Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-30 / 5. szám
20 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 ség és a felelőtlenség' mások lelke üdvössége iránt. Sok szülő azt gondolja, hogy elvégzi szülői kötelesséígét, amikor gyermeke testi táplálékáról és ruházatáról gondoskodik. Vannak gyermekek, akik lelkileg nem kapr ;tiak a süllőktől semmit és nem adnak szüleiknek semmit; ifjak, akik csak a rosszban egyek barátaikkal. Szörnyűséges ez a helyzet s arra figyelmeztet: itt az ideje keresnetek az Urat. Annyi az ellenségünk, a kísértésünk, annyi a reánk váró egyházi munka, hogy új szántásra, új munkamódszerekre van szükség az anyaszent egyház életében. Csak ifjúságunknál maradva, azt látjuk, hogy a mai élet ezer és ezer veszélye, a magyar nemzeti életbe bedobott reverzális harc szembeállíthatja még a legjobban nevelt gyermeket is szüleivel és anyaszentegyházával. A korcsma, a kártya, általában, a kígyó képében a fiatalság körében mindig ott settenkedő Sátán, elszakít Istentől és el akarja hitetni: ne félj, nem úgy lesz, ahogyan az isten mondja, vagy a lelkipásztorod prédikálja, egyél csak a tiltott gyümölcsből és te leszel a falu legcsodáltabb legénye. Ha a Sátán szavára halífgatsz és azon az úton jársz, melyet ő mutat, egyszercsak azt veszed észre, hogy a falurossza lettél. Ne a Sátán, Isten beszédére hallgass: szántsatok új szántást, mert ideje keresnetek az Urat. Itt a népfőiskolái tanfolyamon erre Ízelítőt kaptatok, folytassátok tovább. Hallottatok a református egyház nagyszerű célkitűzéseiről: a vasárnapi iskoláról, az ifjúság vallásos neveléséről, a KIÉ és Leventemun*káról, a bibliakörökről, a szegények gondozásáról, a hadiárvák gondjának felvételéről, a református Szereteilszövetségről, egyszóval a magyar reformátusság nagy missziójáról. Fiaim, amiről ezekben szó van, az mind új szántás. Szántsatok új szántást ti magatoknak is, bar adtaitok számára is és a gyülekezetben is. Dolgozzatok állandóan, szünet nélkül. Lássátok, az emberi lélek olyan, 'mint a szántóföld. Ti tudjátok nagyon jól, hogy a föld magától nem terem mást, csak gazt. A gazda szüntelen küzd munkájával a földben lévő ősrossz, a gyom ellen, Nézzétek fiaim, ilyen a mi lelkünk is: ha nem műm káljuk meg, akkor előjön belőle valami, magától, de az csak gyom: a bűn. A bűnt nem kell különösképen művelni. Megterem magától is. Velünk született, amint egyik szép énekünk kifejezi: testünkhöz köttetett a gyarlóság. Az Úr jézus Krisztus azonban azt várja tőlünk, hogy sok és jó gyümölcsöt teremjünk. Erre ma már nem elégséges a régi módszer: új szántásra és jó munkásokra van szükség. A református anyaszentegyház várja az új szántást szántókat, az új presbitereket, az új ifjúsági vezetőket, ■akik nem vonogatják magukat semmitől, ami jó és hasznos Isten dicsőségére és a lelkek javára. Azokat a munkákat, melyekről a tanfolyamon hallottatok és én is szólottám, nem lehet ebben a szép teremben hozott egyházkerületi határozatokkal és kényszer rendszabályok életbeléptetésével elvégezni, ezekhez emberek, élő személyek, jó munkások kellenek, akik tudnak új szántást szántani. Az a kérdés, hogy hogyan végezzétek ezt? Amikor majd elmentek haza a községetekbe, meg fogják tőletek kéiv dezni, mit tanultatok az ősi kollégiumban, a népfőiskolán?! Erre a kérdésre életeteknek kell feleletet aduid Éljetek azért új életet, szép, tiszta életet. Tudom, hogy a magyar földmíves ifjúságnak nem a selejtes részét képviselitek, mert ha az lennétek, akkor nem is jöttetek volna ide. Meg vagyok győződve, hogy Ti a legderekabb gazdafiúk vagytok a községetekben, mégis azt mondom, hogy legyetek mások, legyetek