Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-09-10 / 37. szám
160. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 naponta nemcsak nyolc, hanem tizennyolc órát is dolgozik s aki éppen ezért megbecsüli a munkást, az asztalához ülteti és családtagnak tekinti! Azt mondp jak, kell, hogy a hatalom a munkások kezében legyen. Mi hatalmat nem vindikálhatunk magunknak, hlanem leborulunk az Isten előtt a Jézus szavaivíal mondjuk: »Tiez? az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!« Általában arra kérjük a kibombázottakat, hogy a falu problémáit ipe akarják megoldani, hanem, illeszkedjenek bele a falu életébe. Ne akarjanak vezétni a falu társadalmában, hanem ezt a feladatot hagyják a falu hivatalos vezetőire. Ne akarjanak nyaralni és hié vizái ni, mert ma nem henyélő, hanem dolgok magyarok kellenek. Igyekezzenek valami alkotó, termelő munkát végezni, nem feledve Pál ápostol száy Vait: »Aki nem dolgozik, ne is egyék«. A dolgozó emberek társadalmában, mint amilyen a falusi társaidalom is, a nem dolgozók mindig demoralizáló haítással vannak. Ezek után tegyük fel a kérdést: Milyen legyen a mi magatartásunk a kibombázottakkal szemben? A feleletet így adom meg: legyen megértő és együttérző. Éreztessük meg velük ^zt, hogy a mi egyházunk nemcsak hitközössíég, hanem szeretetközösság is. A kicsiny gyermekeket gyűjtsük össze a vasárnapi iskolába, a nagyobbakat a mindennapi iskolába. Igaz, ínem lesz könnyű a velük való foglalkozás,, hiszen nagy számmal találtatnak vásott, külvárosi gyermekek, de kellő szigorral és módszerrel ők is nevelhetők1. Tanítsuk meg őket köszönni, templomba járni, a munkát és a kenyeret megbecsülni, a különböző »Í2ímusok« helyett tanítsuk meg őket az Isten félelmére, amely feje a bölcseségnek. Időközönként rendezzünk gyülekezeti gyűjtést, esetleg műsoros előadással egybekötve a lebombázottak javára. Ilyenkor lebegjen előttünk Pál apostol tanácsa: »Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel«. Válasszunk ki egy közelfekvő, bombasujtotta városi gyülekezetét, ad1- j junk nevet, a gyermeknek. Hirdessük ki szószékről, hogy most a győri ref. gylüljekezetíbombaká rosu It j at javára kérünk adományokat s ezt a gyűjtést végezze a ref. nőegyesület, vagy leánykor. Egyetlen egy falusi gyülekezetnek sem szabad kivonnia magát, mert ha akar, mindegyik tud segíteni. Most nem lehet új egyházi épületeket építeni, a bankbetétek és pénzgyüjtések ideje lejárt, legalább itt, ezen a téren gyakoroljuk az áldozatosságot! Képizelje bele magát mindenki annak az embernek a helyzetébe, aki elmegye a postára s ezt táviratozza testvéreinek: »Az éjszaka telitalálatot kaptunk, minídeniink oz/iavan, tie élünk«. Milyen jól esik itt az1 egyház segítő szeretete, érezni azt, hogy az Isten után van még egy közösség, amely mellettem áll, az én anyaszentegyházam, amely nem feledkezett el az ő gyermekéről! Egy lelketlen és szívtelen világban élünk, amely nem ismer könyörületet és irgalmat. De a falunak van Imég szíve és lelke és ez soha nem világított úgy, mint ebben a lelketlen és szívtelen világban. És amíg ez fa szív dobog, amíg ez a lélek világol, él a nemzet és I sebeiből meggyógyulva, bűneitől megtisztulva, »meg1- i fogyva bár, de törve nemfe s egyedül az Istenben bízva/ halad tovább a történelem útján. — A lelkészképesítő vizsgák ideje nem változik. Szeptember 18-án kell jelentkezni. írásbeli szept. 