Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-03-04 / 9. szám

1945.

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP

35. oldal.

Vannak fiatalemberek, akik szüntelenül a halál közelségiében élve. .a földöntúli élet nagy titkairól, a halált legyőző diadalmas Jézusról szeretnének tudni mind többet; ezek a frontok katonái.

A katonáskodó ;jpát s a nehéz beszerzés nyomorúságaival viaskodó anyát nélkülöző iskolai közösségből kiesett, utcán csatangoló s rettenetes lelki és szellemi hatásoknak kitett gyermekseregünk is jó pásztorokra vár.

Ezeknek az Isten fiainak megjelenését sóvárogva és nyögve váró lelkekngk, életünk egyre szaporodó csapásai között meg kell hirdetnünk Pállal együtt: Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hágy titeket fennebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekédest is megadja majd, hogy elszenvedhessétek;.. (1. Kor. 10:13.)

De ezzel az üzenettel, a bűnbánatra való felhívással, Isten ítéletének és kegyelmének hirdetésével most már aztán ki kell indulnunk a kézzel épített templomokból. El kell mennünk és semmiféle áldozatot nem nézve kell elmennünk minden egyes lélekhez, aki ma szomjűhozik Krisztus evangéliuma után. Ez ma Anyaszentegyházunk legsürgősebb feladata. Életének vagv halálának kérdése.

Farkas Jenő.

VEGYESEK §

£r-S; í

CS»U1S CS»

tiszteletekről soha nem hiányzó, tettek emberét ezekben a súlyos napokban.“ Az új egyházmegyei gondnokot mi is szeretettel köszöntjük és új tisztségében végzendő munkájára is Isten gazdag áldását kérjük.

— Uj egyházmegyei tanácsbíró. Az őrségi egyházmegye gyülekezetei Szabó István szalafői igazgatótanítót választották meg az egyházmegye világi tanácsbírójává. Megválasztásával nemcsak a kiváló, hitvallásos szellemben nevelő tanítónak, hanem az egyházmegye hűséges tanítói karának is megbecsülést óhajtottak adni a gyülekezetek.

— Győrszentiváni szórványgyülekezet élete.

Örömmel és Isten iránta nagy hálával gondolunk erre a gyülekezetre és munkájára. November havában indult meg a munka újabb fejezete, amely sok áldással járt. Istentisztelet tartásával, családlátogatással, énektanulás sál kezdődött a munka. Nem harangszó, hanem a lélek szava hívta össze a gyülekezetei. De annál inkább siettek az élet forrásához, a hirdetett Kegyelemhez. Tizenegy alkalommal tartottunk istentiszteletet. A jelen levők átlagos száma 23. Délután tartottuk az istentiszteletet családi házaknál. A gyülekezés ideje alatt énekek tanulásával foglalkoztunk. Boldog érzés volt hallani az Istenben bízó nép zsoltárait, amint az ágyú zöreje között szállt fel a Mindenható trónusához. Családlátogatás volt 38 esetben. Úrvacsoraosztás volt egy esetben: december 24-én. Ez í-lkalommal 39-en vettek úrvacsorát. Istentisztelet után vallásos estélyt tartottunk. A gyermekek verset szavaltak és az Isten Igéjét ez alkalommal Lajos Mihály s lelkész hirdette. Jelen vol— Dr, Jókay-Ihász Miklós halála alkalmáéul a pápai református egyházmegye a következő gyászjelentést adta ki: „A Pápai Református Egyházmegye mélységes fájdalommal, de az Irgalmas Isten mindenkor bölcs végzése előtt alázatosan meghajolva jelenti, hogy a tanácsban bölcs, a harcban fáradhatatlan, az áldozatos szeretetben kifogyhatatla \ vezére Dr. fókay-lhdsz Miklós, az egyházmegye 20 éven át volt gondnoka zsinati rendes képviselő, az egyetemes konvent tagja, felsőházi tag stb , életének 53-ik évében 1945. évi január hó 26-án elhunyt. Porrészeit a szombathelyi temetőben helyezték ideiglenes nyugovóra. „Az igazak fénylőnek, mint a nap, az ö atyjóknak országában.“ (Máté 13:43).

— Gyászhir. Részvéttel értesülünk, hogy özv. Gaál Gyuláné Kovács Mária volt homokbödögei ref. tinitó özvegye, 1945 febr. 20-án, Szentgálon váratlanul elhunyt. A megboldoguitat gyermekei: Pethő Antalné, körmendi leikípásztorné és dr. Gaál Elemér min. titkár s ezek családjai, valamint kiterjedt rokonság gyászolják.

— Új egyházmegyei gondnok. Az őrségi református egyházmegye gyülekezetei példás egyhangúsággal vitéz gróf Teleki Bélát, a zalaegerszegi gyülekezet fögondnokát, az őrségi egyházmegye és a dunántúli •egyházkerület világi tanácsbíróját választották meg egyházmegyei gondnoknak. Ez alkalomból az Őrség c. lap a következőkép méltatja a választás jelentőségét: „A Telekiek századokon át a legmostohább körülmények között oszlopai voltak a magyar református egyházunknak. Számukra sohasem dísz, hanem kötelesség volt egyházunk vezető tisztségeinek a betöltése. Az őrségi Sión maradéktalan- örömmel látja az egyházmegye élén a zalaegerszegi templomépítő, az istentak 69-cu. A perselypénz 150 P volt. Ekkor ébredt fel szívünkben, hogy az úrasztali felszerelésekre fordítjuk a perselypénzeket Szeretetadományokból meg is vásároltuk 900 pengőért a kelyhet, amelyet használatba a március 4-én tartandó i rvacsoraosztás alkalmával állítunk be. Szüntelen imádkozással kérjük Istent, engedje meg, hogy munkánkat az Ő dicsőségére elvégezhessük Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásához.

— Isten rostájában címen figyelemreméltó cikket ír a Keresztyén Igaiság legutóbbi Számában lie. dr. Karner Károly egyetemi tanár a folyóirat felelős szerkesztője és kiadója Többek között ezt mondja :

Nekünk, akik Krisztus seregében tartozunk, mjndig is felelősségünk volt népünkért. Ezt tudtuk és hangoztattuk is. De ha visszagondolunk az elmúlt évekre, joggal támad kétség bennünk, hogy vájjon felelőségünket valóban telváltottuk-e tettekre és helyesen alkalmaztuk-e. Egyéni lelkiismeretünket csak egyenként és belső kamránkban vizsgálhatjuk felül. Közéletünkben azonban ideje rámutatni sokszor elhallgatott bajainkra. Nemzeti életünkben szerettük kidomborítani a keresztyénséget. Hogy ez egyúttal sok felekezeti súrlódásra vezetett, az sokunk számára — nálunk és egyházunk határain túl bizonyára egyformán — mindig fájdalmas volt. Azonban érvényesült-e a nyílt színre vitt és reprezentálássá lett kereszténységen túl hitünk ereje a közéletben valóban úgy, ahogy az eleven és tetterős hitnek feltétlenül formálni kell az egyén és közéletet egyaránt? Sok erőt emésztett fel — és pedig minden felekezetűéi egyformán, — hogy az egyházak embereiket minél nagyobb számban elhelyezzék és hogy híveiket befolyásuk növelésére használják fel. De felhasználtuk-e híveinket arra, hogy a közéletben valóban a keresztyén hit felelőssége, a