Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - El a pusztáról. Volt cselédek vallomása - Lejegyezte Sz. Bányai Irén
El a pusztáról (Volt cselédek vallomása) Célom a cselédélet megismerése, módszerem a történeti-szociológiai interjú, munkaeszközöm a magnetofon volt. 1975 nyarán kerestem fel — Dombóváron és a környező községekben — a volt uradalmi cselédeket, s a szociográfiai, történeti és néprajzi szakirodalom alapján összeállított kérdéseimre reméltem tőlük az eddigieknél részletesebb választ. A beszélgetések közben azonban hamarosan rájöttem: emberileg izgalmasabb, érdekesebb, és történeti szempontból is jobban értékelhető anyaghoz jutok, ha nem erőltetem az „adatok” gyűjtését. Ha nem kiegészíteni igyekszem azt, amit általában tudunk a cselédek mindennapi életéről, munkájáról, hanem egy-egy nehéz sorsú cselédember életét a maga teljességében igyekszem megismerni. Vagyis rájöttem arra, hogy minden egyes életsors az általános, a tipikus jellegzetesen egyéni megfogalmazódása. Hagytam tehát beszélni ezeket az idős embereket: hallgattam a tapasztalatokból és tanulságokból összeszövődött élettörténeteiket. Csak az „élménytörténet” elörelendítése szándékával tettem fel újra meg újra kérdéseimet. Szerencsés esetben a spontán érdeklődés, az elhatározott szándék nélküli beszélgetés légkörét sikerült megteremtenem ezekkel a kérdésekkel. Gyakran nemcsak nekem (és a magnetofonnak) „mesélt” beszélgető partnerem: négy-öt tagú hallgatóság is jelen volt, azok a középiskolás fiatalok, akik részt vettek a dombóvári honismereti tábor munkájában. Ezekből a vallomásokból választottam ki kettőt. A „nyers” magnóanyagon alig változtattam: elhagytam a magam kérdéseit, s a szöveget némileg rövidítettem. Nem „irodálmiasítottam” tehát az interjúkat, csupán megformálni igyekeztem. Farkas József döbrökörj és Vati Péterné kapospulai volt cseléd életének közös tanulsága másoknál és másképpen is megfogalmazódott. Az „el a pusztáról” hite és parancsa perspektívát adott, célt mutatott. Még akkor is, ha a társadalmi emelkedés egy faluszéli zsellérházban és a napszámosmunkában tetőződött. Ez a két élettörténet a vágyak realizálásának krónikája. 56
