Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-12-03 / 49. szám

ái!SL oldal DUNANTOLl PROTESTÁNS LAP 1944 vagy harmóniuma, amivel a további kutatásokat lénye­gesen megkönnyíti. Pár nevezetesebb orgona képét is közli: a debreceni nagytemplomét, a gyomait, a ko­lozsvári Magyar utcait, a kiskunlacházait. A negyedik tanulmány Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása és a genfi dallamok abba a vitába vi­lágít bele, amely a zsoltárritmusról 1932-ben indult. Dícséretreméltó szerzőnek az a józan tárgyilagossága és higgadtsága, amellyel az eredeti dolgozat pole­mikus hangján most sokat enyhített. A kptetet méltó alaposan áttanulmányozni, so­kat lehet belőle tanulni a múltra nézve és ihletést nyerni a jelen és jövő feladatai végzéséhez. Dr. Pongrácz József. sí« ® n wc* ® wm ®«es> Msusssacs s ® ss ® s i s ® " VEGYESEK • * C« — Dr. Ravasz László püspök Az egyház é[s a világ címen prédikált a reformáció ünnepén. Beszédéből közöljük az etolsó részt: Krisztus ura az egyháznak. Az egyház és az ő ura között titokzatos és közvetlen kapcsolat áll fenn, mint a test tagjai és a fő között. | Krisztus az egyházat személyesen és közvetlenül kor­mányozza és gyakorolja benne a maga örökkévaló lelki uralmát. Az egyház akkor, amikor hirdeti a? | Igét, Krisztus üzenetét tolmácsolja: a gyülekezet ak- j kor, amikor imádkozik, Krisztus világosságát keresi, üzenetére készül és ígéri a maga engedelmességét, az Igét tisztán hirdeti. Ennélfogva az egyházhoz tar- j tozik, aki Krisztusban hisz és néki engedelmeskedik; ' az Igére hittel figyelmező, buzgón imádkozó és Isten j törvényének engedelmeskedő gyülekezet soha sínesén | Krisztus jelenlétének, személyes pásztorságának áldá­sai nélkül. Bármilyen veszedelmek és próbáltatások között vándoroljon a földi gyülekezet, ha az Ige tisz- i tán hirdetfetik, az imádság szívből fakadó és $ hit őszinte, Krisztus egy pillanatra sem rejti el magát előlünk és olyan valóságosan, bizonyosan és teljesen jár az ő népével, ahogy a pásztor jár a neki engedel­meskedő nyáj között. Krisztusnak ez a jelenléte szel­lemi, lelki valóság. Nincs hozzákötve egy tárgyhoz, helyhez, időhöz és mégis mindennél reálisabb, mert egészen személyes formában jön létre. Krisztusnak megvan a maga személyes kapcsolata egyes hívekkel és meg a gyülekezettel. De Krisztus úr a világ felett is. Ez azt jelenti, hogy az államrend isteni akara­tának a kinyomata és Pál apostol meghatározása sze­rint a felsőségek Istentől vannak. Az állami és jiem­­zeti életben azonban a keresztyén elveknek kell érvé­nyesülniük, az igazságosságnak, az emberi méltóság­nak, az egymás terhét hordozó szeretetnek és közös­ségi együvétartozásnak. Ha az állami rend ezekről az elvekről megfeledkezik, az egyháznak kell Isten Igéjéből figyelmeztetni, feddni és vele szemben Isten örök törvényeit képviselni. Azonban az egyház ezt a tisztét csak nagy alázatossággal, szigorú bűnbánatot tartva, saját vétkeit és gyarlóságait elismerve és meg­vallva és azokért nyilvánosan vezekelje teljesítheti. — A mai nehéz időkben, amikor nem véd a házad, nem1 táplál a földed, nem járható az utad, nem rejt el az élelmességed, kenyered kővé válik, vized vérré, ru­hád meggyullad és szíved megszakad, ebben a világ­ban láthatjuk meg igazán annak a fölséges kegyelmi ténynek minden dicsőségét, hogy Isten az ő orszá­gában egybegyüjtött, nekünk