Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-10-22 / 43. szám
184. oldal DUNANTOLl PROTESTÁNS LAP 1944 1768. november 19-én született Vörösberényben.7 Egyszerű földmíves szülők gyermeke volt, akit édesapjának korai halála után keresztapja, a helybeli »Oskola Mester« karolt fel. Minden bizonnyal az ő támogatásával került a debreceni kollégiumba, ahol egyik életrajzírója szerint »tanárai szerették a szerény és komoly fiút«. 1788-ban már mint az akadémia hallgatója a papok és világiak harcában később sokat szereplő Sinai Miklós, »a természettudományokban ördöngösség hírében álló« Hatvani István és az egész ószövetséget héberül elmondó Órmos Lajos professzorokat s Szilágyi Gábort, a rendszeres és Szathmáry Paksi Istvánt, a gyakorlati theologia professzorát hallgatta. 1794-ben befejezi tanulmányait, egy éven át a rétorok és logikusok osztályát tanította, utána két éven át a metafizikát és a görög klasszikusokat adta elő a harmadéves togátusoknak. 1798-ban szénior lett s hivatalát »De mentis aetatis nostrae circa scientias« c. s latin nyelven megírt értekezésével foglalta el. 1799-ben távozott Debrecenből a főiskola 100 forintos ajándékával s gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár gyermekeinek lett a nevelője. Itt érte a pápai presbitérium meghívása a kollégium egyik professzori kathedrájára^ amit egyévi göttingai tanulmányútjáról haza térve 1801-ben foglalt el. Őt ugyan a filozófiai tanszékre hívták meg s mivel ezt vonakodott elfogadni, azért Mándi Márton István ment át erre' a tanszékbe s az általa addig betöltött theologiai tanszéket Tóth Ferencnek engedte át. Göttingában az akkor legkiválóbb professzorokat, Eichorn-t, Stáudlin-t, Plank-ot és Ammon-t hallgatva készült tanári hivatására. Legnagyobb hatással kétségtelenül Ammon volt rá, akivel sokáig levelezésben is állott s akinek enyhe racionalista felfogása mindvégig meglátszott minden megnyilatkozásán. Tóth Ferenc nagy lendülettel kezdett tanári munkásságához, amit annál inkább is meg tehetett, mivel megnősülvén, fiatal felesége magára vállalta a háztartásnak minden gondját s így Tóth Ferenc kimondottan tanári hivatásának élhetett. Egymásután adja ki könyveit. Hamarosan házassága után 1802-ben jelenik meg Horni!etikája s ezt majdnem kétévenként követik újabb müvei. Közben 1802-ben elvállalta a főiskolai könyvtárosságot s a theologiai Irodalomban közismert jártasé ságával korának legkiválóbb külföldi könyveit és folyóiratait szerezte be s a j)ápai egyházközség egyik gyűlésének jegyzőkönyve szerint megkövetelte tanítványaitól, hogy »e számukra is megnyílt könyvtárból mindenki szakába vágó könyveket vigyen, azokat kivonatozza s tanulmányozza. S ő a kivonatokat átvizsgálta, a tanulmányt megbírálta, a hanyagot serkentő, a szorgalmast lelkesíté, szóval a könyvtárba rendet, tanítványaiba új léletet s lelket öntvén, magának becsületet s az intézetnek nevet szerzett helyben és messze vidéken«. Az iskolát ő maga is nagyon megszerette s amikor részben a tanárok javadalmazása körül keletkezett huza-vona, részben a pápai presbitérium kötekedő magatartása miatt kitört a jharc a presbitérium és a tanárok között, akkor Tóth Ferenc megelégelve a presbitérium megalázó bánásmódját, többször is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy elmegy Pápáról s bár igen jó ajánlatok és meghívások érkeztek hozzá, iskoláját és ennek ifjúságát mégsem tudta itthagyni. Végre 1809-ben az egyházkerület vette tulajdonába az iskolát s akkor véglegesen elhatározta, hogy Pápán marad, amint ő maga mondotta a kissé későbbi siklósi meghívásra: »maradni fogok szeretett tanítványaim között«. Dr. Benedek Sándor. 