19, szóbeli szept. 20—21 Özv. Széky Aladárné. Részvéttel értesültünk, hogy özv. Széky Aladárné sz. Csaby Kuroha, a pápai ref. elemi iskola nv. c. igazgatója, a pápai Református Leányegylet megalapítója aug. 30ián, 86 éves korában elhunyt. A megboldogult egyike volt a legelső magyar nőknek, akik imegszerezték a tanítónői képesítést. Férje — Széky Aladár volt esztergomi adminisztrátor, kisigmándi, bőnyi, majd dadi lelkipásztor, — halála után vissza^ jött Pápára tanítónőnek, ahol összesen 38 évig működött kiváló eredménnyel. 1922Tben igazgatói címet íkapott a népoktatás terén kifejtett munkásságáért. Mint éleseszű, ritka értelmiséggel megáldott tanítónő látta, hogy a keze alól kikerült leányok közül gokat elragad a cvilág árja, ezért 1905-ben, hazánkban elsőnek összegyűjtötte vaz iskolasorból kikerült serdülő | leányokat és megalkotta a pápai Református Leájiyf- i egyesületet 1905-ben. Az egyesület értékes munkásfságot fejt ki megalapítása óta. Székyné tevékeny lelke nem elégedett meg a leányok közt végzett műmkával. Lelkes tagja, megalakulásától pénztárnoka, később buzgó választmányi tagja volt a Pápai Reformáf tus Nőegyletnek, melynek Szeretetháza iránt egész a legutóbbi időkig meleg érdeklődést tanúsított. Választmányi tagja volt a városi Jótékony Nőegyletnek, a Vöröskeresztnek, vi Magyar Asszonyok Nemzeti, Szövetségének. Állandó érdeklődéssel kísérte minden társadalmi és hazafias egyesület működését és adományaival azokat mindenkor támogatta. Lelkes ba) rátja volt a, gyülekezeti Vasárnapi iskolának, annak vezetőit mindenkor örömmel segítette bő tapasztar-t I tatai «Alapján sokat érő tanácsaival. Nyumalomha vonulása után az utóbbi években visszavonultan élt, de érdeklődése sohasem szűnt meg az egyház, a haza és a társadalom ügyei iránt. Lakásán hetenként bib* liaórára jöttek 'össze a gyülekezet művelt asszonyai, A Református Életnek, a Református Jövőnek, a Duf- i nántúli Protestáns Lapnak, a Hajnalnak állandó olvasója és előfizetője volt. Az egyházi lapok és számos őt-sűrűn meglátogató barátjai útján megbízható érteL 'sülőseket szerzett református egyháza életéről. ;A j külmissziói csoportnak megalapítása óta áldozatkész tagja volt. Voltak szegényei, akikről csajé ő tudott, akiket segélyezett, .de akikről sohasem beszélt. A I pápai főiskolát és annak intézményeit nagyon sze«rette. Ha valamelyik főiskolai egyesület ünnepélyt rendezett, biztos lehetett, hogy Széky Aladárné volt az első felülfizető. Vágya az volt, hogy ne múlandó földi kincseket gyűjtsön, hanem romolhatatlan meny*nyei kincseket a földi életben. Hazáját mélyen szerette. A Himnuszt sohasem tudta hallgatni úgy, hogy ne könnyezett volna. A most folyó háborúban is a haza sorsa érdekelte, ; mi lesz országunkkal. * Igazi nevelő volt, aki nemcsak tanított, kiművelte az értelmet, de nevelt is. Kitűnően értett a fegyelmei«-' | Ízléshez. Nevelői eszménye volt: jó magyarrá és jó reformátussá lenni. Férje mellett óhajtott pihenni, azért másfél év! Vei ezelőtt J Dadra költözött. Temetésén a gyülekezeti énekkar éneke után Mikos Lajos dadi lelkipásztor hirdette az örökélet iéis feltámadás evangéliornát. A pápai gyülekezet és i egyesületei nevében dr. Pongrácz József theol. tanár, presbiter búcsúzott a felejthetetlen tanítónőitől, a fáradhatatlan gyülekezeti munkástól, a hű baráttól.
