Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-17 / 51. szám
Ötvenötödik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1944 december 17 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________-------------------------------------“ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÖZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Készülj Istened elé! A próféta felhívása ítéletes időben hangzott el. Szörnyű csapások zúdultak az országra: döghalál, kenyérszükség, a fiatalság fegyver által hullott és a nép mégsem tért Istenhez, mégsem kereste az Urat. De Istent nem lehet megcsúfolni, ez az élet tanítása. A világtörténelem a világ megítéltetése. Ma szintén folyik az ítélet. Nem tudjuk, mely nap jövünk mi is sorra. Mikor zúdulnak bombák és gyújtólapok házainkra, mikor géppuskázzák végig utcáinkat, mikor dördülnek meg az ágyúk határainkban? A próféta szerint ezekben a megpróbáltatásokban Isten szól hozzánk. Életünk legfontosabb kérdése az Istennel való találkozásunk. Ez határozza meg sorsunkat a földön és a síron túl. Ezekben az adventi napokban, amikor mindenfelé döntésről beszélnek az államférfiak és a hadvezérek, amikor közeledik a bethlehemi kisded és epedve várjuk a karácsony békéjét: még ünnepélyesebb komolysággal hangzik felénk évezredek távolából a titokzatos, de mégis nyíltságával annál inkább megdöbbentő üzenet: »Készülj Istened elé!« Ezt a találkozást senki sem kerülheti el. Előbbutóbb bekövetkezik. Én, iá porszem, négyszemközt leszek a Mindenség Teremtőjével. A bűn feketeségével beszennyezett lélek dideregve áll meg az Atya szentsége és tisztasága jelenlétében. Milyen jó, hogy a Megítélő Ür a Jézus Krisztusban nekem is szerető Atyám, aki régóta várt rám, tékozló fiára. Milyen felszabadító rérzés tudni, hogy Isten úgy szerette e világot, hogy az O Egyszülött Fiát adta érette, hogy minden, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. A budapesti Skót Misszió egyik korai igehirdetője mondotta: »Óh bűnös! Óh bűnös! Valami olyan áll hatalmadban, ami egyetlen szentnek sincs hatalmában. Bánd meg bűneidet. Térj meg! És ennek nyomán az egész menny visszhangzani fog az örömtől«. Készülj lélek Istened elé, mert Ő vár téged. Szeresd az Urat, mert ö előbb szeretett téged. P. J. Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) Ugyanilyen száraz és elvont az a prédikációja is, melyben a halhatatlanságról beszélt. A lényeget, a halhatatlanságot itt is megkerülte s inkább a halhatatlanság hasznairól szólt, vagyis arról, hogy mi haszna van abból a keresztyén embernek, ha hiszi a halhatatlanságot, hiszi a feltámadást. Ezzel kapcsolatban említjük meg a sírontúli életről szóló prédikációját, melyben megint csak (nemi a sirontúli életről, hanem ennek szükséges voltáról beszél, amit racionalista észokokkal igyekszik alátámogatni. Szerinte csak egy bizonyos, a halál s »amilyen bizonyos az — mondja, — hogy meghalok, épen oly bizonyos az, hogy lesz ítélet. Ezt kívánja az Isten szentsége és igazságossága, ezt kívánja az emberi dolgok borzasztó folyása, ezt kívánja az okosságnak abbeli óhajtása, hogy legyen más élet, ahol az itt jutalom nélkül maradt kegyesség megjutaímaztassék, az istentelenség pedig érdem szerint megbüntettessék«. (3. 1.) .Amikor pedig a menny és a pokol kérdéséről akar beszélni, akkor is megkerüli a kínálkozó nagyszerű hittani tételt, s arról szól, hogy Isten nem egyformán osztja el az életben a világi jókat, a gazdagságjglal lehet visszaélni, elveszi minden ember a maga cselekedetének igazi jutalmát a túlvilági életben, ahol a jutalom végnélküli lesz. Meg kell még emlékeznünk alkalmi és évszaki beszédeiről, melyek már természetüknél fogva is nagyon alkalmasak voltak arra4 hygy a racionalizmus megnyilatkozásainak tág terel: biztosítsanak. így szól tavasszal arról, hogy mit látunk a tavaszi hónapokban körülöttünk? Látunk szerinte megelevenedést, látunk fáradhatatlan munkásságot s látunk tökéletesedést és a célra való nagy sietést s azzal fejezi be, hogy »mivel úgy függ az életnek minden része az ifjú időtől, mint a fó ^agy a rossz tavasztól függ a jó vagy rossz nyár és ősz;, óh szülék, adjatok jó nevelést gyermekeiteknek« (5. 1.) — ami szinte váratlanul csúszik ide a befejezésbe. Egy másik tavaszi prédikációjában a Napnak erősödéséről beszél és felkiált: »Óh Nap, óh te csodálatos égi test! Ki tett tégedet arra a helyre, ahol úgy függesz, mint valami örökkévaló lámpása a mi világunknak?« »Bizonyára az az isteni bölcseség!« (3. 1.) A racionalista prédikátorokhoz méltóan ő is mindig pontosan emlékezik az időjárásról s prédikációival így állandóan regisztrálja az időjárás és évszakok változásait. Temetési beszédeiben nem annyira az ige hirdetésével, nem is a gyászolók vigasztalásával, hanem az elhunyt életrajzával, műveinek és alkotásainak megdicsérésével találkozunk, amit hosszú oldalakon át, legtöbbször aprólékosan részletez. Különösen ilyenek az előkelőbb és magasabb állást betöltött emberek felett mondott temetési beszédei, melyekben az elhunytnak majdnem minden dofgát megtalálhatjuk a sokszor túlzásba vitt dicsérettel együtt. Ugyanilyen az a temetési beszéde is, amelyet Luk. 7:1—5. alapján Mándi Márton István felett mondott. Ezekből a beszédekből szerezhetünk sok életrajzi adatot, de evangéliomot és vigasztalást csak nagyon keveset. Nagy kár az, hogy temetési beszédeinkben még mindig csak nagyon kevesen jutottak túl Tóth Ferencen és a racionalista temetési beszédeken.