Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-11-05 / 45. szám
Ötvenötödik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1944 november 5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ« Testvéri szó a lelkipásztortestvérekhez. A nagy szenvedések és emberfeletti megpróbáltatások hősével, a fájdalmak férfiával együtt sóhajt minden jó magyar ember, istenfélő keresztyén: »amitől remegve remegtem, az jőve ránk és amitől rettegtem, az esék meg rajtam, nincs békességem, send, nyugtom, sem pihenésem«: hazánk áldott földje hadszíntér lett. Az életet termő magyar rónát ekék helyett harckocsik szántották fel, rögeire acélos búza és rozs helyett drága magyar vér hull. Kedves, ismerős, békés -városok és falvak lakossága földönfutóvá vált, templomaik, iskoláik, békés családi tűzhelyeik romok halmazává lettek, mintha csak a Krisztus előtti idők háborúinak rémséges dulásai ismétlődnének meg a keresztyén időszámítás huszadik századában. Bármi történjék földünkön, én hiszem és vallom, hogy Isten új világot készít elő s ezeket a szörnyű megpróbáltatásokat is felhasználja az ő népének javára és üdvös. ségére. Lelkem mélyéig meg vagyok győződve arrój, hogy akárhogyan végződik ez a reánk kényszerített háború s bármiként alakul a jövő, ha templomaink, intézményeink és egyházközségeink hosszú sora él is pusztul, Isten ügyének semmit sem árthat. EkíléP zsiák megsemmisülhetnek, de az Ür Jézus anyaszentegyháza megmarad. Társadalmi formák, berendezések, egyházi szervezetek és alkotmányok megváltozhatnak, Jézus Krisztus azonban tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad. Ilyen nagy megrendülések és átalakulások idején látjuk csak, hogy Isten Igéje megáll és ítélete, ha késik is, nem maradhat el. Itéletes időket élünk. Hagyok a terheink és gondjaink, de Isten kegyelme még nagyobb! Sok mindent elvesztettünk és mi mindent elveszíthetünk, de Jézus Krisztus velünk marad az Ő drága ígérete szerint és az Ő evangéliuma is Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Nem is lehet senkiben másban bizod|almunk és nincs rajta kívül név sem égen, sémi földön, ki által kellene mi nékünk megtartatnunk. AzJért sem jobbra, sem balra nem tekintgetve, azokat, melyek hátunk rriegett vannaT elfelejtvén, azoknak pedig, melyek előttünk vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekezzünk Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Ez a mi hivatásunk és rendeltetésünk. Nem akarom megismételni azokat a kérelmeket es intelmeket, melyeket előző üzenetemben és körleveleimben írtam az Igének tiszta és elegyítette« hirdetésére, a vasárnapi iskolai munkának még tanítás szüneteltetése esetén végzésére, a missziói munka minden ágának, különösen a családlátogatás és a jótékonyság gyakorlására, a menekültekről való gondoskodásra stb'., csak azt kötöm minden lelkipásztortestvérem és egyházi munkás atyámfia szívére, hogy most kell megbizonyítani, hogy minémű lélek vagyon bennünk; most dől elv ki az első és nagyobb? Az Ö szavára rá merünk-e lépni a háborgó hullámokra? A magunk keresztjével együtt tudjuk-e emelni másokét is? Tudunk-e imádkozni úgy, mint Ö a getsemánéi sötét éjszakán és hiszünk-e a feltámadás történeti tényében? Álljon azért a lelkipásztor és minden egyházi munkás mindenben példaképül a hívek előtt. Legyen a reménységben örvendező, a háborúságban tűrő, a könyörgésben állhatatos és a hitben erős, hogy ha mindenki elveszti fejét és kétségbeesve kapkod, ő álljon nyugodtan az őrhelyen és végezze prófétai lélekkel, apostoli buzgósággal a munkát, melynek végzését Isten reá bízta. Hadd emlékeztessem a felelős egyházi munkásokat az ezékieli látomásra: a pásztorinak a nyláj mellett a helye annak őrizésére és legeltetésére, pásztor nélkül szétszóródik a nyáj (v. ö. Ezékiel J4, János 10:12). Azt megértem, ha a lelkiír* pásztor is emberileg biztosabbnak vélt helyen igyekszik elhelvezni családját, v^gy hatósági kiürítés .esetén híveivel együtt megy, de azt nem tudom sehogyan sem összegyeztetni a »jó pásztor« eszménnyel, ha az együttmaradó nyájat elhagyja. A dunántúli lelkipásztornak arra is legyen gondja, hogy itt egy talpalattnvi terület se maradjon megművelés nélkül, mikor az ország nagy részében nincs őszi szántás-vetés é[s óriási területek maradtak parlagon, mégis elsősorban azf Ige magvetése és a lelkigondozás Jegyen legfőbb gondja. »Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet...' Erősítsétek a lankadt kezeket és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! íme, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ö jő és megszabadít titeket« így szól Jstenünk. Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, hangzik az apostoli intés. A lelkek gondozása mellett féltő szeretettel gondoljanak lelkásztor testvéreink s a presbitériumok az egyházközség azon értékeinek megőrzésére, melyek ha egyszer megsemmisülnének, nagy részüket sohasem lehetne pótolnló Igyekezzenek biztonságba helyezni az anyakönvveket, a levéltárt, a történelmi becsű emlékeket, a klenodiujtnokat, az okmányokat, úgy, hogy hatósági kiürítés, vagy megszállás esetén is megőriztessenek. Tudom, hogy a munka felettébb sok és a munkás (kevés. Kérve kérem azért kedves lelkipásztor testvéreimet és gyülekezeteinket, hogy »amíg időnk van, Jegyünk jót mindenekkel, kiváltképen a mi hitünknek cselédeivel«, azaz, fogadjanak be állomáshelyüket elhagyni kényszerült lelkipásztorokat. Az állam .gon
