Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám - Tüskés Tibor: A tények hatalma
TÜSKÉS TIBOR: A tények hatalma Egy öreg, időrágta könyv van előttem. Az első világháború alatt adták ki. Címe: Teljes magyar levelező. Az ismeretlen szerző a fogalmazásban, az írásbeli munkában járatlan embereken akart segíteni, s az élet különféle helyzeteiben szükségessé váló írásbeli feladatokra kínált mintákat. Például: Folyamodvány iskolaszolgai állás elnyerésére; bajtárs hősi halála közlése az elesett hős nejével; egy barát intő levele egy kártyajátékoshoz; szegény férfi szerelmes levele gazdag leányhoz; tanonc-szerződés... A könyv mára elvesztette minden gyakorlati értékét, teljesen használhatatlanná vált. Miért? Mert megszűntek azok a helyzetek, amelyekben a mintákat alkalmazni tudnánk. Mégis egyre fokozódó érdeklődéssel forgatom a könyv lapjait. Itt van például a házassági és szerelmi levelezés fejezete. A szerelmi vallomásra két minta szolgál. Válasszuk a másodikat! ,,Edes Emmácska! Nagy elhatározással szívemben, félve kopogtatok a Maga lelkének fehér ajtaján. Nem vagyok fiatal gyerekember, az érzéseim komolyak, nem könnyelműek, mint a léha jogászifjaké. Komoly megfontolással és férfias érzéssel szilárdult meg bennem a gondolat, hogy a sorsomat összekötöm a Magáéval — ha Maga is úgy akarja. Kicsi Emmácska, legyen a feleségem! Ne nézze, hogy a hajam immár gyérül; a szívem fiatal és Magát nagyon szeretem. Esküszöm, hogy boldoggá fogom tenni. Elhatározását nyugtalan kíváncsisággal várja, kezeit csókolva Szír may.” Ott van mindjárt a válasz mindkét lehetőségre. A lány kedvező válasza így kezdődik: .,Kedves Laci! Maga a boldogságát keresi nálam és én megtaláltam a magamét...” Az elutasító válasz: „Kedves Szír may! Nem szeretném magát megszomorítani, de nem áltathatom hiú reményekkel. . Miért mosolygunk? Végül is egy szerelmes levél nagyon komoly dolog lehet. 28
