Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Szilágyi Mihály: Egy szekszárdi kereskedőcsalád története

Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom,

Hadd búsuljunk, lelkesedjünk nótádon,

Olyan istenigazában tudtad te,

Hogy hol fekszik a magyarnak a szíve,

A magyarnak a szíve.

Addig híttam, hogy sírjából megjelent,

Megjelent, de csak addig volt idefent,

Míg kezével hajlékára mutatott. . .

Mi van benne? hegedű és koldusbot,

Hegedű és koldusboti

(Rózsavölgyi halálára)

Tolna megye zsidó centrumai között két évszázadon át Bonyhád áll az első helyen.

Vajon hogyan fogadták az 1740-es években oda érkező cseh-morva zsidókat? Miért fogtak vándorbotot, mi késztette őket a nagy útra? Nem a kalandvágy hajtotta őket! III. Károly 1726-ból való rendelete Cseh- és Morvaországban korlátozta a zsidók családalapítását, családonként csak egy-egy fiú házasodhatott meg, ezért a többi, ha nősülni akart, kénytelen volt kivándorolni. Ez az intézkedés eredményezte, hogy a nemrég még polgárháborútól és pestisjárványtól sújtott területeken a rác, a magyar és a német telepesekkel gyakran egyidőben a cseh-morva zsidók is megjelentek.

Bonyhádon a XVIII. század első négy évtizedében a község földesurának, Schilson bárónak az emberei végezték a termények és állatok felvásárlását. Görög, rác és zsidó kereskedőket nem tűrt meg birtokain. A földesúri kereskedelem fölött azonban meghúzták a lélekharangot, amikor Schilson eladta birtokait, és az új földesurak jóvoltából a vállalkozó hajlamú zsidók megtelepülhettek Bonyhád falai között. Miként a tolnai rác boltosok mentalitása elüt a dunaföldvári görögökétől, éppúgy a bonyhádi zsidó kereskedelem is lényegesen különbözik az eddigi földesúri gyakorlattól.

A bonyhádi zsidó központ kialakulásának sok oka lehet, de valószínűleg a legfontosabb, hogy a község új földesurai •—■ Perczel és Kliegl — felkarolták az oda települni vágyó zsidó családokat, akik szatócsként, vándorkereskedőként és regálébérlőként kereshették meg népes családjuk kenyerét. A birtokosok, úgy látszik, olyan embereket láttak a zsidókban, akiket nem szabad az asztal végére ültetni, hanem a háziúr mellé, mert a zsidó vállalkozó fontos tényezője a földesúri jogosítványok aprópénzre váltásának. Egyrészt a jobbágyok természetbeni szolgáltatásait, másrészt a földesúr saját termékeit alakítja át készpénzzé. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a zsidó mindent megvesz, mert mindent el is tud adni.

A zsidó lakosság helyzete és élettere Bonyhádon a földesurak beállítottságán múlott. A hitközség határozatai is csak akkor voltak érvényesek, ha mindkét földesúr láttamozta őket. A hitközségi választások alkalmával is a földesurak kandidálták a megválasztható elnököket, és íratlan szabály volt, hogy választási ciklusonként felváltva, hol Perczel-, hol Kliegl-zsidók lehettek az elnökök. Az 1800. január i-én kiadott második földesúri pátens szigorította a hitközség tag-36