Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-03 / 49. szám
ái!SL oldal DUNANTOLl PROTESTÁNS LAP 1944 vagy harmóniuma, amivel a további kutatásokat lényegesen megkönnyíti. Pár nevezetesebb orgona képét is közli: a debreceni nagytemplomét, a gyomait, a kolozsvári Magyar utcait, a kiskunlacházait. A negyedik tanulmány Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása és a genfi dallamok abba a vitába világít bele, amely a zsoltárritmusról 1932-ben indult. Dícséretreméltó szerzőnek az a józan tárgyilagossága és higgadtsága, amellyel az eredeti dolgozat polemikus hangján most sokat enyhített. A kptetet méltó alaposan áttanulmányozni, sokat lehet belőle tanulni a múltra nézve és ihletést nyerni a jelen és jövő feladatai végzéséhez. Dr. Pongrácz József. sí« ® n wc* ® wm ®«es> Msusssacs s ® ss ® s i s ® " VEGYESEK • * C« — Dr. Ravasz László püspök Az egyház é[s a világ címen prédikált a reformáció ünnepén. Beszédéből közöljük az etolsó részt: Krisztus ura az egyháznak. Az egyház és az ő ura között titokzatos és közvetlen kapcsolat áll fenn, mint a test tagjai és a fő között. | Krisztus az egyházat személyesen és közvetlenül kormányozza és gyakorolja benne a maga örökkévaló lelki uralmát. Az egyház akkor, amikor hirdeti a? | Igét, Krisztus üzenetét tolmácsolja: a gyülekezet ak- j kor, amikor imádkozik, Krisztus világosságát keresi, üzenetére készül és ígéri a maga engedelmességét, az Igét tisztán hirdeti. Ennélfogva az egyházhoz tar- j tozik, aki Krisztusban hisz és néki engedelmeskedik; ' az Igére hittel figyelmező, buzgón imádkozó és Isten j törvényének engedelmeskedő gyülekezet soha sínesén | Krisztus jelenlétének, személyes pásztorságának áldásai nélkül. Bármilyen veszedelmek és próbáltatások között vándoroljon a földi gyülekezet, ha az Ige tisz- i tán hirdetfetik, az imádság szívből fakadó és $ hit őszinte, Krisztus egy pillanatra sem rejti el magát előlünk és olyan valóságosan, bizonyosan és teljesen jár az ő népével, ahogy a pásztor jár a neki engedelmeskedő nyáj között. Krisztusnak ez a jelenléte szellemi, lelki valóság. Nincs hozzákötve egy tárgyhoz, helyhez, időhöz és mégis mindennél reálisabb, mert egészen személyes formában jön létre. Krisztusnak megvan a maga személyes kapcsolata egyes hívekkel és meg a gyülekezettel. De Krisztus úr a világ felett is. Ez azt jelenti, hogy az államrend isteni akaratának a kinyomata és Pál apostol meghatározása szerint a felsőségek Istentől vannak. Az állami és jiemzeti életben azonban a keresztyén elveknek kell érvényesülniük, az igazságosságnak, az emberi méltóságnak, az egymás terhét hordozó szeretetnek és közösségi együvétartozásnak. Ha az állami rend ezekről az elvekről megfeledkezik, az egyháznak kell Isten Igéjéből figyelmeztetni, feddni és vele szemben Isten örök törvényeit képviselni. Azonban az egyház ezt a tisztét csak nagy alázatossággal, szigorú bűnbánatot tartva, saját vétkeit és gyarlóságait elismerve és megvallva és azokért nyilvánosan vezekelje teljesítheti. — A mai nehéz időkben, amikor nem véd a házad, nem1 táplál a földed, nem járható az utad, nem rejt el az élelmességed, kenyered kővé válik, vized vérré, ruhád meggyullad és szíved megszakad, ebben a világban láthatjuk meg igazán annak a fölséges kegyelmi ténynek minden dicsőségét, hogy Isten az ő országában