Krisztusban pásztort és királyt adott. A látható világ rengése és széthullása közben is érezteti velünk a benne való élet békességét, bátorságos voltát, édességét és dicsőségét. Sőt ennél is többet. — A nemi e világból való ország forrás, ke­zesség, ígéret és alkalom arra, hogy a belőle áradó erők áthatják az emberi társadalmat s majd egykor, mikor Krisztus előtt meghódol a világ, minden ország a Krisztus országa lesz. Hazám, szegény hazám, vajha a mai idők rettenetes próbája is arra szolgálna, hogy Krisztusé légy! — Missziói lelkészi kinevezés. Püspök úr a ko­máromi egyházmegye újonnan szervezett missziói lel­készi állására az egyházi törvény II. te. 87. §-a alap­ján, az egyházmegye elnökségének javaslatára Tóth Kálmán Timotheus-árvaházi lelkészt nevezte ki. — A menekült lelkészeknek jelentkezniök kell Budapesten. A menekült lelkipásztorokra nézve úgy intézkedett a református egyetemes konvent, hogy a lelkészek jelentkezni tartoznak nemcsak az egyház­­kerület püspökénél, hanem az egyetemes konventen is. Kijelölt szolgálati helyük elfoglalását, az új szolgálati hely lelkipásztorának igazolásával jelentsék közvetlenül a konventnek is. A menekültek elvileg továbbra is azokat az illetményeket kapják, amelyeket részükre a vallás- és közoktatásügyi miniszter augusztus, illetve szeptember havára megállapított és kiutalt. Ettől eltérés csak azoknál a menekült lelkipásztoroknál lesz, akiket ezidőszerint üresedésben lévő lelkipásztori állás betöl­tésére rendelnek ki helyettes lelkészül, feltéve, hogy ez az állás kongruás lelkészi állás. Ebben az esetben a menekült lelkész kongruára jogosult, ezenfelül azonban megkapja a személy szerint neki járó korpótíékot, illetve családi pótlékot is. A menekült segédlelkészek, ha segédlelkészi, vagy tanítói beosztást kapnak, fizetés­kiegészítésre jogosultak. Abban az esetben azonban, ha kongruás lelkipásztor mellé kerülnek segédlelkészül, vagy tanítóul, az illető egyházközség lelkipásztora száz pengő havi káplántartási díjat fog kapni. A menekült református tanárok, tanítók és tanítónők ügyét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium menekültügyi csoportja intézi (Budapest, V., Klebelsberg Kunó-utca 16), ide kell a menekült református tanerőknek folyamodniok. — A Dunántúli Prot. Lap 1944 nov. 19-iki, 47. számában megjelentek a tatai egyházmegye lelkész­értekezletének pályatételei. A gyakorlati tételnél a biblia­tanulmány textusának csak a kezdőverse van megjelölve, a bezáróvers hiányzik. Helyesen így van: Bibliatanul­mány a Márk. I. rész 21-től 34-ig terjedő versei alapján. A dunántúli ref. egyházkerület püspöki hivatalától^ 4980/1944. sz. F* elhívás Lapunk 48. számában megjelent 4980/1944. számú hivatalos értesítésem utolsó mondatába sajnálatos szórendi hiba csúszott be, mely az egész mondatnak olyan értelmezést adhat, amire egyáltalán nem gon­doltam és olyan jogkör igénylésének tűnik! del ami egyházalkotmányunktól és tőlem is távol áll. Az utolsó mondat helyesen így hangzik: »Hozzájárulok ahhoz, hogy a kebelbeli tanárok a tankerületi főigazgató, a tai nítók pedig a királyi tanfelügyelő, illetve azok meg­bízottai előtt tegyék le az esküt«. Pápán, 1944. évi november hó 29-én. Győry Elemér püspök. Pápa, 1944. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán HIVATALOS RÉSZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom