Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-11-26 / 48. szám

1944.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

(el a gyermeket, rontsd el annak gyenge szívét, hidd el, soha többé azt helyre nem hozhatod. Elrontod pedig ezt, mihelyt abban az erkölcsiséget a vallás szent harmatjával annak idejében nem öntözgeted«. (3. 1.)

Ezért mondja egy másik prédikációjában, hogy az ilyen erkölcsös nevelésre igen jó eszköz az Ószövetségnek mindegyik története s szinte előre megoldva a mai kornak azt a nagy problémáját, hogy miért kell az Ószövetség történeteiben szereplő bűnöket és rútságokat is tanítani, azt tanítja Akháb bűnével kapcsolatban, hogy »az ilyen nagy bűnök s ezeknek következései azért Írattak a szentírók által, hogy ezeket látván, irtózzon az ember a gonosz cselekedetektől és amint kárhoztatja azokat másokban, úgy maga kerülje azokat és egyedül a jóban gyönyörködjön«. (1. 1.) Szükséges tehát, — amint azt az ierkölcsök jobbításáról szólva tanítja, — hogy »az ifjúság szíve is, melyben égnek és földnek legszentebb kincsei vágynak letétettetve, nagy figyelemmel őriztessék s ha megnemesített gyümölcstermő fákat s jól mívelt földet igyekeztek unokáitoknak halálotok után általadni: óh mely igen illő, hogy a legszebb érzésekkel, a legnemesebb indulatokkal, a legszentebb erkölcsi és vallási tulajdonságokkal kimívelt és felékesített ifjakat és gyermekeket adjanak által a szülék a Státusnak, az Ekklézsiának és az elkövetkező emberi nemzetségnek«. (1. 1.) Ezért »ha — amint a jó erkölcsről szóló prédikációjában nagyszerűen tanítja — veszendő világi kincseiteket, melyek magokban nem is becsesek, vaszárakkal és ércajtókkal őrzitek és oltalmazzátok: óh micsoda gondotoknak kell hát lenni a jó erkölcsökre, melyek magokban is becsesek és amelyek a világi jóknak is becset és illendő haszonvételt tudnak adni«. (I. Kor. 15:33. közönséges, 2. 1.) Szinte a szoktatáson alapuló pedagógiai módszert ajánlja és alkalmazza, amikor a nevelésről úgy szól, hogy akkor »neveled- gyermekednek lelkét, ha annak értőimét és szívét úgy pallérozod, hogy az igazság és jóság iránt való szeretet uralkodóvá legyen őbenne«.(Ef. 6:4. közönséges, 1. 1.) Módszertani szempontból mintha a mai pedagógia tanítását hallanék, amely Tóth Ferenc igehirdetéséből is nagyon helyesen felénk csendül, s ezért teljes elismerést érdemel. Dogmatikai és ^gehirdetési szempontból azonban szólhatott volna még a bűnnek igazi lényegéről és a bűnből való isteni Szabadítóról... Jézus Krisztusról, aki nemcsak a nevelés kérdéseit, hanem a bűn problémáit, kísértéseit és következményeit is egyedül tudja megoldani. Minden vonatkozásban nagyszerűek lettek volna ezek a prédikációk, ha a nevelés kérdéseinek helyes megoldása mellett rámutatott volna a bűnre és a bűnből való szabadulás fontosságára is.

A nevelésnek egyik részletkérdésére, a fegyelmezésre és büntetésre mutat rá a bűnösök között tanúsítandó magaviseletről és az emberi ítélkezésről tartott prédikációjában. Nem megtorlással és szigorú büntetéssel, hanem csak szeretettel és szelídséggel javíthatjuk meg embertársainkat. Különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy mások előtt ne fegyelmezzünk s ezért mondja: »kíméld meg az embert a társaságban, nem bánom, legyen ez a társasági főregulád, de az Igazság és az erkölcs mellett sohase kíméld a szót. Becsülj meg mindent az egyiittlételnek helyén... ezt akarom, de a lelked esmérete ellen ne csinálj és a virtust, a vallást s az erkölcsök szentségét megsérteni és megtapodtatni senki által meg ne engedd«. (4. 1.) De szerinte a túlzott szigorúságot is kerülni kell. Amint ugyanis az emberi ítélkezésnél ugyancsak ő mondja, »jól tudják azt a nevelők, hogy a felettébb való keménységgel nem javí""|K)5. oldal.