7 A továbbiakban említett munkámból kivonatosan közlöm Tóth Ferenc életének főbb eseményeit. Helykimélés céljából itt nem hivatkozom a forrásokra, mivel ezt már ott elvégeztem. A balatonfőkajári árvaház édes anyjának jelentése az árvaház múlt évi életéről. — Előadás a gyülekezet előtt. —Kedves kötelességemnek tartom, hogy az árvaház másféléves munkájáról beszámoljak a mi kedves gyülekezetünk előtt. Hiszen olyan megértő szeretettel fogadták szívökbe nemcsak a környékből, hanem az ország különböző részeiből jött, reájuk nézve idegen, fnostohasorsú, otthontalan árvagyermekeket. A** mi Urunk Jézus Krisztus mondotta: Aki egyet befogad a kicsinyek közül, engem fogad be. Legyen hála a Mindenhatónak, hogy Balatonfőkajár község lakossága az árvagyermekek útján szívébe fogadta Krisztust. A balatonfőkajári gyülekezet és a mezőföldi egyházmegye többi gyülekezetei megértő szeretelének köszönhető, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok között is, árvaházi háztartásunk a szükséges dolgokban nem szenved hiányt. Egyszer történt még csak meg másfél év a’atjt, a múlt év tavaszán, bogy a rosszminőségű hatósági liszt miatt egyik napról a másikra elfogyott az árvák kenyere. Megdöbbentő volt ez a váratlanul felmerült helyzet! Hiszen nincs borzasztóbb annál, mikor az árva, a hadiárva kenyeret kér és nem tudunk adni annak a gyermeknek, aki édesapját áldozta fel a mi nyugalmas, békés otthonunk biztosítására. Mint mindig, akkor is az é,n legkedvesebb munkatársaimhoz, a kismamákhoz fordultam segítségért. Feltártam előttük a helyzetet és ők gondolkozás nélkül, azonnal mentek gyülekezetünk tagjaihoz házról-házra egy darab kenyeret vagy egy marék lisztet kérni. Sírva mondták el, hogy nincs kenyér az árvaházban és a jó szívek sírva nyújtották adományaikat. Két óra hossza .alatt 56 kg. lisztet és körülbelül 5 kg. kenyeret hozlak örvendezve. Isten áldása legyen mindazokon, akik segítettek! Még másnap is kimentek gyűjteni, úgyhogy a községből 125 kg. lisztet hoztak be az árvaházba. Az egyházmegye nyolc gyülekezetébe írtam a íeányegyesületekntek, kérve őket, hogy gyűjfessenek és küldjenek lisztet. Hála a jó Istdnnek, kérésem sehol sem talált kemény szívekre és süket fülekre. Összesen küldtek öt és félmázsa lisztet. Tavaly télen tollfosztó estéket rendeztünk a kismamákkal. Ök hozták a tollat, mit édesanyjuk és jó ismerőseik adtak az árvagyermekeknek. Három dunnát készítettünk és ezeket kisorsoltuk az árvák között. Még kilenc leánygyülekezet küldött egy-egiy dunnát. Az ősz folyamán a kismamák újra kimentek gyűjteni zöldségféléket és nagyon szép eredménnyel tértek vissza. (Az egész községben csak két ház volt, ahol nem adtak. Áldja meg az Isten a jókedvű adakozókat.) A múlt év októberében műsort állítottunk össze az árvák, néhány kismama és néhány KIEstag közreműködésével. A műsort nemcsak Kajáron, hanem Csajágon, Mezőszentgyörgyön, Balatonszabadin és Siómaroson is bemutattuk. Ezeken a ''helyeken 1329.92 P-t szedtünk össze önkéntes belgptidíjakbób Mindenütt a legszivélyesebb vendégszeretettel fogadtak bennünket. Egy helyen egy jómódú ^gazdaember 2 P-t tett le beléptidíjul és mikor az lárvák színdarabja véget ért, igen meghatódva, könnyes szemmel ment vissza a pénztárhoz és a kétpengőst kicserélte 50 pengőssel. A balatonfőkajári gyülekezet tagjai azt hiszem gyakran látták karácsony előtt is és 1943 őszén is azokat a minden jóval megrakott kocsikat, melyeket az egyházmegye gyülekezetei küldtek
