Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-23 / 30. szám
Ötvenötödik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1944 július 23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egység és küzdelem. Elmondatottt Magyaregeresen június 11-én tartott levente zászlóavatási ünnepélyen. A biblia egyik örökszépségű könyvében: »A Zsoltárok Könyvében« lapozgatva, telkemet megragadta a 60-ik »Zsoltár« 3. és 6. versében olvasható két »Ige«, — az egyikben édes Hazánk küzdelemteljes múltját, a másikban reményteljes jövőjét látom. : A 3. vers történelmi hátterében Izráel széthullva, Jeruzsálem romokban hever. Dávid, a dalköltő fájdalmas lelki vonaglásban járja végig ezeket a romokat, búsongó leikéből felzokog a nagy nemzeti tragédia mélységes fájdalma: »Isten, elvetettél minket!...« »Elszélesztettél minket!...« »Hozz vissza minket!...« Utána mindjárt a 6-ik versben magasra lobban a feltámadás szent reménységének a lángja: »De adtál a Téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért«. Teliát csak az Istent félő nép méltó a zászló magasra emelésére. De fájdalom, az istenfélés szeníséges tudata magyar földön még mindig nem tudta kiirtani igen sok lélekből a forradalmi idők romboló szellemét. Látjuk mélységét a magyar tragédiának. Mindenkinek bölcsőjét ez a szellem készítette elő. Mohácsnál mindenki össze esküszik a másik ellen, kikacagott szalmabáb lett a király. Láttuk a forradalom pusztító viharában a rombolás, a tagadás lelkét, amikor a magyar balgatagon dobta el a fegyvert és megölte az egyetlen egyet (Tisza), a legnagyobbat, aki pedig segíteni tudott volna ezen a szerencsétlen nemzeten. Ez a szellem eleven erővel dolgozik még ma is földalatti aknamunkájában — forradalmi virtuskodással szeretné mégegyszer lángragyujtani ezt az országot..,de az .Isten nem engedi. Drága nemzetem! Méltónak tartott Téged az Isten, hogy zászlót adjon néked! Méltónak tartott téged is magyar ifjúság, hogy ebben a zászlóban magasan lengessétek a magyar jövendő közeledő nagy diadalát! Ti levente ifjak... a magyar jövő fakadó reményei, véssétek szívetekbe, hogy ez a korszak a magyar történelemben a nemzeti megpróbáltatás igen súlyos koriszaka, ebben a korszakban a zászlónak nagyobb jelentősége van, mint valaha volt. Ü. T. A zászló iegy nagy cél felé való törekvést, testvéri együttérzést, egy akaratnak a közös munkáját jelentette, valamely magasztos (eszménynek a szolgálatában. így értjük meg ,hogy zászlója van a hadseregnek, a különböző egyesületeknek, társadalmi közösségeknek, mert .mindeník érzelmi, gondolati egységbe akarja olvasztani gyermekeit. Olvasszon Titeket is ez a zászló a honszerelem legszentebb érzelmébe. Ez az eszmény legyen tireátok nézve a legdrágább kincs ezen a világon; mert ha van nemes, nagy és szent érzelem, amelyben izzani mindenkor dicsőség, még ha az fájdalommal jár is, akkor a hazaszeretet érzelme mindenek előtt az. Ez az érzelem nem más, mint odaadás. Odaadom egész magamat, minden gondolatomat, akaratomat, egész lényemet, tehát életemet a haza szent ügyének, mint a spártai nő, aki maga adta szeretett gyermeke kezébe a pajzsot eme szavakkal: »Ezzel vagy ezen«. Vagy ezzel térj vissza győztesen, vagy ezen hozzanak vissza, ha dicsőén küzdve elestél a honért! Az önzetlen tiszta honszerelem éltető levegője a bonnak. Nem akkor hal meg valamely nemzet, amikor ellenség tiporja le, hanem akkor, amikor nincsenek a honszerelem lángjában égő fiai és leányai. Ezért mondja a legnagyobb magyar: »A magyar csak saját magat fogja meggyilkolhatni, — más által el nem pusztítható«. Amíg tehát a honszerelem dalá,t iaz édes ,anya már a bölcsőben dud'olgatja gyermekének, amíg az ifjút ez a szent érzelem hevíti nemes és nagy tettekre, addig .mélységesen kell hinnünk és remélnünk, hogy Magyarország évezredes nagyságában, történelmi folytonosságában ismét élni és virulni fog. , De a zászló nemcsak egységet, hanem harco£ és küzdelmet is jelent. Ez a harc, (ez. a küzdelem a 1 elánt századok dicsőséges csatáiban ott viharzott a legvéresebben, ahol éppen a zászló lerjgett. A zászló tehát minden időben központja volt a támadásnak. A keresztes háborúk vitézei elsősorban: »Mohamed«-zászlóítartóit rohanták meg, Dugovics Titusz elszánt küzdelmében a török -katonát magával ragadja a halálos mélységbe, hogy a félho*Idas zászlót ki ne tűzhesse a vár ormára. Előttem egy harci kép, mikor a hős katona halálos sebével lebukik lováról, testéből patakzik a vér, nincs aki segítsen rajta, mégegyszer összeszedi jminden erejét, hogy fejét felemelve ^zéttekintsen. mit gondoltok? Fáradt tekintetével mit keresett? A zászlót. A zászló ;még megvan, a zászló még nem veszett el, a szent ügy élni fog. Hány reményteljes ifjúi élet lobbant el a zászlóért vívott küzdelemben Szerbia halál-földjén, a lengyel mezőkön és lobban el most is ott azokon a helyeken, ahol a költő szerint: »Vér csurog a földön, vér csurog a fáról, Ahol a rongy sátor nyöszörög a szélben, Haló honvéd sóhajt — fiam! — feleségem!...« , Harcot, küzdelmet követel titőletek is ez a zászló. Harcot, küzdelmet minden ellenséggel szemben, amely kezetekből kiragadni, az eszményt, mely selyem szálaiból messze kiragyog, megcsúfolni akarná. Ebben a harcban, ebben a küzdelemben hősöknek kell lennetek. Nemcsak a csatamező termel hősöket, hanem az élet is. Minden gyermekben, minden ifjúban egy-egy (hős szendereg. Legyetek hát hősök az Isten és a Haza
