Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-02-20 / 8. szám

1944.

DUNÁIMTÓL! PROTESTÁNS LAP

37. oldal.

Beszélt az előadó még Antal Gábor alázatos, szerény, de szeretetteljes egyéniségéről. Néhány vonással felvázolta nagy munkatársait, a Tiszákat, a püspöki titkár rait, Konkoly Thege Bélát, Vargha Sándort és másokat.

Az előadás után Gsizy István gondnok indítványára kimondotta a presbitérium, hogy a kollégium falán márványtáblán örökíti meg nagy lelkipásztorának, Antal Gábornak az emlékét. Majd imádsággal és a b. e. püspök kedvenc énekének, a XC. zsoltárnak eléneklésével véget ért a presbiteri díszülés, melyről táviratban kívánt a presbitérium gyógyulást és áldást jelenlegi püspökünknek.

® s

I VEGYESEK 1

C«i ®

— Zsindely Ferenc komáromi előadása az Istenben bizakodó, hivő magyarságról. A Magyar Értesítő jelenti Komáromból: A Györ-komáromi református missziói kör a református kultúrteremben presbiteri konferenciát rendezett, amelyen nagy számban jelentek meg a lelkipásztorok, tanítók és presbiterek. Eljött a gyűlésre és előadással szolgált Zs/mte/y Ferenc dr. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter is, mint a dunántúli református egyházkerület világi főjegyzője és komáromi főgondnok, Sári Imre komáromi lelkipásztor vezetésével küldöttség fogadta az egyházi főtisztviselő minisztert. A konferencián, ahol jelen volt az egyházmegye gondnoka: vitéz Nagy Nándor komáromi főispán és Galambos Zoltán révkomáromi lelkipásztor is, — ugyancsak Sári lelkész imádkozott, majd a missziói kör elnöke : Csizmadia Károly mosonmagyaróvári lelkipásztor megnyitójában üdvözölte az előadókat, élükön Zsindely Ferenc miniszterrel. Világosan kell látnunk, mondotta az elnök, hogy a nemzet megerősödését csak a belső lelkierők növelésével érhetjük el. Belső megújulás pedig csak úgy lehet szó, ha Krisztust fogadják lelkűkbe egyének és közösségek. A nemzetet mindig ilyen megújulás tartotta fenn. Nagy érdeklődés fogadta az első előadót: Zsindely Ferenc dr.-t, s ünneplő éljenzéssel köszöntötte az egész gyűlés. »A magyar presbiter című előadásában többi közt kijelentette Zsindely Ferenc: a magyar presbiter a legmagyarabb magyarságot jelenti; vezető egy olyan egyházban, amely minden hívőjét papnak tekinti. Vezet, nevel, példát mutat életével, cselekedeteivel. Vájjon a magyar presbiter, mint én is, elsősörban én: teljesítette és teljesíti-e kötelességét egyházával és ezen keresztül mivel Isten kegyelméből a kettő teljesen egybeolvad: nemzetével szemben is? Meggyőződésem szerint nemzetünk és egyházunk érdeke mindenképp azonos, mert a magyar nemzet fennmaradását is csak az evangéliom és az e szer inti élet biztosíthatja. Más reménység nincs! Beszélhetünk politikai, közgazdasági és akármilyen nyelven akármiről, a lényeg az Evangéliom. A magyar újjászületés csak ezen az alapon képzelhető el... Taps zúgott fel Zsindely Ferencnek ezeknél a szavainál s ő így folytatta: Csakugyan tapsra való és vigasztaló dot log ez a felismerés. Ennek azonban következményei vannak : megismertük az utat, most az a kérdés, járunk-e azon? Mert ismerni az utat és nem járni rajta, nagyobb veszedelem, mint nem ismerni azt! Ha pedig ez a rneg!győződésünk, akkor az evangéliomi élet menekvés számunkra ezekben az időkben, amikor az Úristen a maga mérlegére tett népeket, nemzeteket, amikor kimérte a halált és az életet. Mert ez történik most. Isten tűzzelvassal adja tudtára az egész világnak, hogy »immár elég volt , a mérték betelt. Most számadást kell tennünk

