Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-09-03 / 36. szám

Ötvenötödik évfolyam.

36. szám.

Papa, 1944 szeptember 3

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________---------------------------------—“ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK----------------------------------------F.ÍLRLÖS SZERKESZTŐ DR. RONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZF.NDÖK

Hadi parancs.

(A pápai egyházmegye 1944. évi augusztus hó 29-én tartott közgyűlését megnyitó istentiszteleten elmondotta Végh János esperes.

Krónika I. 19. r. 10—13. vers.

Dávid király országát nagy veszély fenyegeti. Két oldalról támadja az ellenség: egyik felől Siria, másik felől az ammoniták. A király az ország védelmé- j vei Joábot, a hadak elöljáróját bízza meg, aki meg- I teszi a szükséges intézkedéseket. A hadsereget két i részre osztja, egyik résszel ő maga megy a siriabeliek ellen, a másik rész vezérletével testvérét, Abisait ; bízza meg s az ammoniták ellen küldi. De a két sereg i nem külön operál, a hadvezetés teljesen egységes, j Mindenik vezér figyeli a másik sereg mozdulatait, teljes összhangban járnak el, minden pillanatban készen egymás megsegítésére. Joáb, a fővezér kiadja testvét- ; rétiek a rövid hadi parancsot: légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és ü mi IstenünH városráért; az Ür pedig cseleked je azt, ami nékitetszik:

Nem szükség helyzetünknek Dávid király országa helyzetével való azonosságára utalnunk, de szükség , meghallanunk a hadi parancsot, melyet a mi Fővezér j rünk intéz Hna mihozzánk, akik az ő katonái vagyunk.

Légy erős. Akármennyire is kínoz valami megnevezhetetlen fájdalom, — gyengeséget ne mutass. Bármilyen setétek legyenek is a kilátások, — reménységedet fel ne add. Minél eredménytelenebbnek látod emberi szemmel a küzdelmes munkádat, annál nagyobb erőfeszítéssel küzdj, harcolj a magad posztján.

Legyünk bátrak nundnyájan. Nem lehet kitérni., elbújni a ránk váró próbák elől. Sokkal előnyösebb bátran szembenézni velük. A vaksors is megtorpan a bátorság előtt. A bátorság még a halállal szemben is erős fegyver: »a gyáva százszor hal meg sír előtt, a bátor egyszer izli a halált«. Nem a végzetet kihívó ' vakmerőség vagy a hazárdjátékos mindent egy kockára feltevő könnyelműsége a mi bátorságunk, ha- j (wem az a szent elszántság, mellyel a tanítványok; j vállalták a Jézus Krisztus által előre kilátásba helye- j zett apostolsorsot: »törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket«. Egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől az e jövendör léssel kapcsolatos ígéretet: »a ti nevetek fel van írva a mennyben«. {

Nem magunkért kell erőseknek és bátraknak lennünk, hanem a mi népünkért és a mi Istenünk várót sálért. Mi magunk egyénileg porszemek vagyunk, akiket felkap és elsodor a múlandóság szele és a történelem vad vihara. De — és ez nem pusztán ma felkapott szólam, — a nemzet élete örök. A nemzet élete emberöltők és nemzedékek életéből tevődik össze, épen ezért az egyén életéhez mérten emberi mérték szerint szinte örökkévalóság. A mi népünk,

nemzetünk is beletartozik Isten öörlc világtervébe s e nép életéért küzdeni, dolgozni Istentől kapott hivatása, küldetése mindenkinek, aki e néphez tartozandó'ságát átérzi. A nép, mint nemzet zárt lelki egységet alkot. Ebben a nemzeti egységben nincs szolga és űr, munkás és munkaadó, nincs alsóbb réteg és középosztály, nincs felsőbb tízezer vagy arisztokrácia, csak nép, melynek társadalmi és kormányzati alapelve a theokrácia, törvényei az isteni törvények. Erőseknek és bátraknak kell lennünk, hogy a mi népünk ilyen theokratikus nép legyen, mert csak addig fesz Istennek népe és az ő öröksége s addig lesz Isten megtartó kegyelmének tárgya, amíg ilyen lesz. Ilyen megfartatásra való nép számára épültek amaz egyetlen fundamentumon, a Jézus Krisztuson a mi Istenénk városai, a mi gyülekezeteink, melyek közül a legkisebb is olyan drága, mint a legnagyobb, mert csak a mindent;tudó Isten tudja, melyikben van, vagy melyik az a szent mag, melyért az összesség megtartaíik s melyik bői kinő a terebélyes fa. E gyülekezetekért, — még ha Jézusnak csak két avagy három híve gyülekezik össze, — égni, lángolni, szolgálatban felemésztődni s ezeket Isten városaiul, az üldözött, letört, csüggedt, reményvesztett, gyászbaborult, bűnben megfogatott és megkötözött lelkek menedékéül megtartani, megvédeni — erre hív, erre kötelez ma bennünket a mi Fővezéjrünknek, Jézusnak a hadiparancsa.

Lelkünk békéje, nyugodalma, belső biztonságérzetünk attól függ, hogyan teljesítjük a hadiparancsot.

Ha megtettük mindazt, ami rajtunk áll, ha vállaltuk népünk sorsát és érette a küzdelmet és kemény csatákat, ha erős és bátor hősökké lettünk a nemes harc megharcolásában és az Úr Jézus Krisztustól vett szolgálat végezéséért még az életünk sem drága: akkor álljuk az idegháborút, mert ha minden idegiszálunk reszket és rángatódzik is, de a hitünk szilárd, a lelkiismeretünk nyugodt és nem rettegünk a kegyetlen végzettől, hanem rendületlen bizalommal tesszük a magunk, családunk, nemzetünk, egyházunk sorsát annak a kezébe, aki ura az időknek és esemélnyeknek, csendet tud parancsolni a legbőszebb viharnak, aki bölcseség és szeretet, igazság és kegyelem: az Úr pedig cseleked je azt, ami néki tetszik. Bizalom és feltétlen engedelmesség, hivatásérzet, bűntudat és az Isten akarata előtt való alázatos meghajlás tarthatja fenn -lelki egyensúlyunkat a borzalmak középette, a holnapért való aggódások idején.

Nincs az a nagyhatalmi szövetkezés, nincs az a csudafegyver, nincs az az óvóhely, mely o'lyan biztonságot, nyugodtságot és védelmet adna, mely sorsunk terhét úgy megkönnyítené, keresztünket úgy piegszépítené, mintha ezt tudjuk mondani: az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik. Ez legyen a mindennapi imádságunk, a felszerelésünk, az útravalónk. Ámen.