Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-18 / 7. szám
26. oldal. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 1945 akik önerejükből három vagy több gyermeket nevelnek. Az igazságosság és méltányosig, a józan ész és emberszeretet mind azt követelik, hogy a közalkalmazottaknál nem fizetés és lakbér emelésre, hanem ügy a fizetésnél, mint a lakbérnél, aránylagos családi pótlékra van szükség. A sok gyermeket nevelő családapák aránylagos adókedvezményben részesüljenek. Hasonlókép nagyon könnyen volna kedvezmény nyújtható a véd törvényben is a nagvcsaládü szülőknek. A mostani vcdtörvény szerint a ténylegesszolgálat alóli felmentés kedvezményében részesülnek családfenntartó címen mások is, de különösen az egyetlen gyermek. Nem sokkal észszerűbb és igazságosabb volna-e ennél az, ha a nagyobb családé szülök részesüljenek azon kedvezményben, hogy pl. minden harmadik gyermek mentessék fel a tényleges szolgálat vagy épen a véci k ő te le zettség alól.« Utolsó nagy szociális alkotása 1913-ban a lelkészek családi pótlékának bevezetése. Miután az állam több felterjesztésre sem volt hajlandó a lelkészek részére sem családi pótlékot sem erre a célra államsegélyt engedélyezni, Antal Gábor megcsinálta, bár szerényebb mértékben az egyházkerület anyagi erőinek felhasználásával, méltányosabban és szociálisabban mint az állam a saját alkalmazottjaira nézve. »Sem méltányosnak, sem következetesnek nem tarthatjuk, — írta 1913. évi jelentésében — az állami törvény azon intézkedését, hogy amíg az 1, 2, 3 gyermek után családi pótlékban részesíti a szülőket, a 4; 5, n. s több gyermek után azt a szülőknek nem adja. Pedig a családi pótléknak a gyermekek számához képest, nemcsak aránylagos, hanem fokozatos emelkedése is nagyon megindokolható volna.« A magyar királyi kormány csak 1943-ban, tehát épen 30 év múlva jutott el arra a szociális magaslatra, amit Antal Gábor megjelölt. Az általa készített és a dunántúli egyházkerületben életbeléptetett szabályrendelet szerint a dunántúli egyházkerületben működő minden lelkész minden gyermeke után (40 korona), azon gyermekek után azonban, akik más községben levő iskolában, a család körén kívül folytatták tanulmányaikat, a szülők kétszeres családi pótlékot (80 korona) kapnak. Antal Gábor annyira szociális és olyan nagy volt, hogy kortársai nem tudták megérteni. Többször kifogásolták, hogy nem elég erélyes. Ezzel a váddal szemben azzal védekezett: »velem a világ annyi jót tett, hogy én azt sohasem tudom meghálálni. Ne kívánják tőlem, hogy valakinek ártalmára legyek«. Elmondhatta ö is, amit Perikles mondott halálos ágyán: boldog vagyok, miattam egy athéni se öltött gyászt«. Mindenkivel jót tett, aki hozzáfordult, csak Iván fia érezte fájdalmasan, hogy rajta nem akar segíteni édesapja. Iván már jőnevű költő volt és nótáit is egész országban énekel ék,, mikor megkérte édesapját karácsonyi kedves hangulatban, hogy mozdítsa elő Budapestre juthatását. Csak dolgozz s ha majd rád irányul a figyelem, annak is eljön az ideje, S a nótafán nyíltak a gyönyörű virágok, mégse akart Ivánra ráirányulni a figyelem. Nem azért volt Iván poéta, hpgv ne lejt volna egyszersmind szellemes ember. Szalonruhába öltözve, beállított a püspöki hivatalba, komoly ünnepélyes hangon .szolt kedves barátjához, a püspöki titkárhoz: légy szíves ezzel a névjeggyel jelentsd be püspök úr Öméltóságánál a zilahi főispáni titkárt. Nem édesapjához, hanem a nagy' befolyású püspökhöz fordult. Hogy mi játszódott le a püspöki dolgozószobában, azt