Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Laczkó András: Szabó Lőrinc hét levele
hogyan kell onnan idejönni: egy állomás a villamoson, a 6i-esen, a Széli Kálmán (azaz most Moszkva) térig; onnan Si-essel vagy 83-ássál tovább öt állomást, — vagyis Budagyöngyénél kell leszállni s jobbra-előre egy percnyire a megállótól vati a Volkmann utca s a 8-as szám első emeletén lakunk mi, csak mi; alattunk pedig ugyanott a földszinti lakásban Kemény Laci festőművészék, a sógoromék. Írd fel ezt neki egy cédulára mind, s még a telefonszámunkat is: 164—141. Okos fiú ő, nem fog elveszni. De különben is várom majdl Szerelném, ha tíz napot itt töltene. Reméljük, érdekes dolgokat lát majd és hogy jó idő lesz-Anyukájának mondd meg, hogy nagyon fogunk vigyázni a gyerekre. Velem fog lakni, a könyvtárszobámban, vagy ha Lóci épp távol lenne, ami könnyen lehet akkor az ő ágyában. Hoznia semmit sem kell; legfeljebb — ha könnyen megy — egy lepedőt. Kezét csókolom Erzsébet asszonynak és a nagymamának; a két Klára is csókját küldi neki. Mi megvagyunk, egy árnyalattal könnyebben, mint legutóbb. Mérnök barátunkkal nem akadt semmi érintkezésünk, mióta te nem érsz iá fel-feljárni Budapestre. Lányom a Rádióban rengeteget szerepel, egyszer-másszor bizonyára hallottátok is. Lódról bizonyára tudod, hogy tavaly ősz óta nem a gyárban van már, hanem a színiakadémia filmtagozatán (ahová annakidején nem engedték be) elsőéves rendező-hallgató; most épp vizsgái vannak, csupa tűz és láng. Az első félévben éltanuló volt! A röplabdát már csak félkézzel csinálhatja, annyira befogja a tanulás. Nagy Klára a Növénytárban dolgozik változatlanul. (Nem tudnátok valami megbízható vidéki lányt?) Én magam nagyon sokat dolgozom, sokat és sokfélét. Mostanában saját verseket is írtam, a júniusi Csillag-ban jön egynéhány. Ha a fiú — akinek megint nem tudom a nevét — idejekorán jön, akkor beviszem az Ifjúsági Színház próbáira, mert éppen esedékes a Shakespeare-féle „Vízkereszt” c. vígjáték bemutatója: én fordítottam a darabot. Nem lesz utolsó élmény belülről látni egy nagy színházban a próbákat! A Falusz'mház itteni központjában pedig most már Pesten is egy másik Shakespeare-fordításom, a felújított „Ahogy tetszik". Tavaly Ábrahámhegyről egy délután áthajóztam Boglárra s hozzátok is beugrottam. Csak a nénit értem el, ő mondta, hogy baleset ért, én pedig valami vacak papír szélére írtam rá a nevemet. Tudsz róla? Nem tudom, mi lehet veletek. De akármi van, néha írhattál volna máris! Most mindenesetre pótold a mulasztást. írj rögtön, s újabb válaszom után csomagold be a gyereket. Minden jót mindnyájatoknak. Szeretettel üdvözöl régi barátod: Szabó Lőrinc Budapest, 11. Volkmann u. 8. (Tel.: 161—141)
