Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-03-05 / 10. szám
44 oldal. DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1944 tűnik, hogy egyik sem tudja az emberiséget megváltani J az erkölcsi hanyatlásából fakadó szenvedéseiből. De | Isten üdvizenete mindig kiállta a próbát. Jézus tegnap j és ma ugyanaz. Valahányszor az emberiség kátyúba ju- ; tott, Ő mindig rávezette a helyes útra. Tudom, hogy vannak, akik nem rokonszenveznek fenti megállapításommal; holmi lelki gőgről, vagy elithez hasonló lelki elfajulásról véve példát, de ez nem lehet kerékkötő, ha jó munkát akarunk végezni. Fontosnak tartom azt is, hogy a nőszövetség is rendezzen, ahol csak lehet, minél több népfőiskolát. Az ifjúság ma nagy szomjúsággal vetette rá magát a tudományszerzésre. Fiúk, lányok oly nagy számmal jelentkeznének a megnyíló népfőiskolákba, hogy azok nem képesek befogadni őket. Sokkal eredményesebbé is válik a népfőiskolák munkája, ha egy-egv faluban egyszerre többen kezdenek új életformát és »látásokat látnak «. Nagy szükség van minden faluban napközi ottihonra. Csak aki falun lakik, tudja, hogy mit jelent egy falusi édesanyának az, ha kis gyermekét jó felügyelet alatt tudja, míg neki a mezőre kell menni, vagy otthon főzni, állatokat etetni, ebédet vinni a kinn dolgozó családtagoknak. Sokszor azt se tudja, hogy mihez kapjon. Éppen azért az óvódák ma már nem felelnek meg a célnak, mert későn kezdődnek, délután korán végződnek. A napközi otthon korareggeltől késő estig legyen nyitva, hogy az édesanyára este már csak a kis gyermekeinek a le- i fektetése várjon. A napközi otthonban kitűnő alkalom nyílik arra, hogy a falu lányai szakszerű vezetés mellett megtanulják a csecsemőgondozást, mesterséges táplálást, mely utóbbinak nem ismerése sok drága kis falusi gyermeket vitt már a sírba. Elsajátítanák a vitaminos főzést s a leendő fiatal asszonyok egészségesebb alapra helyeznék a falú táplálkozását. Ezzel kapcsolatban időnként betegl ápolói tanfolyamot is lehetne tartani, ami sok babonás gyógyítást szorítana ki a falu életéből. Mindezt az ONCsÁ-val kapcsolatban keresztül lehetne vinni, hiszen ma az állam is mindent elkövet a családvédelem ércekében. • Kívánatos volna, hogy a noszövetseg csecsemő és menyasszonyi kelengye előállításával is próbálkozzék. Ugyanis a legtöbb falusi asszony azt se tudja, hogy mire van egy újszülöttnek szüksége. Kétféle típust lehetne (több és kevesebb darabból) készíteni a menyasszonyi kelengyéből is, melyre különösen a dolgozó lányoknak van nagy szükségük, akik nem érnek rá ezzel foglalkozni. Havonkénti törlesztéssel észre se vennék és készen volna a kelengyéjük. Nemcsak most a nagy anyaghiány miatt, hanem később is nagy szolgálatot tenne ezzel a nőszövetség, mert a nők mindig nagyobb számmal lépnek kenyérkereső pályára, s a kis fizetésű tisztviselőknek is lehetővé válnék ízléses kelengye beszerzése. A jobbmódú házilányok pedig irányítást kapnának, hogy ők maguk is csinosan és ízlésesen varrják meg kelengyéjüket, mert nem minden faluban van szükség kenyérkereső háziiparra, de sok helyen feledésbe ment a díszítő elem is a régi viselet elhagyásával. Van még egy fontos feladata a nőszövetségnek. Most a reverzális háború idején nagyon jól tudjuk, hogy mire a lelkész elé kerül az ügy, már minden késő. AlkaV- mat kell adni a református fiatalságnak arra, hogy a nőszövetség tagjainak a felügyelete alatt időnként együtt töltsön egyí-egy vasárnap délutánt játék és egyéb szórakozás mellett. Legyen az egyiittlét vidám, kedves, fiatal szíveknek megfelelő és lélekben tiszta. Tanuljanak