: A romlott változatot is gyűjtenünk kell!

Jegyzetek: A két ballada-változatot 19‘77-ben Aparhanton gyűjtöttem. Adatközlőim: Kerekes Jánosné (66 éves), László Antalné (63 éves), Fábrinyi Jánosné (65 éves). Az adatgyűjtést magnetofonnal végeztem, de a lejegyzésnél nem törekedtem fonetikai pontosságra, csak a köznyelvitől eltérő nyelvi sajátosságokat érzékeltetem. - Az elemzéshez a következő folklorisztikai szakirodalmat használtam: Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. Bp. 1976; Kriza Ildikó: A halálra táncoltatott lány. Bp. 1967; Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás. MTA II. Oszt. Közi. 1959; Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése. Bp. 1972; Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bp. 1974; Moldvai csángó népdalok és népballadák. (Szerk.: Jagamas János, Faragó József) Bukarest, é. n; Jagamas-Faragó: Romániai magyar népdalok. Bukarest, 1974; Magyar Népballadák (Szerk.: Ortutay Gyula) Bp. 1976; Takács Lajos: Históriások alkotásmódja. Ethnographia, 1956; Szendrey Zsigmond: Népszokások lélektani alapjai. Ethn. 1932; Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások ősi elemei, Ethnographia, 1940, Pais Dezső: Áld, átkoz. Magyar Nyelv 48. kötet.

63