Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Sipos Lajos: Adatok Babits Mihály házasságáról
SIPOS LAJOS: Adatok Babits Mihály házasságáról 1920 decemberében és 1921 januárjában három Babits-mű jelent meg a Nyugatban: a Szerelmes vers, az Énekek éneke és egy prózai alkotás: a Költészet és valóság. Ezek a művek különböztek az 1919 decemberétől sorjázó Babits-költeményektől. Nem az aktuális társadalmi élmény nyomait viselték, mint A könnytelenek könnyei, nem a Nyugtalanság völgyén átlábaló költő hangulatát őrizték, mint a Szaladva fájó talpakon. A két vers és az egy „novella” a magánélet lehetséges alakulásáról szóltak. Főként az utóbbi. Ebben az író első személyben mondott el egy történetet egy lányról, aki rajzait hozta el megmutatni neki; ez a később kedvessé és fontossá vált lány abban az időben kapcsolódott az életéhez, amikor „se látva, se hallva” járta az országot. Az 1921. január 15-i Nyugattal egy időben a Világban és más újságokban egy hír is megjelent. Eszerint: Babits Mihály és Tanner Ilona házasságot kötöttek. A három alkotás és az újsághír között azonban csupán látszatra lehet kapcsolatot találni. A Szerelmes vers, amint a Babitsosai együtt lakó Szabó Lőrincnek a Nyugtalanság völgyéről írott bírálatából kiderült, egy régebbi költemény, az Ének éneke az Érato számára készített fordítás, a Költészet és valóság pedig nem Tanner Ilona és a költő, hanem Boncza Berta, Ady özvegye és Babits találkozásának, 1919 tavaszától 1920 végéig tartó kapcsolatának emléke volt. A Világban és másutt megjelent újsághír Babits Mihály és Tanner Ilona házasságáról a költő családjában és barátai között egyformán meglepetést keltett. Babits ugyanis nem készült házasodni. Dienes Valéria Ilyennek láttam című írása szerint a költő tisztviselőtelepi tanár korában még a házasság gondolatát is elvetette. „Azért nem gondolok a házasságra — mondta az érdeklődő Dienes Valériának —, mert nem tudom elképzelni, hogy valaki mindig itt legyen.” A magányosságra végleg berendezkedett ember egyénisége érződik a Költészet és valóság soraiban is. „Semmit sem akartam volna már — írta Babits a Csinszkával való találkozás idejéről —, csak amit már egyszer megszoktam; rendes agglegény életet, kávéházakat, csak egy pár embert körülöttem, akik már bútorok. .. nekem nem élet kellett... megvetettem a szerelmet...” Ilyen előzmények után látszólag csak a dolgok szövevényes kapcsolódása magyarázhatja meg Babits hirtelen döntését. Tanner Ilonát ugyanis alig ismerte: a házasságkötés előtt 34
