Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-02-13 / 7. szám
Ötvenötödik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1944 február 13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________ *-----------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA j FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ ( TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Nőszövetségi munka egyházkerületünkben. Egyetemes egyházunk már régóta érzi annak szükségét, hogy nőtagjait (leányokat és asszonyokat) szervezett gyülekezeti munkába állítsa s a náluk levő nagy energiák, mélyebb lelkiség, egyházszeretet, szolgálat- és áldozatkészség s a sokszor tapasztalt leleményesség elismerése és gyakori dícsérése után ezeknek a nagyszerű képességeknek kifejlesztésére, erősítésére s az egyházi közösségben leendő ’érvényesítésére megfelelő munkateret adjon a gyülekezeti életben. Természetesen el kje 11 ismernünk, hogy egyházkerületünk sok gyülekezetében eddig is voltak igen tiszteletreméltó vállalkozások, melyek egyik, vagy másik nőegylet, illetve leányegyesület buzgólkodása folytán szép eredményeket könyvelhettek el, s amikor másutt is valamilyen gyűjtésre, vagy más hasonló feladatra kellett vállalkozni, a leányok és asszonyok olyan eredményes munkát végeztek, amire mi lelkipásztorok talán sokszor gondolni sem mertünk volna. Mindenkinek volt már hasonló tapasztalata, azért nem is részletezzük és példákat sem hozunk fel. Most csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy minél alaposabb lelkigondozásban részesítjük s minél jobban bevezetjük egyházunk nőtagjait az egyház missziói munkar ágaiba és minél jobban felkészítjük őket az ige segítsér gével ezeknek a munkáknak elvégzésére, annál több szolgálatot várhat tőlünk az egyház s annál nagyobb áldozatkészséggel jönnek majd egyházunk segítségére. Nem tudhatjuk ugyan, hogy az elkövetkező időkben hogyan alakul egyházunk élete, de annyi már most is bizonyos;- 1 nak látszik, hogy az egyház fennmaradása nem a tömegeitől, hanem hitvalló tagjainak szolgálatától és áldozatkészségétől függ. Ezért van szükség arra, hogy a refonmátus nőket ne csak megismertessük az ige- és szeretetközösség magasztos elveivel, hanem az igével előkészítve és elmélyítve kapcsoljuk bele őket a szeretetközösség nagy munkáinak végzésébe, ami kellő nevelés és vezetés által nemcsak külső gyűjtéseknek, hanem később egyházunknál-: is javára szolgáljon. Egyetemes egyházunk elérkezettnek látja az időt arra, hogy a nőszövetségi munka megindításával bekapcsolja nőtagjait az egyház élettevékenységébe s a nőknek országos szervezetbe való tömörítése által egyöntetűvé, erősebbé, könnyebbé és eredményesebbé tegye a helyi nőszövetségek munkáját. Ennek a munkának országos vezetését szívesen vállalta dr. Zsindelyné Tüdős Klára őnagyméltósága, aki nagy hozzáértéssel, rátermett;séggel, a falusi élet alapos ismeretével, de elsősorban istenbe vetett hittel adta meg a nőszövetség programmját, amely mindenben Isten dicsőségét és egyházunk érdekeit van hivatva szolgálni. Egyházkerületünk február 10-én tartotta első nőszövetségi értekezletét Pápán. Minden egyházmegyéből • egy-egy kiküldött ielkészné vett részt. A megbeszéléseket j Győry Elemér püspök vezette. Jelen voltak Győry Elemérné, dr. Pongrácz József né az egyházkerület megbízásából, Czeglédy Pálné a barsi, Szabó Józsefné a belsősomogyi, özv. Sörös Bélámé a drégelypalánki, Bakó Lajosné a mezőföldi, Ólé Sándorné a pápai, Fejes Gáborné az őrségi, Mikos Lajosné a tatai egyházmegyéből, Pentz Ilona, özv. Antal Gyuláné, Pongrácz Magda, továbbá Ölé Sándor és dr. Benedek Sándor egyházkerületi missziói előadó. A komáromi és veszprémi egyházmegyéből nem jött senki s ezért is bízta meg az értekezlet alulírottat, hogy a megbeszélésekről és az ezekből leszűrt megállapodásokról tájékozódás végett is részletes beszámolót készítsen. Győry Elemér püspök Luk. 10:3^—42. v. alapján tartott megnyitóbeszédében rámutatott kiilön-külön az otthon, a szolgálat és az ige értékére, kifejtve azt, hogy a lelkipásztor munkájának legtöbb segítséget jelent legtöbb esetben a klkipásztorné által vezetett nőszövetségi munka. Ezt a munkát nem lehet mindenütt sablonosán végezni, mert nemcsak egyházmegyénként, de egyházközségenként is változik a szükséglet, a lehetőség és így maga a lmunk a is s ezért legfontosabb maga a szolgálat, maga a munka. De még ennél is fontosabb és elsőbb munka az ige szolgálata, ami mindenkor legyen a női munka középponti gondolata, hogy az igeközösség alapján kialakult hitközösség teremtse meg a szeretetközösséget, melyben senki se érezze, hogy magára hagyatva egyedül kell élnie és munkálkodnia, hanem mindannyian érezzenek felelősséget egymás és az egyház iránt is. Özv. Sörös Béláné püspökné az Országos Nőszövetség megbízásából ismertette a nőszövetségi munka célkitűzéseit, ami abban áll, hogy egyházunk nőtagjait minden egyházi megmozdulásban és minden gyülekezeti munka végzésében olyan hívő, bibliás, szolgálat- és áldozatkész hitvalló egyháztagokká nevelje, akiknek szes retetére, ragaszkodására és munkájára mindig és minden körülmények között számíthat egyházunk. Ennek elérését a református öntudatnak a bibliakörökben leendő megerősítésével és a gyülekezetek gyakorlati munkáiba való bekapcsolás által szolgálja. A munka eredményessége szempontjából fontos az országos szervezetbe tömörülés, hogy ezen keresztül a legkisebb helyi nőszövetség is belekapcsolódhassék a nagy országos szociális intézmények munkájába, ami által a helyi nőszövetségek munkáját könnyebbé, de ugyanakkor minden tekintetben eredményesebbé lehet tenni. A gyülekezeti női munkának a mai viszonyok között egyik legfontosabb teendője a segítő szeretet munkája is csak úgy végezhető el, ha evangéliumi lelkületű és hitű nők kezükbe veszik a munka irányítását és ha bele tudnak kapcsolódni akár azONCsA, akár az Országos Hadigondozás, vagy más országos szociális intézmény munkájába. Komoly lelki és gyakorlati munkával nagy eredményeket lehet elérni s ugyanakkor
