Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-12-31 / 53. szám

2^,6. oldal OUNÁNTÜLI protestáns lap 1944 ember a szórványban, ha református hívő magyar em­ber!“ (62. 1.) Sok tekintetben kiváltképen időszerű az, amitt a templomkérdésről mond a szerző. (65—83 1.,). A baj gyökerét megfelelően állapítja meg: „Kevés a szó bibliai értelmében vett keresztyén ember, aki társai lelkiéletének gondozását olyan fontos fejadatnak ismeri fel, mint amilyen fontosnak tartotta Isten az Ö megszabadítását az Úr Krisztus által.“ (89 1.). Meg­döbbent a következő mondata: „Hogy megfogyat­kozott a pásztorok serege, annak a pásztorok hitetlen­sége az oka.“ (90 1.). Egyházát forrón szerető, érte serényen dolgozó ember munkája e könyv, akivel ha nem is mindenben értünk egyet, de lelkesedése megragad és bátor szóki­mondása gondolkozásra késztet. P-J. A Csurgói Református Csokonay Vitéz Mihály Gimnázium másfél-évszázados története. Az intézet 150. éves jubileuma alkalmából írta Űr. Bádi Ferenc tanár. I. kötet: Történeti rész, 372 oldal. II. kötet: Okmánytár, 160 oldal. 1943. 1791 dec. 28-án írta gróf Festetics György leve­lét Sárközy Istvánhoz, a belsősomogyi egyházmegye gondnokához, kifejezve iskolaalapítási szándékát, hogy > az alsoki és azon vidékbeli reformata vallásbéli ako­­sok egy jó renddel való iskolának béhozakodásával az erkölcsi tulajdonságokban gyarapodjanak«. Miután Csurgó alkalmasabb iskolaszékhelynek látszott, az alsoki iskola 1792-ben beköltözött Csurgóra, s meg­indult útjára az a gimnázium, amely most már másfél; százéve tölti be nemes és nagy nemzeti és keresz­tyén hivatását a délnyugati végeken. Ennek a 150' évnek hű krónikája ez a derék könyv, amelyet öröm olvasni mindenkinek, aki a magyar s közelebbről a református iskolaügyet szereti. A szerző szereti isko­láját, s a szakember avatott kezével tárja fel a múl­tat. Rendelkezésére állt az iskolafenntartó belsőso­mogyi egyházmegye levéltára, s az igazgatótanács el­nökségének nagyvonalú intézkedéséből terjedelmileg sem állt előtte korlát. így azután részletes képet ka­punk a küzdelmes 15(0 évről: »A nehéz kezdet«-ről, s a nehéz folytatásról, a tanári karban felmerült viszá­lyokról, a sok tanárváltozásról, tantervi és iskolakor­mányzati ügyekről, anyagi nehézségekről, de arról a segítségről is, amelyet Isten nyújt kiváló pártfogók és vezetők elrendelésével. Az alapító oldalán ott áll hű támaszul jószágkormányzója, a tudománytörténetben is jóemlékű Nagyváthy János. Ott vannak az alapít­­'ványtevők: Sárközy jános, Soltra Alajos, dr. Éhn Kálmán, s ott áll gondozó munkájával mindenkor a belsősomogyi egyházmegye, majd a dunántúli refor­mátus egyházkerület is. »Teher alatt nő a pálma«: a trianoni nehéz évtizedekben küldi el a Gondviselés az igazgatótanács vezető emberét, dr. zilahi Matoltsy Sándort, aki a népi kollégium új koncepcióját gondolja el: a csurgói iskola nevelő tevékenysége ne csak a nép­ből az értelmiségieket kiemelő munkát végezze, hanem adja vissa a népnek a gyakorlati-népi irányban kimű­velt értelmiséget a mezőgazdasági középiskola, a téli gazdasági iskola és a népfőiskola révén. A tervekből valóság lesz, s a jubileumi évre itt áll az újszabású kollégium. Ebből a szempontból az öröm éve igazi öröm-év: az eredményes alkotás szemlélése. Ebben az örömben igaz szívvel vett részt egyházkerületünk, a ha­zai protestantizmus s a magyar iskolaügy minden ba­rátja. Említsük meg még, hogy a könyv a „Csurgói Könyvtár “-ban jelent meg 19., 20. kötetként. Ez a ki­adványsorozat is méltó dokumentuma Csurgó mai szel­lemének, s egyik ígérete a jövőnek. Dr. Trócsányi Dezső. 1 VEGYESEK I i Rj!j^ — Gyászhír. Mély részvéttel értesültünk, hogy Szí// Elemér >etei református igazgatótanító, tarta­lékos főhadnagy, baleset következtében Komárom­ban elhunyt. Temgtéisre* december 16-án volt Étén. A feltámadás és vígasztalás igéjét Tóth Sándor csá­szári és Szabó Kálmán etei lelkipásztor hirdette. Gyá­szolják özvegye, három gyermeke, a nagyszámú ro­konság és az etei gyülekezet, melynek meleg szere­tettől övezett tanítója volt. A megboldogult legdere­kabb nevelőink közé tartozott. A pápai főiskolát na­gyon szerette. Gyűjteményeinket szívesen gyarapí­totta. Benne Szijj Etelka nyug. tapolcafői tanítónő szeretett testvérét siratja. Az igazak emlékezete áldotjt. — S. Szabó Józsefről, a debreceni kollégium áldott emlékű vallástanáráról, majd igazgatójáról, meleghangú közvetlenségével mélyen megkapó emlékezést írt a Pro Christo című folyóiratba dr. Karácsony Sándor egyetemi tanár, Bizonyságtételét így végzi : „Ha Istenen kívül van ember, akinek köszönhetem, hogy bibliaolvasó lélek lett belőlem, az az ember S. Szabó József drága jó vallás­tanárom. A szavai, de méginkább egyénisége és egész élettempója tartották bennem ébren a serdülés küzdelmes évei során az egészséges szkepszist, amellyel még életem e legnegativebb szakában is hallgattam az atheizmus csú­­folkodó beszédét. Áldja meg az Isten érte !“ — Az Őrség című laptársunk decemberi számá­val a 9. évfolyamát zárta le. Sok tusakodás és imád­kozás között indították meg annak idején a lapot, hogy rajta keresztül szólhassanak Őrség református népéhez. Ez a lap a szószékek kinyújtott karja volt, amelyen keresztül elértek azokhoz is, akik eltávolodtak az egy­házi élet gyújtópontjaitól. Az egyre inkább nehezedő körülmények miatt a szerkesztő nem tud feleletet adni ma arra, hogy a 10-ik évfolyam megjelenhet-e, épazért visszatekintésül, mintegy mérlegként három pontban összegezi a lap eddigi fennállása alatt elmondottakat mintegy irányelvül a jövendőre nézve: Hitünket élni kell, Ezt a földet nekünk kell betölteni, Egymásért való felelősség. Ez utóbbit lapunk jövő számában közöljük mutatóban a mindig örömmel várt és olvasott testvér­lapból. Pápa 1944. főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom