Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Horváth Béla: Két bukovinai székely népballada
HORVÁTH BÉLA: Két bukovinai székely ballada (A halálra táncoltatott lány, Bíró Margit) Vargyas Lajos összegző monográfiájában A halálra táncoltatott lány balladatípus európai párhuzamainak sorát mutatja be, Kriza Ildikó e típust elemző monográfiájában a magyar etnikumú területekről 251 variánst számlál. A Bíró Margittól szóló balladának Vargyas 11 variánsát ismeri. A következőkben Ortutay Gyula alapvető elméleti fejtegetéseire és Voigt Vilmos összegző megállapításaira támaszkodva változatokként kívánjuk elemezni az 1977-ben Aparhanton, a Bukovinából Tolnába települt székelyek körében gyűjtött két balladát. „A variálódás a művészi alkotófolyamat jelensége, egyszóval alkotás-forma. A variáns pedig ennek eredménye, a művészi alkotás egyik megjelenési formája, egyetlen szóval létforma” — állapítja meg Voigt Vilmos. Ha összevetjük az általunk gyűjtött alkotást más variánsokkal, látnunk kell, hogy ez az andrásfalvi székelyektől származó ballada lerövidült, bizonyos vonatkozásokban leegyszerűsödött, motívumaiban, nyelvezetében kevésbé archaikus. Az elméleti munkák ebben az esetben invariánsról beszélnek, a romlott változatot nem tekintik variánsnak, mi azonban összhangban az előbbi megállapítással, hogy ti. a variálódás a népköltészeti alkotások létformája, tartalmilag és formailag önálló műalkotásnak tekintjük e friss gyűjtésű balladákat, amelyek ilyen vagy olyan megvalósulásban, de mint működő egész léteznek. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY Jó estét, jó estét Csaplárosné asszonyság, Hol van a Bözsi lánya, Talán le is feküdt már. Lefeküdt, lefeküdt Szép paplanyos ágyába Fehér bliner cipőjét Lehúzta ja lábáról. 56
