Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története
és párbajképessé avatta Edét, akivel az úri társaság tagjai azon nyomban összetegeződtek. öt azonban nem érdekelték az úri passziók, a kávéházi terefere, a kártyacsaták, a cigányzenés mulatozások. Nyilvános jótékonykodásra apja és nagyapja is áldozott, de ki nem állhatták a dzsentri életmódot folytatókat, a semmittevőket. Éppen ezért — és zsidó volta miatt — Ede társadalmi árfolyama továbbra is alacsonyabban állt gazdasági reálértékénél. Sem ő, sem kereskedőtársai nem váltak egyenrangú tagjává az úri középosztálynak. Ha az úri középosztály nem is tekintette megfelelő partnernek a Pirnitzerfamília férfitagjait, azért a város szívesen igénybe vette szolgálataikat. Sorrendben az első az 1873-ban alakult Önkéntes Tűzoltó Egylet, aminek finanszírozásában Pirnitzer Manó és Lajos alapító tagokként jeleskedtek. Antal tagja lett a város képviselő testületének. Aktivitását jelzik az olyan indítványok, mint a polgári fiú- és leányiskola korszerűsítése, a selyemfonoda felállításának előmozdítása, a szőlőtulajdonosok kedvezményes hitelellátása. Nem rajta múlott, hogy indítványai egyelőre pusztába kiáltott szavak maradtak. (Az 1893. április 10-i jegyzőkönyv 37. szakasza ekként örökíti meg a reagálást: „A képviselőtestület az indítványok egyikét sem találta elfogadhatónak.’’) Viszont örömmel fogadta a város 1894-ben azt az 500 forintot, amit a cég a gimnázium felépítéséhez megajánlott. Fennállásának 90. évfordulóján, 1930. május n-én, a cég egyenként ötezer pengős alapítványt tett a szekszárdi bábaképző intézetben ápolt sokgyerekes szegény sorsú szülőanyák és a szekszárdi felsőkereskedelmi iskola szegény diákjainak segélyezésére. Klebeisberg Kuno kultuszminiszter meleg hangú levélben üdvözli az egyke elleni küzdelem e nemes megnyilvánulását. Négy év múlva a belügyminiszter Pirnitzer Manónak küld köszönőlevelet, amiért jelentős anyagi hozzájárulásokkal támogatta a tűzoltóság felszerelését. 1934-ben a cég 300 pengő adománnyal igyekszik előmozdítani a mentőállomás létesítését. Még ugyanabban az évben országos gyűjtés indult a Jugoszláviából kiutasított magyarok segélyezésére. Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter köszönő leveléből tudjuk, hogy a cég ismét kinyitotta erszényét. 1940-ben Szekszárd város képviselőtestülete jegyzőkönyvben örökítette meg a cég sűrű adományait. Virág Ferenc pécsi püspök, a család régi tisztelője, levélben méltányolta Ede közéleti munkásságát. Pirnitzer Gyula a család legidősebb fiúgyermeke. Bankár korában felvette a Perry előnevet. Kitüntetéssel végezte el a Keleti Akadémiát, és 25 évesen megbízást adott neki a kereskedelemügyi miniszter: utazzék el Dél-Afrikába, és tájékozódjék a magyar áruk eladási lehetőségeiről. Sikeres útját bécsi tárgyalássorozat követi, ahol a kormány vámügyi szakértője. Ezután Kínába, Indiába és Japánba utazik, ismét a kormány megbízásából. Hazatérve távol-keleti útjáról a Wiener Bankverein budapesti üzletvezetője lesz. Ettől kezdve a pénzvilágban hasznosítja képességeit, de nem mulasztja el a kedvező áruügyletek kiaknázását sem. Egy alkalommal a londoni Kereskedelmi Bank részére Ausztráliában több ezer tonna gyapjút szerződött le, egy másik alkalommal az Amerikában élő magyarok és a magyar kormány között közvetített. Erre úgy kerülhetett sor, hogy a Kereskedelmi Bank és az Általános Hitelbank az USA-ban létrehozta a Transatlantic Trust Compagnie-t, és élére az akkor 32 éves Pirnitzer Perry Gyulát állította. Az I. világháború alatt Perry szikratáviratot kapott " kormánytól. Arról 45
