Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-03-19 / 12. szám
Ötvenötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1944 március 19. 4 DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ._______________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Iskolaügyünk. Aki figyelmesen olvassa egyházi lapjainkban az itt-ott megjelenő statisztikai adatokat, kimutatásokat, bizonyára jóleső érzés tölti el, hogy laz egész országban levő 1 kereskedelmi iskola pápai kollégiumunk falai között van. Viszont fájdalmasan kell azt is látnunk, hogy a 8 leánygimnáziumból, melyet anyaszentegyházunk tart fenn, egv sincs kerületünkben. Azt gondolom, erről a hiányról nekünk hivatalos lapunkban szólni kell. ,Aki az utóbbi két évtized irányait figyelte, hogy a nőnevelés ügye miként halad, bizonyára meglepte, hogy nincs kiforrott nézet e —nézetem szerint — igen fontos kérdésben. Volt idő, amikor hivatalos helyről is olyan hangok hallatszottak, hogy a nőnevelés igazi iskolatípusa a líceum. Az elgondolás helyes is volt, de a rohanó események mintha reácáfoltak volna az elgondolásra. Egyházkerületünk leánylíceuma, mint a tanítónőképző akadémia előképző intézete indult. Sok leány '.azzal a tudattal lépett falai közé, hogy mint érettségizett növendék léphet más pályára, ha tovább akar tanulni. Ma már látjuk, hogy a kényszerítő körülmények miatt tanítónői oklevelet ad. Félre ne értsen senki. A legnagyobb örömmel látom és múlhatta*! szükségességnek tartom a tanítónőképző fenntartását. Sőt igen megnyugtatott kerületünk bölcs határozata, hogy a diagy missziót teljesítő komáromi ref. tanítóképző intézet Is beleépül kerületi iskoláink szervezetébe. Mindkettő nagy hiányt pótol, mert vallásos lelkületű tanítók nélkül egyházias nevelés el sem képzelhető. Református világnézetünk hűséges munkásait pedig csak református szellemű intézetek készíthetik elő! Az elmondottak után rátérek a nagy hiányra, ami nőnevelésünk terén egyházkerületünkben van és ez a legcélszerűbb iskola: a leány gimnázium. Senkivel nem szállók vitába, sőt az a meggyőződésem, 'hogy a meglevő iskolák mellé kell ezt minél előbb felállítani. A polgári iskola már igen elterjedt és, minden nagyobb faluban van. Fiúgimnáziumunkban eddig voltak leánytanulók. Most már nem vehetők fel. Tisztelettel megkérdezem, hogy a tudományegyetemre készülj leányainkat hol taníttassuk? Ahol leánygyermekekkel megáldott szülők találkoznak, ott azonnal ráterelődik a beszélgetés a leánygimnázium égetően fontos kérdésének megoldására. Az nem nyugtat meg, hogy több dunántúli városban van állami leánygimnázium. A leendő 1 református anyáknak a mi iskolánkból kell kikerülniük. 'Azzal se áltassuk magunkat, hogy a pápai nőnevelő-intézet — Istennek hála — így is benépesült! A református középosztály leányai a gimnáziumot kívánják látogatni lés mivel ez nekünk nincs, vagy állami gimnáziumba járnak, vagy másik kerületbe kénytelenek elmenni. Minden dicséretet megérdemel a Baár-Madas leánygimnázium, ahol igazi evangéliomi szellemben nevelik leányainkat. Azért csak ezt az egyet említem a többi közül, mert földrajzilag ez van legközelebb egyházkerületünkhöz. Ide azonban 3—4 gyermeket taníttató szülő nem adhatja gyermekét, mert jövedelme nem engedi. E sorok írója ezelőtt másfél évtizeddel már kopogtatott az egyházmegyén, egyházkerületen, hogy leánygyermekeink számára adjunk alkalmat a gimnáziumi tanulmányoknak saját iskolánkban való elvégzésére, de azzal utasíttatott ,yl, hogy majd jobb időben kell ezt a kérdést megoldani. Az idő most sem alkalmasabb, de ki tudná azt megmondani, hogy lesz-e nyugodt idő,, amikor a zajló élet hullámai teljesen lecsendesülnek!? Egyházunk mindig a haladás egyháza volt. Dunántúl reformátusai mindig féltő szeretettel és áldozatos lélekkel tekintettek Pápára, amely nekünk szellemi központunk volt. Értsük meg az idő szavát és korszerűsítsük leánynevelőintézetünket, állítsuk fel mielőbb a leánygimnáziumot! A másik nagy hiány iskoláink életében a theologiai internálás és korszerű f iáin térnátus. Minden 'akadályt el kell az útból hárítani, hogy theológus ifjúságunk korszerű internátusbán készülhessen nehéz feladatára. Ott lenne helyes alkalmat adni a felsőbb osztályos növendékek elhelyezésére és így a lecsökkent érdeklődés a lelkészi utánpótlás iránt a legalkalmasabb módon fokozódnék. Jól tudom, hogy kerületünk felelős tényezői jobban látják a fenti hiányokat, de nekünk is hangot kell adni, mert erre kötelez a felelősség, ami a jövendőnkért mindnyájunkra egyformán nehezedik. Nagyigmánd. Tapsonyi Sándor lelkipásztor. A terezovaosuhopoljei missziói egyház.' Emlékeim „egy elhalt missziói egyház“-zal kapcsolatban. Megjelent az 1941. évi egyetemes névtár s a1248. lapján, ahol a társai írva vannak, Terezovác-Suhopolje nincs benn. írtam miatta Ágoston püspök úrnak. Erre válaszul Berta Imre csuzai lelkésztárstól a következő levelet kaptam: Csuza,. 198—1943. »Ezt a Baranyához, Somogyhoz oly közel lévő magyarságot elsöpörte a katasztrófa.. A (Idézet Kiss Zoltán 1943. III. 17-én kelt leveléből.) Szeretett Szolgatársam! Ágoston Püspök Atyánk a neki írt leveledet nekem küldötte meg válaszadás végett, mivelhogy abban a missziói egyházban én voltam az egyik utódod. Bizony mély megrendüléssel, könnyezve kell írnom ezt q. beszámolót, mert azokat a helyeket, amelyekre leveledben visszaemlékezel, és ahol egykor — hordozva
