Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-07 / 1. szám
2. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1945 Az Újszövetség vére. (Újévkor, 1945.) Imádság. Köszönjük neked Uram, hogy az újév küszöbén áthoztál bennünket. Köszönjük azt a nagy ajándékot, hogy itt lehetünk szent házadban. Remegő szívvej állunk itt, a Te orcád előtt. Mert tudjuk, hogy te örökkévaló vagy, mi pedig csak árnyék, csak olyanok mint a virág, mint a fű, mely reggel virágzik s estére megszárad. Remegő szívvel állunk előtted, mert tudjuk, hogy az enyészet szele átfuvallhat rajtunk, és akkor — fű a nép. Remegő szívvel állunk előtted azért, mert még sohase éreztük át annyira fű voltunkat, mint most. Csak az vígasztal bennünket, hogy megszáradhat a fű, lehullhat a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad. Azért hozzád menekülünk. Te tarts meg minket Istenünk. Bűnösök vagyunk, pusztulást és halált érdemiünk. De azért hozzád menekülünk, mert te magad mondod, hogy örök irgalmassággal könyörülsz rajtunk; te magad mondod, hogy a hegyek eltávozhatnak, de a te irgalmasságod tőlünk el nem távozik, és békességed szövetsége meg nem rendül. Könyörgünk, jó Istenünk, édes Atyánk. Leroskadunk előtted. Bűneink és múlandóságunk érzetében porbaomlunk előtted. Könyörülj rajtunk. Egy nemzet szíve dobban ma feléd, egy halálravált nemfzeté. Egy nemzet szíve zokog előtted, mert élni, mozogni, dübörögni kezd előttünk á te törvényed: itt élned, halnod kell. Ha van még kegyelem számunkra tenálad, kegyelmezz meg nékünk. IJj szövetséget kötöttél velünk a Krisztus vére által, amely kegyelemszövetség. Oh ne mondd fel ezt a szövetséget nekünk, mikor hajszálon függ egyéni és nemzeti életünk! Oh könyörülj rajtunk, és hallgasd meg a mi imádságunkat! A Krisztus véréért, vére által kötött szövetségedért! Ámen. Beszéd. Lekció: Ézsaiás 54:7—11. Textus: Máté 26:27—28 Az 1Q45. esztendő úgy virradt fel ránk, hogy nem tudtuk, mire virradunk. A sok, egymásnak ellentmondó beszéd és híradás közepette, már régóta nem tudjuk, hányadán vagyunk. Csak azt tudjuk, hogy nagy baj van az országunkkal és nemzetünkkel. Oda jutottunk, amit el nem képzeltünk volna. Mindenfelől a menekültek jönnek. Már olyan a hazánk, mint egy levert madárfészek. Városunk képe is olyan, amilyen még sohasem volt. Érezzük, hogy nagy dolog van készülőben. Milyen jó most, hogy még mindig • van egy utolsó menedék, amelybe fogódzhatunk, amelyben bízhatunk, amely nem hagy el bennünket mindaddig, amíg mi el nem ,hagyjuk azt. Ez a szövetség Istennek kegyelmi szövetsége a Jézus vére által. Ez nem <£lz a szövetség, amely Mózessel köttetett, mikor Mózes vévé a vért és ráhinté a népre, és mondta: imé a szövetségnek vérev melyet az Úr kötött tiveletek (II. Mózes 24: 8). Ez az Újszövetség, amely mindenkire érvényes, aki hisz a Jézus Krisztusban. Ez a hit az alfája és ómegája a mi megtartatásunknak. Ez a hit nagyobb minden hatalomnál és erőnél, ami a földön elképzelhető. Mert minden hatalom és erő elmúlik, ha rálehell az Úr, de Isten szövetsége megáll mindenha, mert örök az ő irgalma. Ezt nekünk halálos komolysággal kell magunkévá tennünk, különösen most, amikor hajszálon függ egyéni és nemzeti életünk. 