Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-25 / 8. szám
30. oldal DUNANTÜLl PROTESTÁNS LAP 1945 Egyházi és Iskolai Lap — már akkor is mondhatnánk egyetemes püspöke volt egyházának, mert volt-e olyan az «gesz egyházat mélyen érintő ügy, munka, szolgálat, melyben ő az utolsó évtizedben részt ne kért volna? Csodálatos, szinte elpusztíthatatlannak, elapadhatatlannak látszó energiájával, hatalmas tényezője volt az ő tudása,, szívének az Ür háza iránti lángoló szeretet«, egész kér esetlenségében is oly nagyszerű puritán egyszerűsége, a mi magyar egyházi és nemzeti életünknek.« Mint a konvent alclnöke vezette az 1909. évi genfi jubileumi ünnepségekre a magyar református egyház 100 főnyi küldöttségét. A .genfi Szentpéter templomban igét hirdetett, a genfi egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Élete végéig közvetlen és bensőséges kapcsolatot tartott fenn a genfi vezető körökkel s neki is jelentős szerepé van abban, hogy a jubileum után évenként három-négy magyar teológus folytathatta tanulmányait a genfi egyetemen. Ugyanazzal az acélos akarattal, missziói felelősség? gél és bölcseséggel, mellyel a dunántúli egyházkerület kormányrndját tartotta, intézte a magyar református egyház egyetemének is nagy körültekintést és sok munkát igénylő kormányzását. Az egyetemes kom vént és a dunántúli református egyházkerület irattárának aktái és a zsinat naplói, melynek 1904 óta alelnöke volt, hirdetik kiváló szolgálatát, méllyel az egész magyar református egyházra s annak minden szervére irányító hatást gyakorolt. Isten adta nagy ajándék yolt Antal Gábor az •egész magyar református egyház számára. A Róla való megemlékezés >:megtermékenyítő hatásával» új látásokat és indításokat ad szolgálatunk végzésében. Nem élt hiába és nem halt meg egészen, mert »nem hal meg az, ki milliókra költi dús élet kincsét, ámbár napja múl, hanem lerázván azt, ami benne {földi, éltető eszmévé finomul«. Célkitűzései ma is útjelzőként szolgálnak, n?}gy tettei lelkesítenek, példája y^nz. A misszió pedig, melynek szentelte nemes életet, mint .örök messiási parancs bennünket is kötelez, hogy semmitől nem vonogatva magunkat, életünk odaáldozásával éjS megszentelésével Antal Gábor nvomdokain haladva viseljünk con dot a nváira_ melyben az Úr lelke vigyázókká tett bennünket; minden alkalmat és eszközt felhasználjunk híveink vallásos öntudatának felébresztésére . és erősítésére; mindenekfelett pedig törekedjünk arra, hogy mindenek megismerjék a mi Urunkat, a Jézus Krisztust és Istené legyen a dicsőség az anyaszentegyházban nemzetségről .nemzetségre. N ■ . (Vége.) Győry Elemér. Világi vezetőinkre váró feladatok. Krisztus nevére méltó gondnokok és ^presbiterek spha el nem fogyó gárdája állt az egyház élére s ha megverték a pásztort, nem széled! el a nyája, mert V>k vették át a pásztor fegyverét: a Szentírást s raituk keresztül szólott az Isten a néphez s szívós hitükön, kimeríthetetlen áldozatukon, mely Krisztusból táplálkozott, újra és újrja megmentette Isten népüket. II. József türelmi rendeletének a kiadása előtti időtől a Közelmúltig viszonylagos nyugalmunk volt. A református egyházunknak a ma álló templomai (fájó szívvel gondolunk azokra., amelyek most'.’lettek romokká) nagyjából éhben az időszakban épültek, A szüntelen építés kora volt ez. Egy-egy gyülekezet felkerekedett, aratást vállalt az uradalmi földeken, pedig nagyon kellett volna a pihenés azokon a forró nyári napokon, ott voltak a .gyülekezet világi vezetői a tarlón, mögöttük a pép apraja-nagyja s a verítékből tégla lett a templom falán és csillag a torony tetején. A közös küzdelem megacélozta a lelkeket s népünk nyugodtan bízta rá magát közülök elhívott vezetők b öl esés égére. Bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy Isten jót hoz ki a mai megpróbáltatásokból s az események mostani alakulása az ő örök céljait szolgálja, egyet bizonyosan látVmk. Új és nagy feladatok várnak azokra, akik ma és a jövendőben vezetői az egyháznak. Azokon a helyeken, ahol a háború vihara kg resztül megy, néhol a ^pásztor, néhol a gyülekezet „egy része sodródik el. Ilyen helyen megszűnik az ige szolgálata. Ahol tehát nincs ott az igehirdető lelkipásztor, szükséges, hogy a gondnok, vagy presbiter gyűjtse össze alkalmas helyen a gyülekezet ojt levő tagjait házi istentiszteletre úgy, amint a honvédségnél teszik egyes református tisztjeink olyan helyen, ahol huzamosan nem nyílik alkalom istentiszteleten való részvételre. Éneklés,, egyszerű, keresetlen szavakkal való imádkozás, bibliaolvasás vigye a Szenvedő egyház híveit Istenhez., a gondviselő atyához* a jó pásztorhoz, az Úr Iézus Krisztushoz. A szenvedőkhöz közel van az Úr,, a szenvedő szívek fogékonyak az ő üzenetének meghallására. Ha az ínség fekete lovasa dübörög valahol, emlékeztetni kell a híveket az első kecesztyének példájára, akik között nem volt szűkölködő. Nem azért, mivei bőségben voltak, azért mert meg tudták mindenükét osztani egymás között. Különös gonddal kell kísérni a gyermekek, aggok és betegek sorsát, Meg kell találni a presbitereknek a segítés mód iát, ha tarra egyetlen lehetőség nyílik. Minden bajt át lehet vészelni egymás terheinek hordozásával, de ha nincs, aki ezt elhivatás szerint irányítja, egyik katasztrófa a másikat éri. Református anyaegyháztink történeti fejlődése során minden időszakban Isten előtti hálaadással kell elismernünk egyházunk világi vezetőinek érdemeit. A nagy pártfogók: az Enyingi Török Bálintok, Nádasdyak, a Drágfiak, az erdélyi, fejedelmek, majd később a Rádayak, Telekiek, őrségi viszonylatban a Chernelek hithíiségüknek, egyházukért való odaadásuknak egy-egy darabja van beépülve abba a Jeliki házba. gnú magyar református egyháznak neveztünk. Attól az időtől kezdve, jiogy Kanizsai Pálfi fános püspök 1630-ban Dunántúlon kötelezővé tette a presbitériumok felállítását s amely példa rövidesen gyökeret vert az egész országban, egyszerű, (le életükkel Ha Isten megkímél bennünket a háború füzét őj. a gyülekezet vezetőinek fel kell készülni arra, hogy ji legmesszebbmenő áldozattal segítsék azokat, akik gz események alakulása folytán mindenüket elvesztették s a puszta életükkel maradtak meg a mi számunkra. Itt nem lehet más elv. mint az a krisztusi élv, hogy akinek két köntöse van_ adia oda egyiket 'annak, akinek egy sincs. S itt mutatkozik majd meg egyházunk vezetőinek legnagyobb erőpróbája: tudnak-e az áldozathozatal megfeszítésére, a lemondásra, a szeretetre olvan példát nvmtani. amely nemcsak a segíteni tudóknál,, de a segítségre szorulóknál is azt az áldott hatást váltják ki, hogy »látják a mi cselekedeteinket