még jobbak, Istenfélőbbek, legyetek munkások az ifjúság között és az egyházi életben. Az lesz a legszebb bizonyítvány, ha azt mondják rólatok: ezen az ifjún meglátszik a pápai kollégium népfőiskolájának a hatása. Járjatok szorgalmasan az istentiszteletekre, kérjétek meg lelkipásztortokat, hogy alakítsa meg, ha még eddig nem tette volna, az ifjúsági egyesületet és tartson külön az ifjúság számára bibliaiórát. Erre hívjátok el barátaitokat. S bármerre mentek, vigyétek magatokkal az égi tüzet, mint a lámpagyujtdgató a maga kicsi fáklyáját, mellyel meggyujtja az utcán elszórtan lévő lámpákat és az a lámpás, mely az imént sötétségben volt, fényforrássá válik. Minél több evangéliumtól áthatott szív lesz a magyar református egyházban, annál nagyobb lesz itt a mennyei világosság. És gondoljatok mindig szeretettel erre az ősi kollégiumra, amely titeket gazdaifjakat is befogadott falai I közé; gondoljatok szeretettel azokra a tanár urakra, a kilo teljes odaadással és szeretette] szolgáltak a ti további képzésiek érdekében. A hálának megható bizonyságát láttam az elmúlt héten. Budapesten jártam. Családom olyan dolgot bízott rám, amit nehéz volt teljesíteni, t. i. azt, hogy hozzak Budapestről villanyelemet. Sorra jártam a legnagyobb üzleteket, de hiába. Le intettem róla, hogy eredménnyel térjek vissza. Szállásomra menet közben megpillantott tam egy nagyobb üzletet. Elhatároztam, itt is megkísérelem. Bár a kirakatban nagy öles betűk kiáltották felém: elem nincs, mégis beléptem. Négy-öt segéd forgolódott ott. Pillantásom ráesett egy kedves, szelíd arcú ifjúra, önkéntelenül feléje tartottam. Mi tetszik kérdésére válaszoltam: villanyelemet kérnék. Elemünk sajnos nincs, de tessék szombaton reggel jönni, talán akkor tudunk adni. Szombaton nem jöhetek, válaszoltam, mert nem budapesti vagyok. Barátságos hangon kérdezi a fiatalember: hova való az úr? Pápai vagyok. Pápai? Csak nem a pápai nagytiszteletű úr?! Olyasféle vagyok bizony. Hát kérem, megnézem, a főnök úr szokott félre tenni egyl-két darabot. Elment. Visszajött nagy szomorúan: sajnos nincs, de tessék megmondani a címet és a Nagyitiszteletű úrnak küldök elemet. Én is voltam Pápán. Otf tanultam négy esztendeig* s a négy középiskola elvégzése után tan one lettem, amikor hetenkint eljártam a Kigyóssy bácsi, meg a Virág űr bibliakörébe. 'Attól kezdve olvasom a bibliát. Melegen, szeretettel váltunk el. Boldogan jöttem haza villanyelem nélkül is. Nagyobb örömöt jelentett számomra ennek a fiatalembernek hálája és vallomása, mintha egy tarisznya elemet hozf- I hattam volna. így gondoljatok ti is hálával ez ősi koV 1 légium népfőiskolájára, a reggeli áhítatokra, a bibliaköri megbeszélésekre, mindarra, amit itt kaptatok. A kegyelem Istene pedig cselekedje rneg, hogy annak a magvetésnek, amely itt három hétig folyt, legyen áldott, gazdag aratása. (Gyorsírással jegyezte: Tapsonyi Sándor főisk. szénior.) Harmadik népfőiskolái tanfolyamunk Népfőiskolái tanfolyamunk megindulásánál három évvel ezelőtt „munkás főiskola“ lebegett a szemünk előtt, hiszen Pápa ipari város. Ez a kezdeményezésünk nem talált megértésre, vagy helyesebben: munkásaink későn adtak igenlő választ. Késedelmük miatt esti tanfolyamunkat úgy szerveztük meg, hogy a város érdeklődő fiatalságához szóljon, s ebben az értelemben legyen „a nép“ főiskolája. Voltak is hallgatóink minden társadalmi rétegből, s ilyen értelemben valóban „a teljes nép“ főiskolája voltunk. Dr. Benedek Sándor egyházkerületi missziói előadó javaslatára Püspök űr nagyobb összeget utalt ki népfőiskolái tanfolyamunk költségeire s ennek alapján a missziói előadó elgondolásának megfelelően