1. Ez az én vékem, \az Újszövetségnek vére. Ebben az újévben igen üagy erőre van szükségünk, mert ilyen újév még nem virradt reánk. Az erőt hiába keresnénk önmagunkban. Már mindenki láthatja, hogy magunkban nincs megtartásra való erő. De nincs vigasztalásra és fölemelkedésre való erő sem. Már pedig, ha valaha szükségünk volt vigasztalásra, ü siralmas mélységből való 'fölemelkedésre, most .igazán szükségünk van. Hol találjuk meg ezt a vigasztalást, ezt az erőt, ezt a fölemelkedést? Csak ott és csak Abban, ahová és Akihez a Heidelbergi Káté igazít bennünket, mikor azt mondja, hogy az én egyetlenegy vígasztalásom az, hogy mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én megváltó Uramnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, Aki engem vérével megvált és az örökélet felől vbiztosít. A felolvasott Igében arról van szó, hogy a Jézus vére: szövetségnek vére, annak a szövetségnek vére, amelyet Isten kötött növelünk és minden emberrel — a Jézus vérével. Tehát itt óriási dologról van szó, amit eddig még nem vettünk egészen komolyan. Amíg jól ment a dolgunk, amíg szép volt az élet és jó volt szemeinkkel néznünk a napot, addig ki vette komolyan ezt a szövetséget? De most, amikor minden családnak egy a problémája: mi lesz velünk, amikor szörnyű veszélyben van a hazánk és nemzetünk, amikor egyedül maradtunk a legnagyobb kérdéseinkkel, kétségbeejtő ügyeinkkel, most ebben az egyedülhagyattatásban mit nem adnánk egy jó szövetségért? A szövetség itt van. Ez az újszövetség a Jézus vére által, amely régi szövetség, hiszen kisgvermekkorunktól fogva prédikálták nekünk. Próféták és apostolok ajka, hitvallók és kínvallók vére, közel kétezer év óta az egymá^tkövető nemzedékek bizonyságtétele hirdeti ezt a szövetséget. Ebben a szövetségben olyan erő van, és olyan vígasztalás van, amit gyarló elménkkel felfogni sem tudunk. Ezelőtt a szövetség előtt csak le lehet rogynunk és az erről szóló bizonyságtételt csak hangosan dobogó szívvel lehet hallani. Isten szövetségben van vélünk. Amilyen bűnösök vagyunk, amilyen gonosz a mi szívünknek gondolata ifjúságunktól fogva: lehetne ellenségünk. A ránkmért ítéletben eltiporhatna bennünket, mint hitvány férgeket, akik sokszor ellene emeltük fel fejünket. Hiszen alig van lélegzetvételünk, ami bűnös ne volna. Ez az egész magyar nemzet, mintha átok verte volna meg, ellene volt az Istennek. Hiába hivatkoznak énelőttem ceremóniákra, telitemplomokra, az utolsó háromévtized története azt bizonyít.a, hogy gonosz szónkkal, szándékunkkal, látásunkkal, hallásunkkal, irigységünkkel, mordságunkkal, szitkos és átkos voltunkkal, haragtartásunkkal, hamisan hitünket meg nem tartásunkkal, felebarátaink!hoz való engedetlenségünkkel, keresztyéni tisztünkében való hanyagságunkkal, Istenhez és Hazánkhoz való hűtlenségünkkel és a többiekkel vétkeztünk Isten ellen. Azért mondom, hogy Isten eltiporhatna bennünket. De Isten nem tipor el. Kegyelem, kegye'lem! Azt mondja a szövetség vére. Isten szövetségesünk. Ha ez nem volna, most átok volna az életünk. De ennek a szövetséginek a fényében van remény. Nem hal meg nemzetünk. Isten velünk. És ha Isten velünk: ki lehet ellenünk? Érdemes dolgozni, érdemes családot alapítani, érdemes gyermekeket nevelni, érdemes verejtékezni, küzdfeni, szenvedni, áldozni, könnyet és vért hullatni, nemzetünk jövőjében hinni, bízni, remélni, mert Isten velünk, Isten nem hagy el bennünket, mert szövetségesünk ! Isten szövetségesünk. Ez nemcsak egy szó, mint