népdalokat és az annyit és annyiak által leszólt Hozsánna és Hallelujah énekek itt igen nagy szolgálatot tehetnek, mert frisseséget, újszerűséget visznek a Vallásos életbe, s még jobban kidomborítják a zsoltárok és dicséretek ünnepélyes voltát az egyiittlét befejezésénél. Nézetem szerint még mindig jobb volna az ifjúság dalos kedvét élénk vidám Hozsánna vagy Hallelujah énekekkel levezetni, mint martalékul dobni oda ízléstelen slágereknek. Mert hiába! Ifjúság vidámság! Túl lőnénk a célon, ha minden együttlétet feszes ünnepélyességbe búrkolnánk és bibliaköri komolyságba szorítanánk. Az így vezetett faluban az érdeklődés fokozottabbá Válnék a szeretetszövetség, a külmisszió, árvák ügye iránt és az adakozás lelke túl nőne a falu határán, mint erre már elég sok példa is van. Bizonyára kihatna az egykére is és megváltoztatná a falu erkölcsi arculatát is, melyre ma nagyon rászorul. Valakitől olvastam Bossuet egy idézetét, hogy »az emberi szellem eltévelyedéseinek egyik legrosszabbika az a hiedelem, hogy a dolgok olyanok, amilyeneknek mi látni szeretnők«. A dolgok sem egyházi életünkben, sem nemzeti szempontból nem olyanok, mint amilyeneknek látni szeretnők. Ezt meg kell látnunk. Ebbe bele nem nyugodhatunk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a nőszövetségi munka sikere legnagyobb részben a lelkész vállán nyugszik. Neki kell egész leikével felkarolni ezt a munkát. Bíztatni, buzdítani, agitálni,, mint valamikor a reformátorok tették a reformáció tanaival, hogy nemcsak prédikálták. hanem tanították, élték és valósággal bele énekelték a hívekbe a hit igazságait. Úgy kell minden lelkésznek feleségével együtt a munka élére állni, mint akik az Úrtól vették a megbízást, mert sokunkat gyötör az, amit országos elnökünk is kifejezésre juttatott: »Vájjon nem késő-e, vájjon nem kellett volna már előbb elkezdeni?« Idézem Ezekiel prófétát is: »Embernek fia őrállóul adtalak én téged Izrael házának«. Aztán jön a még félelmetesebb kijelentés »de vérét a te kezedből kívánom meg«. Ezékiel 3:17—21-ig. Dr. Pongrácz Józsefné. A terezovac=suhopoljei missziói egyház. Emlékeim „egy elhalt missziói egyház“-zal kapcsolatban. A hívek tudták mindenfelé az istentiszteletek idejét, mert az előd szervezésén nem változtattam. De azért előtte gondnokaink és presbitereink levelet kaptak, hogy a gondjaikra bízott híveket értesítsék. S azok tisztüket híven betöltötték. A hónán második vasárnapja Vukosavljevicáé volt. Ide vonaton jártam) s a vukosavljevicai állomáson kocsi várt. 4—*5 család volt csak itt is református, de a körzet összegyűlt presbiterei hívására. A falu nagy volt, de ezernyi kath. horvátjának se temploma, se harangja. Turnosicára járt misére. A kevés reformátusnak ellenben telke, háza az egyház számára* benne ygy szoba istentiszteletre, előtte harangláb és. harang. Harangi Emlékezetem szerint maga dr. Antal Gábor püspök szentelte föl az imaházat és a harangot. Előbb Göbölös József, majd Balogh Sándor gondnok fogadták a lelkészt vendégszeretettel. Itt kezdett kinőni munkánknak egy új ága: a fiatalok kérték, hogy tanítsam őket énekelni, mert ők nem tudnak. Ott-ott maradtam s tanítottam őket' a zsoltárokra. Egy alkalommal, este, átjött a gondnokhoz egy horvát szomszédja, — akkor láttam, hogy a horvát falusi nép szereti a közéje települt magvar gazdát. Ezt a hívek is megerősítették. Magyargyűlölet csak az intelligensek és iparosok szívében volt. Vukosavljevica, — a magyarok Kaszálovicának mondták — homok határ. Kérdeztem Balogh Sándor kurátort, hogy amikor Slavoniában annyi szép és termő határ van s
