Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-30 / 31. szám
Ötvenötödik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1944 július 30 DDNÄNTULI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ J TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A bombakárosultak felsegélyezése tárgyában ,az egyetemes konvent elnöksége a következő körlevelet adta ki: Kedves Atyánkfiái! Szeretett magyar református Testvéreink! Első ilyen tartalmú felhívásunkkal két hónappal ezelőtt fordultunk Hozzátok. Hálás elismeréssel köszönjük Nektek, hogy meghallgattátok akkori kérésünket, magyar református lelkiismeretességgel és kötelességtudással kezdtétek meg az adakozást országszerte a bombakárosultak javára s eddig közel 300.000 P-t adtatok. M.ost mégis új kéréssel, fokozott áldozatosságra kell felhívnunk Benneteket mert óriásira nőtt az a V ■* szükség, amely most kérésre kényszerít. Ellenségeink, noha mi soha fegyverrel nem támadtunk ellenök, vad kegyetlenséggel rontottak l$gszebb városainkra és légitámadásaik példátlanul embertelen vérengzésével siralommá téve utcáink sorát, halomra gyilkolták Testvéreinket. Sok ezéren maradtak árván, özvegyen, hajlék nélkül vagy ruhátlanul és tépett testtel sebekben fekszenek Testvéreink, akiknek nem volt más bűnük, csak az, hogy magyarok, mint mi mindannyian és hogy ebben a reánk kényszerített harcban a keleti vész ellen honvédeink védelmezni merték határainkat, családjainkat és mindazt, ami előttünk szent és drága. Mi bizonyosan tudjuk, hogy Isten igazságot fog tenni. De hogy az ő igazsága a mi népünk győzelme és békessége legyen, hogy a szebb jövőre méltóknak is találjon, az az Ö kegyelme után mirajtunk fordul. Evégből Őbenne bízó dacos hitünk mellé a harcos idők ősi magyar erénye: a bajtársiság kell felelevenedjék közöttünk, hogy a testvéri segítségnyújtás erejével a rombadőlt magyar hajlékok gyorsan felépültjeinek és az együttérző szeretet melegétől minden könny felszáradjon. »Jobb adni, mint venni« — mondja a Szentige. Akiket eddig megkímélt a vész, azok Isten iránti háládatossággal siessenek támogatására azoknak, akiktől ja[ honvédelem belső frontján életet, vért, vagyont, szülőt vagy gyermeket kívánt a boldog és erős magyar jövendő áldozatul. És amiként ez a jövő közös kincse lesz gyermekeinknek, legyen most a megpróbáltatás és az áldozathozatal is közös terhe minden becsületes és igaz magyarnak\az ő vagyoni ereje szerint. A segítés gyorsasága és hatályossága érdekében ezúttal pénzadományokat kérünk Híveinktől és kérjük, hogy ez adományokat a presbitérium (vagy az adakozó magasabb egyházi hatóság) elnöksége az idemellékelt 48.800. számú és Országos Földhitelintézet, Budapest című befizetési lappal fizesse be az Országos Földhitelintézetnél erre a célra nyitott folvószámlára. M.agános adakozók biankó befizetési lap használata esetén az értesítő szelvény hátlapjára írják fel: »Református egyetemes konvent: Bombakárosultak javára« c. folyószámlára. A begyűlő összeget, mint a nemzeti adakozás egyik részét, felekezeti célok megjelölése nélkül bocsátjuk majd az illetékes tényezők rendelkezésére. E mellett azonban, mint hű sáfárok, gondoskodunk arról, hogy a tisztán református célra érkező adományok rendeltetési helyükre pontosan eljussanak. Isten óvja Magyarországot és magyar véreinket és őrizzen meg Benneteket a gonosz minden ártó szándékától, amiért Őhozzá imádkozni meg nem szűnünk. Atyafiságos köszöntéssel: Budapesten, 1944 július 21-én. A magyar református egyház egyetemes konventje nevében: Dr. Balogh Jenő s. k. Dr. Ravasz László s. k. főgondnok, világi elnök. [püspök, lelkészi elnök. A világiak hivatása az egyházban. Gondnoki székfoglaló a drégelypalánki egyházmegyében. A magyar református egyház közigazgatásában a világi személyek foglalkoztatása történelmi szükségesség volt. Egyházunk mindenkor nehéz küzdelmet vívott fennmaradásáért és ebben a küzdelemben sokszor erőtlen gyülekezetek, de maga az egyetemes egyház is nemcsak szívesen fogadta, de kereste is azok támogatását és segítő kezét, akik társadalmi helyzetük, vagyoni viszonyaik és politikai befolyásuk révén erre alkalmasak voltak. Ez a szolgálat kezdetben önként vállalt munka és jócselekedet volt, később azonban a célszerűség a kurátori és más állások rendszeresítésével intézményessé tette. Az ellenreformáció idején két irányból is érte súlyos támadás az egyházat. Teológiai és politikai arcvonalon kellett felvenni a harcot. A hitviták síkján eredményesen állották meg helyüket a lelkipásztorok, de a politikai nyomás ellen bizony már a legtöbb gyülekezet gyengének bizonyult. Ügy a gyülekezetek, mint az egyház magasabb közületei világi férfiak szolgálatával igyekeztek a.szorongattatás erejét gyengíteni. Ebből az előnyből azonban hátrány is származott. Az így kiválasztott szolgálattevőknél nem az igaz hitbeli buzgóságon, hanem a világi hatalmon és befolyáson volt a hangsúly és bizony nem volt ritka az az eset, hog a tisztséget viselők hivataluk díszét saját uraságuk növelésére sőt hatalmaskodásra is felhasználták, amely sajnálatos esetek aztán sok súrlódásra és viszályra adtak okot. Ez .a