nem mondom el, de Antal Iván rövidesen Budapestre került a belügyminisztériumba. Sajátságos, nagyon egészséges volt felfogása az egyház fenntartására vonatkozólag. A múlt század utolsó évtizedeiben és századunk eleién mind a református, mind az evangélikus egyházban nagy harc indult meg az 1848. évi XX. te. végrehajtásáért. Antal Gábor tekintélyének és erejének latba vetésé vél szállott síkra a siker érdekében, abból indulva ki, hogy mivel a római katholikus egyházban az állam által ajándékozott vagyonból bőven telik fedezet mindenre, méltán követelheti a magyar protestantizmus a félszázaddál előbb meghozott törvény végrehajtását. Befelé azonban megalkuvást nem ismerő lélekkel mutatott rá arra 1903. évi jelentésében, hogy »a mi egyházunk pern állami egyház, mely az állam támogatása mellett erősödött és szervezkedett meg, sőt inkább az államhatalom minden támogatása nélkül lett erőssé, hatalmassá és épen akkor tett legnagyobb szolgálatot a magyar nemzetnék és a magyar hazának, midőn nemcsak segélyben nem részesült, hanem üldoztetett. Ezt az egyházi önkormányzatot és önállóságot minden áron fenn kell tartanunk, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha mind egy/iázmk, mind iskoláink feniiv fásában /-•he főleg sálát erőinkre támaszkodunk. Egyházunk dicső múltjának megtagadása és annak jövőjéről való teljes lemondás nyilatkozik meg azon sokszor hangoztatott állításban, "hogy egyházunk az államsegély kisebb vagy nagyobb mérvű kiszolgáltatásával áll vagy es k, tehát abban bírná létalapját. A történelem azt mutatja, hogy a magyar református egyház nem ilyen ingatag, sok tekintetben igazán a mások jóakaratától függő alapon áll és inkább .gyengül, mint erősödik azáltal. Ha a segélynyújtás fejében az állam mind több és több intézkedési jogot, befolyást nyer egyházi és iskolai ügyeinkbe. — Egyházi életünk biztonságának, épségének, virágzásának vannak a különben szükséges : és a szükség szerint jog és törvény értelmében fel | is használandó államsegélynél erősebb és szilárdabb j alapjai, melyek ha megrendülnek, akkor evangéliumi ! egyházu nkat semmiféle külsegé 1 y meg nem inentbetné . Sokkal inkább a kálvinizmus lényegéből valónak tartotta az Önellátást, az áldozatkészség lelkének felkel- 1 lésével. Nem szűnt meg lelkesíteni, kérni, miinek eredménye lett, hogy két évtizedes püspöksége alatt mintegy százötven alapítványt szerzett, közel egymillió korona értékben. De azért épen az említett indok alaoián nem mondott le az államsegély fokozatos emeltetéséről s az ő buzgólkodásának eredménye lett, különösen iskolai államsegélyeink megnövekedése. Tanügyi téren is megbizonyította alkotó készségét és képességét. A főiskola megerősítését a tanárok állandósításában látta. Arra törekedett, hogy a tanári állást kívánatossá tegye javadalmazás tekintetében és, kiváltképen, hogy a tanár öregkorára nyugalomba v >dúlhasson anélkül,, hogy ki legyen téve az éhenhal is veszélyének. M ég pápai tanár korában el kezdett dolgozni a főiskola kebelében olyan tanári nyugdíjintézet létesítésén, mely az egyházkerület és a tanárok hozzájárulásával lehetővé tette az öreg tanárok nyugdíjazását, megelőzve piz országos tanári nyugdíjintézet megalkotását. Amikor pedig a kormány ezt 1897- ben létrehozta és abba felvette a felekeze4 tanárokat ! is. Pápán ezek helyett a főiskolai tanári nyugdíjalap ; eszközölte a befizetéseket. Másik jelentős munkája I Volt a gimnáziumi valíástanári tanszék meg szerve zene. i Az óhaj általános volt az egyházkerületben, csak