tunk az emberen, hanem inkább megátalkodottá tesszük azt — de a Szántó-vetők is jól tudják, hogy a lágy, a puha földben gyökeredzik meg inkább az elvetett búzamag, nem pedig a kemény és csonttá vált földben«. (4. 1.) Arra figyelmezteti tehát hallgatóit, hogy ha ítélkeznek embertársaik felett, akkor így ítélkezzenek, mert az emberi ítélkezésnél is fontos, hogy ne megátalkodottá, hanem jobbá tegye a bűnbe esett embert. Sajnos itt is hiányzik a bibliai gondolat, hogy ezen kívül, vagy inkább mindenekfelett igen nagy szükség van arra, hogy a bűntudat felébresztésére, komoly bünbánatra, Krisztussal való találkozásra segítsük el a bűnös embert, mert ez nemcsak kimélyíti, megtisztítja, hanem meg is tölti az emberi szívet nem múlandó javakkal, hanem igazi lelki kincsekkel.

(Folyt, köv.) Dr. Benedek Sándor.

®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®§®®S@®S®'*)®®S®®®S®

I VEGYESEK I

® K

®®SS®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®C«C«lSSS®®®®®S@Dg®

Felhívjuk a Nagytiszteletü Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy az ádvent első vasárnapi perselypénzt az egyházkerületi közgyűlés határozata értelmében a népfőiskolák támogatására az egyházkerületi pénztárhoz (Pápa) kell beküldeni.

— Neveljünk evangéliomi ifjúságot címen írt vezetőcikket a cserkészmozgalom Vezetők Lapja novemberi számában Antal Zoltán Nógrád vm. cspk. A cikket ezzel fejezi be ; Vezessük úgy a ránkbizott cserkészeket, hogy a hiúságot, az egyéni feltünnivágyást, érvényesüsülési viszketegséget nyesegessük le szívükről, kicsinyítsük a legkisebb mértékre a kirakatot és bővítsük a raktárt. Belső értékekre törekedjünk. Akkor nagyrészben háttérbe szorul az egyén és előtérbe áll a közösség. A közösségért élő ifjú ma a modern magyar és az örök evangélium ifjú hőse, Jézus Krisztus jó vitéze.

— Szabolcs megyei Nagyhalász község református népe, mikor a szomszédos községekből ágyudörgés, bombák és gépfegyverek robaja rettegtette lelkűket, egy jutott eszükbe: „Tiszteletes úr harangoztasson és imádkozzunk.“ Rövidesen megtelt a templom. Nem törődött senki a vagyonával, földi kincseivel, mert egy a szükséges dolog: mégyszer Úrvacsorát venni. Naponta háromszor gyülekeztek össze az ősi boltozatok alá és könyhullatások között énekelték zsoltárainkat. Az ott elvonuló menekültek százai tértek be éneklésük hallatára és nyertek új erőt, hitet hontalan bujdosásukban.

Kérelem. Lénárt János okleveles református kántor, ki Kolozsvárott a Kerekdombi gyülekezetnek volt kántora, sebesülten fekszik a balatonalmádii 542. sz. Hadikórházban (A csoport.). A közeljövőben üdülési szabadságra megy. Mivel régi helyére nem mehet, családjáról sem tud semmit, szeretné ezt a szabadságot valamelyik arra rászoruló gyülekezetben eltölteni. Szívesen szolgálna s szolgálatáért csak azt kéri, hogy a gyülekezet szerény ellátást biztosítson neki. Megkeresést a következő címre kér: Lénárt János oki. ref. kántor, Balatonalmádi 542. sz. hadikórház, A. csoport.