Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-03-11 / 10-11. szám
38. oldal DUNÁNTÜLI protestáns lap 1945 Dr. Jókay-Ihász Miklós Az ősrégi ásvai Jókay családból származott, mely a nemzetet a nagy mesemondóval, Jókai Mórral vajándékozta meg. Budapesten született 1892 április 29-én, ahol édesapja ásvai Jókay Móric pénzügyminiszteri osztálytanácsos volt, édesanyja M.adarassv Róza. Kora ifjúságában árvaságra jutva, nagynénje Ihász Lajosné szül. Jókay Etelka házába került és itt nevelkedett. Ihász Lajos ekkor a dunántúli evangélikus egyházkerület nagynevű, buzgó felügyelője volt és bizonyára itt szívta magába dr. Jókay-Ihász Miklós is az egyházi ügyek iránt érzett meleg érdeklődését. Középiskolai tanulmányait pápai kollégiumunkban végezte, ahol élénk részt vett az ifjúság életében a különböző egyesületekben. Jó gyorsíró volt; a Képzótársaságban bírálónak választották meg társai, több pályadíjat is nyert az évvégi pályázatokon. Jogi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, itt szerezte meg a jogi doktorátust, majd a debreceni gazdasági akadémia hallgatója lett, hogy birtokát a kor színvonalán tudja kezelni, nem elégedett meg az itthoni tanulással, gazdasági tanulmányait a híres hallei gazdasági főiskolán is folytatta. Közéleti pályafutását Veszprém vármegye szolgálatában kezdte meg és több éven át volt Devecserben szolgabíró. Ezután Hathalmon és Lőrintén gazdálkodással foglalkozott. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesületnek előbb alelnöke, majd elnöke, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának alelnöke volt. ' -A politikai életben hosszú évek óta jelentős szerepet játszott. 1926-ban egységespárti programmal a nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Veszprém vármegye törvényhatósága először felsőházi póttaggá, majd legutóbb felsőházi rendes taggá választotta meg. A vármegyei közigazgatási bizottságnak egyik legtevékenyebb tagja volt, aki ritkán hiányzott a gyűlésekről és kitűnő tájékozottságával, szaktudásával, szakismeretével sokszor hozzászólt döntőleg a felmerült ügyekhez. * Az egyházi életben a pápai egyházmegye tanácsbírájává választotta, majd 1925 óta ez egyházmegye gondnoka volt. Mint ilyen jelentős részt vett nemicsak egyházmegyéje, de az egyházi felsőbb közületek, a dunántúli egyházkerület és később az országos zsinat munkájában, melynek egyik jegyzője volt hosszabb ideig. Egyházi közéleti munkásságát jellemezte a soha nem lankadó hűség. Egyházi ügyekben bármikor kész volt közbelépni, felszólalni, akadályokkal megküzdeni, nehéz helyzetekben illetékes hatóságoknál személyesen eljárni. Ha valamivel megbízták,, azt ritka lelkiismeretességgél teljesítette. Többször kapott a kerületi bíróságnál kényes ügyeket előadni, ő azokat alaposan áttanulmányozta és igyekezett az igazságot a bonyolult szövevényekből kihámozni. Szociális érzékét és nemes szívét bizonyította az a tény, hogy az első világháborút követő anyagi leromláskor a pápai egyházmegye özvegy lelkésznéit Jelentős gabonasegítséggel látta el. Felszólalásaiban a történelmi kálvinizmus szilárd alapján állt, de mint a haladás embere, örömmel támogatta a belmissziói mozgalmakat, mert tudta, hogy az egyházat csak öntudatos,, hívő tagok tarthatják fenn. Ä pápai főiskolához mindhaláláig igaz tanítványi szeretettel vonzódott, ügyei iránt melegen érdeklődött, ünnepélyein örömmel megjelent. Fiai is itt tanultak. Egyházkerületünknek a testvér egyházkerületekkel való érintkezésében dr. Jókay-Ihász Miklós volt az egyik legismertebb egyéniség. Püspök-, vagy főgondnok beiktatásra, gyászesetek alkalmából a tisztességtételre szívesen vállalkozott a kerületi küldöttségben való részvételre. Irodalmilag önálló műveket nem alkotott ugyan, de éjz 1915-ben megjelent Észrevételek c. két füzete, valamint az 1927-ben megjelent hosszabb javaslctéa a református és ág. h. ev. egyházak között szorosabb kapcsolat létesítésére, úgyszintén a képviselőházban és a felsőházban elhangzott felszólalásai ma is tanulsággal olvashatók. A pápai egyházmegye közgyűlésein felolvasott gondnoki megnyitó beszédei példaképül szolgálhatnak minden hasonló célú beszéd számára úgy a tartalmat, mint az előkelő, tárgyilagos előadást illetőleg. Debrecenből házasodott, felesége Szoboszlay Pap Erzsébet, a híres Szoboszlay Pap István tiszántúli püspök egyik leszármazottja, akivel boldog, meghitt családi életet élt haláláig. Frigyüket Isten három fiúgyermekkel áldotta meg. Rokonsága révén benső összeköttetésben állt a Hegedűs Sándor családjával. Hegedűs Lóránt és ifj. Hegedűs Sándor gyakran megfordultak házánál. Korai és' váratlan elhúnyta súlyos veszteség nemcsak szűkebb családjának, de az egész egyházkerületnek jé(s ebben elsősorban a pápai egyházmegyének, a pápai főiskolának. Emlékét mindig kegyelettel őrizzük. P. J. „Isten, légy irgalmas ...“! Lukács 18, 9—14. Amióta az ember szívében hordozza az Isten után való vágyat, imádkozik. Imádság nélkül elveszti emberi méltóságát, de imádsággal Isten gyermekévé magasztosul. Természetes tehát, hogy Krisztus Urunk megtanítotía tanítványait imádkozni. Ti pedig. így imádkozzatok: Mi Atyánk...! Igénkben pedig szemléletes módon tárja lelki szemeink elé a farizeusról és publikánusról szóló példázatával, hogy milyen az igazi imádság, mely kedvet talál Isten előtt s az ember lelki megigazulására szolgál; viszont, milyen az, mely nem fakad alázatos lélekből, éppen ezért nem szállhat fel az égi trónusig s nem nyújthat erőt, megnyugvást, vigasztalást a szenvedő kebelnek. Két ember, különböző lelkületű két ember méné a templomba. Az egyik farizeusi gőggel eltelve, még az Isten - előtt is kevélyen áil, elbizakodottságában magát különbnek tartja másoknál, érdemeire hivatkozik, miknél fogva joggal várhatja Isten jóságának ajándékait a maga számára. A másik ember, a publikánus, magát mélyen megalázva, töredelmes lélekkel bűnbánó szívvel könyörög : Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Miután az Úr Jézus a két ember imádságát úgy bírálja el, hogy Mondom néktek ez megindulva méné alá az ö házába, inkább hogynem amaz, — bizonyos,