i

nekünk, magyaroknak és elsősorban nekünk, presbitereknek. A háborúért s annak pusztításaiért valakik felelősek; a felelősség lelki téren van: Isten törvényei szerint kell élnünk, példaadó presbiterek legyünk, hogy azután alkalmasak lehessünk Isten céljainak betöltésére. Más kiút és lehetőség nincs, mint a bűnbánat-uak és ezen keresztül a megbékélésnek útja. Hiszem, hogy nincs még késő, hogy nyitva áll még előttünk az út, mindenki előtt nyitva és mindenki könyöröghet — nemcsak magáért, hanem nemzete megtartásáért is. Ami velünk eddig történt, isteni csoda; hogy nyugodt sziget vagyunk eddig a véres Európában, Isten különös kegyelme. Katonáink hősiessége, fegyvereink Isten segéddel mének fundamentumán állanak: ezt kell meglátnunk. Erre a hitre lehet építeni hadsereget, országot és jövendőt. Nincs más kivezető út, mint a bűn bevallásának, magunk megalázásának útja és könyörgés Istenhez, Egyetlen út tehát csak hibáink meglátása és töredelmes bevallása lehet. Könyörögnünk kell Istenhez, mert az Ő kegyelme nélkül nem történhet semmi. Az Ő kegyelmét csak úgy kaphatjuk meg, ha Hozzá fordulunk. De ha megkaptuk s azután fordulat állna be eddigi csenr des világi helyzetünkben, akkor hullhat a bomba, beomolhatnak a hegyek a tengerbe, nemzetünket mégsem keli féltenünk. Nyugodtan várhatjuk az ítéletet, bármi lesz is az, mert akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van .. . Zsindely Ferenc hitvalló előadása után, amely a farsang végén a legmaibb magyar böjtöt hirdette meg s amely igen mély hatást tett az egybegyűltekre, tJregdy-Nagy László mosonmagyaróvári főgondnok, ny. alezredes »A jó presbiterről«, Egerházy Lajos lelkész, ORJO-igazgató A reformátusok értéksúlyáról, Hajdú Sándor kerületi háziipari felügyelő a háziipar jelentőségéről beszélt. (MÉ)

— Dr. Enyedy Andor íiszáninneni református püspök a legutóbbi egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett jelentésében a Közegyház rovatban megemlékezik Antal Gábor-ról születése százados évfordulóján, aki „mintaképe volt a tetterős, mozgékony, minden segélyforrást felkutató egyházi vezérnek“. Az esperesi jelentések kapcsán többek között ezeket írja dr. Enyedy: „Az istentiszteletek megtartásáról és látogatásáról szóló szokványos jelentések mellett érdekes volna tudni a templomok külső és belső állapotáról, mert sajnos sok az elhanyagolt, pókhálós, poros, huzatos, rideg templom. Porlepett koszorúkat, papírvirágokat látni a mindig friss élővirág helyett, kiabáló és hivalkodó emberi neveket az istenháza iránti féltő és odaadó, ebben magáról megfeledkező szeretet jelei helyett. Tanulságos volna arról is hallani, hogy milyen az ige szolgálata ? Merít-e az mindig a kijelentés mélységeiből, át van-é hatva a személyes átélés, bizonyságtétel izzásával tart-e lépést a fejlődő igényekkel, tekintettel van-e a mai időre, a mai helyzetre és a mai emberre ? Szívesen látnám a vallásos esték akadályainak felsorolása helyett az akadályokat legyőző hit példaadásait.

— A Barsi református egyházmegye február hó 22-én Léván Nőszövetségi konferenciát és egyházmegyei nőszövetségi szervezkedő gyűlési rendez a következő napirenddel: 8 órakor csoportos bibliatanulmányozás. A ref. egyház tanácstermében és iskolatermeiben. Ige : János 14 : 23—31. Csoportvezetők: özvegy Söröss Bélárié, Pilder Mária, Horváth Klára, Czeglédy István. Fél 9 órakor. Összefoglalás a templomban. Szolgál: Czeglédy István. 9 órakor a konferenciát megnyitja Czeglédy Pál esperes. (Alakulás.) ljA\0—10. „Mit vár a református egyház nőtagjaitól?“—előadás.Tartja