egybegyüjtött, nekünk Krisztusban pásztort és királyt adott. A látható világ rengése és széthullása közben is érezteti velünk a benne való élet békességét, bátorságos voltát, édességét és dicsőségét. Sőt ennél is többet. — A nemi e világból való ország forrás, kezesség, ígéret és alkalom arra, hogy a belőle áradó erők áthatják az emberi társadalmat s majd egykor, mikor Krisztus előtt meghódol a világ, minden ország a Krisztus országa lesz. Hazám, szegény hazám, vajha a mai idők rettenetes próbája is arra szolgálna, hogy Krisztusé légy! — Missziói lelkészi kinevezés. Püspök úr a komáromi egyházmegye újonnan szervezett missziói lelkészi állására az egyházi törvény II. te. 87. §-a alapján, az egyházmegye elnökségének javaslatára Tóth Kálmán Timotheus-árvaházi lelkészt nevezte ki. — A menekült lelkészeknek jelentkezniök kell Budapesten. A menekült lelkipásztorokra nézve úgy intézkedett a református egyetemes konvent, hogy a lelkészek jelentkezni tartoznak nemcsak az egyházkerület püspökénél, hanem az egyetemes konventen is. Kijelölt szolgálati helyük elfoglalását, az új szolgálati hely lelkipásztorának igazolásával jelentsék közvetlenül a konventnek is. A menekültek elvileg továbbra is azokat az illetményeket kapják, amelyeket részükre a vallás- és közoktatásügyi miniszter augusztus, illetve szeptember havára megállapított és kiutalt. Ettől eltérés csak azoknál a menekült lelkipásztoroknál lesz, akiket ezidőszerint üresedésben lévő lelkipásztori állás betöltésére rendelnek ki helyettes lelkészül, feltéve, hogy ez az állás kongruás lelkészi állás. Ebben az esetben a menekült lelkész kongruára jogosult, ezenfelül azonban megkapja a személy szerint neki járó korpótíékot, illetve családi pótlékot is. A menekült segédlelkészek, ha segédlelkészi, vagy tanítói beosztást kapnak, fizetéskiegészítésre jogosultak. Abban az esetben azonban, ha kongruás lelkipásztor mellé kerülnek segédlelkészül, vagy tanítóul, az illető egyházközség lelkipásztora száz pengő havi káplántartási díjat fog kapni. A menekült református tanárok, tanítók és tanítónők ügyét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium menekültügyi csoportja intézi (Budapest, V., Klebelsberg Kunó-utca 16), ide kell a menekült református tanerőknek folyamodniok. — A Dunántúli Prot. Lap 1944 nov. 19-iki, 47. számában megjelentek a tatai egyházmegye lelkészértekezletének pályatételei. A gyakorlati tételnél a bibliatanulmány textusának csak a kezdőverse van megjelölve, a bezáróvers hiányzik. Helyesen így van: Bibliatanulmány a Márk. I. rész 21-től 34-ig terjedő versei alapján. A dunántúli ref. egyházkerület püspöki hivatalától^ 4980/1944. sz. F* elhívás Lapunk 48. számában megjelent 4980/1944. számú hivatalos értesítésem utolsó mondatába sajnálatos szórendi hiba csúszott be, mely az egész mondatnak olyan értelmezést adhat, amire egyáltalán nem gondoltam és olyan jogkör igénylésének tűnik! del ami egyházalkotmányunktól és tőlem is távol áll. Az utolsó mondat helyesen így hangzik: »Hozzájárulok ahhoz, hogy a kebelbeli tanárok a tankerületi főigazgató, a tai nítók pedig a királyi tanfelügyelő, illetve azok megbízottai előtt tegyék le az esküt«. Pápán, 1944. évi november hó 29-én. Győry Elemér püspök. Pápa, 1944. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán HIVATALOS RÉSZ
