Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-02-06 / 6. szám
Ötvenötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1944 február 6 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK —------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK iNTÉZENDÖK Célegyenest előre! Állandó újesztendei kérdésünk szokott lenni: mit hoz az újesztendő? A régi jó békebeli időkben is kömoly kérdésünk volt a jövő, de fokozott mértékben az ebben az esztendőben. Érezzük, hogy nagy, súlyos kérdések feszülnek az 1944-ik év keretei között. Talán ezektől függ a magyar jövő s tőle elválaszthatatlanul a református jövő. Nincs az a jós, vagy próféta, aki meg tudná mondani, hogy mit hoz ez az esztendő, azért inkkább azt a kérdést kell felvetni, hogy az új évben s általában a jövőben milyen feladat vár ijjúiságankra s i j jás ági m u n k án k ra ? A mai idők nem alkalmasak arra, hogy nagyvonalú' új terveket vessünk fel, messzenyúló széleskörű programmokat dolgozzunk ki. Azt azonban megalkuvást nem tűrő határozottsággal követelik éppen ezek a súlyos idők js anyaszentegyházunk létkérdései,' hogy öntudatosan és gondosan fogalmazzuk meg teendőinket, világosan jelöljük meg a célt, melyet el akarunk érni. Se a mai idők, se anyaszentegyházunk létkérdései nem engedik meg azt a fényűzést, hogy céltalanul induljunk s félútat megtéve visszaforduljunk, hogy más irányt vegyünk. Nincs vesztegetni való időnk és értékeinket nem kockáztathatjuk próbálkozásokkal. Ma különösen áll annak a mondásnak az igazsága, hogy az idő pénz és a munka érték. A'lindenekfelett az ifjúság az értékek értéke azért úgy kell alakítani, hogy a Jelenések szép képe szerint oszloppá tétessék a mi Istenünknek templomában, azaz a református egyházi életnek pillére és missziójának betöltésénél tényező legyen. Ez iazt a feladatot ró j j a magára az ifjúságra is, kiváltképpen az ifjúsági munkára, hogy Jézus Krisztus követésében'célegyenest menjen előre, mint a túrista a kitűzött magaslat felé. Minden előrenéző keresztyén ember tisztában van azzal, hogy nagy átalakulások küszöbén állunk. A közös terhek hordozásának és a közös erő kifejtésének idejét éljük, de még fokozottabb mértékben meg fog mutatkozni ennek szükségessége az elkövetkezendő időkben. Lassanként mindjobban nyilvánvalóvá lesz, hogy a legjobb lelkipásztor se tudja egyedül vé;gezni az összes misszióit munkákat, ha pedig egyedül kénytelen végezni, úgy jár, mint a bőven termő gyümölcsfa, melynek nincs támasztéka, összeroppan saját termése alatt. Vegyük ehhez hozzá a világhelyzet alakulását. Akármiként végződjék is Európa népeinek nagy világnézeti mérkőzése, az új világhelyzetben más lesz a református egyházi élet, több és komolyabb munkát, mélyebb, igazabb és öntudatosabb hitéletet fog megkívánni az anyaszentegyház minden egyes tagjától, (elsősorban presbiterétől. A jövő presbitériuma az egyház missziói munkájának élcsapata lesz, a presbiterek kell, hogy részt vegyenek — mint ezt egyházi törvényünk el is rendeli — az egyházvédő és építő munkában, a családilátogatásban, különösen az elhagyottak és betegek felkeresésében, a szórványok gondozásában s mind magán-, mind családi életükkel, az egyház iránti törhetetlen rcágaszkodásukkal, istenházának buzgó gyakorlásával, a sákramentumokkal való éléssel az egyháztagok előtt tartoznak példakép világolni. A hitélet magasabb fokára eljutott presbiterek hivatottak lesznek pótolni a hiányzó lelkészi munkaerőket. Nagyon sok önkéntes munkásra lesz szükség már a közeljövőben. Erre rá kell nevelni az ifjúságot, hogy az eljövendő idők ne találjanak készületlenül. Jó, ha az ifjúság tudja és látja, mi vár reá. Ezért elengedhetetle,nül szükséges a helyzetképnek és az anyaszentegyház missziói munkájának megismertetése az ifjúsággal. Tanácsos bevonni az egyházi életbe bizonyos nekik való munkák végzésére és rászoktatni a kötelesség lelkiismeretes, hűséges teljesítésére. Az ifjúság derűlátó, életszemléletével nem fér össze a szőrszálhasogatás, a ne;hézségek kiszínezése és felfokozása. Nem ismer lehetetlent és legyőz minden akadályt. Volt kedves egyházközségemben igen sok felemejő lelkipásztori élményben volt részem, egyik legbiztatóbbat hadd említsem meg. Legnépesebb szórványunkban közel tíz éven át foglalkoztunk gyülekezeti ház építésével, hogy legyen hol istentiszteletet tartani, vallásoktatást végezni és öszszegyiijteni az ifjúságot. Mikor megalakítottuk abban a szórványban is az ifjúsági egyesületet, az ifjúság vette kezébe a gyülekezeti ház építését és egy év leforgása alatt elkészült a szép nagy gyülekezeti ház külön ifjúsági szobával, pedig ifjaink az evangélikusokkal együtt alig voltak két tucatnyian. Ifjúsági munkánkra az a feladat vár, hogy beépíttessék az anyaszentegyház testébe, azaz egészében é$ részleteiben minden református munka, tehát bibliás, hitvallásos alapokon nyugvó legyen. Ez van olyan fontos kérdés, mint a kor kívánalmainak megfelelő műveltség. Ebből a szempontból elengedhetetlen, hogy minden egyházközségben a lelkipásztor vezetése, vagy legalább is irányítása mellett folyjon a munka, és pedig minden egyházközségben azonos célkitűzés, egyöntetű vezetés mellett. Ehhez felelősségérzet kel! anyaszentegyházunk és jövőnk iránt, evangéliumi lélek és egy pár olyan ifjú, aki társaira vonzó hatást gyakorol. Eddig az volt a baj, hogy nem is tudtuk, mit is akarunk. Megelégedtünk azzal, hogy összegyűjtöttük az ifjúságot és elvontuk száraz szórakozásoktól. Ez se lekicsinvlendő dolog ugyan, de már előttünk magasabb cél lebeg: ifjúságunknak Krisztushoz vezetése, evangéliumi közösségben gyülekezetképessé nevelése, önkéntes egyháztagságra, önkéntes munkák vállalására és az eljövendő új világban kibontakozó presbiteri tisztségre való ránevelése. Hívjuk fel ifjaink figyelmét a népfőiskolái munkára és a legmegáldottabbakat irányítsuk a diakónus képzők felé.
