Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-07-09 / 28. szám
126. oldal. DUNÁNTüLI protestáns lap 1944 tábori papja. Strasbourgi diák korában újból kiadja atyja „Boldog halál szekere“ c. imádságos könyvét. — id. Ábrányi Kornél, unit. (1822—1903.) Zeneköltő. — Ábrái (Figura) Károly, ref. (1830—1912.) Lelkész, szatmári, hódmezővásárhelyi tanár, Csongrád m. főjegyzője, Hódmezővásárhely polgármestere. Regényíró. — Ács Zsigmond, ref. (1824—1898.) Lelkész, műfordító. — Ady Endre, ref. (1877—1919.) Újságíró, a XX. század legnagyobb magyar lírikusa. — Ady Endréné (Boncza Berta). — Ady Lajos, ref. (1881— 1943.) Debreceni tankerületi főigazgató. — Ajtai Nagy Gábor, ref. (1878 — 1942.) Ügyvéd, polgármester, közjegyző, egyházi főgondnok, Nagybányán. — Álsted János Henrik, ref. (1558—1658.) Theológus, gyulafehérvári tanár, (1629- től). — Almási Balogh Sámuel, ref. (1796 —1867.) Lelkész. MTA. Irodalomtörténész. — Almási Balogh Pál, ref. (1212—1212.) Pesti orvos, filozófus. — Almási Balogh Tihamér, ref. (1838—1907.) Orvos, színműíró. — Almási Balogh Zoltán, ref. (1833—1878.) Költő. — Alvinczi József, ref. (1735 — 1810.) Báró, tábornagy. I. Ferenc tanára a haditudományokban. Alvinczi Péter kassai pap leszármazottja. Vele kihal a család. — Alvinczi Péter, ref. (1570—1634.) Több erdélyi fejedelem udvari papja, nagyváradi tanár, kassai lelkész. Pázmány irodalmi ellenfele. Valószínűleg ő a szerzője a 30 éves háború kitörését magyarázó vádiratnak, a „Querela Hungariae“-nak. S VEGYESEK 1 .S®SS®®®®®S®S®®E®®®®®@S£i»(e«S8K®®£®§S®SS® — Czeglédy Pál barsi esperes a július 6-iki egyházmegyei közgyűlés elé terjesztett jelentésében így ír a’mai helyzetről; »Történelmünk ezen legnagyobb létharcában, anélkül, hogy a holnap titkaiba tekintgető beteges jóslásokba, bocsátkoznánk, Isten eleve elrendelő kegyelmében bizakodva hitet kell tennünk magyar fajtánk és hazánk jövőjéről. A szörnyű világégésben elpusztulhat sok minden, ami elaggott, kiöregedett, egyébként bármennyire szívünkhöz nőtt is, de a vér és könnyözönben egy új Magyarország vajúdik. A történelem tanúsága szerint csak az a nép hal meg, amelyik már megásta saját sírját. Sírásója pedig nemzetének minden léha gondolkozású, tunya erkölcsű, közösséget nem ismerő, csak saját érdec keiért élő, önmagát szerető magyar. Ma a kötelesség, a becsület, az áldozat hőskorában hívő magyarok millióira van szükség. De elérkezett minden társadalomformáló erőre, így a XX. század keresztvénségére tnézve is a számonkérés ideje. Á mostani válsággal lejárul az »ecclesia precedit« korszaka. Ez a korszak az egyházat a megbecsülés, a külső tisztesség éi's anyagi oltalmazás jeleivel vette körül, szelleme azonban az Evangéliom örökigazságaitól a régen elidegenedett, társadalmi, gazdasági rendjében, politikai módszereiben, irodalmában és művészetében a fennen hirdetett krisztusi elvekkel régen meghasonlott, más szóval az Evangéliom gyertyáját gondosan elrejtette a templom, iskola, a vasárnapi keresztyénség, szertartások és tisztes tradíciók vékája alá. És most »ömlött az •eső, eljött az árvíz és fújtak a szelek és beleütköztek (abba iá házba« (Máté 7:25. v.) s nyilvánvalóvá lett iszámunkra, hogy az egyház életében csak az lehet időálló, ami »felépíttetett az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga a Jézus Krisztus«. (Efézus 2:20. v.) Egyházunknak isteni küldetése az, — és ennek hűséges teljesítésével teszi nemzetünknek, hazánknak a legnagyobb szolgálatot — hogy a ránk szakadt nyomorúságban tisztán és elegyítetlenül, szóval és tettel hirdeti isten Igéjét és az áthatolhatatlan sötétségben magasan tartja az Evangéliom fáklyáját«. — A diósjenői lelkészválasztás ügyben beadott fellebbezést a dunántúli egyházkerület bíróságának időszaki tanácsa legutóbbi ülésében elutasította és így a választás jogerős. — Építő olvasmányokat kérnek tábori lelkészeink. Már több oldalról megnyilatkozott az a kívánság, hogy kívánatos lenne tábori lelkészeink rendelkezésére bocsátani építő tartalmú vallásos iratokat és egyházi lapokat. A püspöki hivatal arra kéri a lelkipásztor urakat, szíveskedjenek egyházközségükben azokat az atyánkfiáit megkérni, akik a Református Jövőt, a Református Életet, a Hajnalt vagy más egyházi lapokat járatnak, átolvasás után - ne dobják el, hanem szolgáltassák be a lelkészi hivatalba, a lelkipásztor urak pedig szíveskedjenek a lapokat a püspöki hivatalhoz beküldeni, illetékes helyre való eljuttatás végett. — Ispánkon a református ifjúság hálás a vele ; foglalkozásért. Az ünnepélyeket és a színdarabot a leányegyesülettel karöltve rendezték. Csuhétanfolyam is volt. A tanfolyam termékeit nyilvános kiállításon nézhette és | vásárolhatta a hálás közönség. Sok és igen szép munka i volt. Mindezek megtemtője és buzgó irányítója lelkes tanítónője volt, kinek segítségével és vezetésével egyj séges, ízlésesen kiállított és minőségileg is finom, a 1 napisajtó által is elismert sok süteményt szállított be a ! nőegyesület Szombathelyre egyik hadikórház sebesültjeinek, hol bírójukkal egyetemben meleg elismerést kaptak a vezetőségtől, Il: . i HIVATALOS RÉSZ l A veszprémi ref. egyházmegye esperesétől. 602; 1944. szám. Felhívás. A lelkészi nyugdíjintézeti járulékok folyó évi egyénenkénti kivetett összegéről az értesítés a lelkipásztori hivatalokhoz szétküldetett. Ebben ki vannak mutatva az előző évi hátralékok is. Felhívom a hátralékos egyházközségek vezetőségeit, hogy a hátralékoknak illetékes helyére beküldése iránt azonnal intézkedjenek, mert ellenkező esetben a hátralékoknak közadók módjára behajtása iránt 8 nap alatt az intézkedést megtenni köteles leszek. Alsóörs, 1944 július 3-án. Szües József esperes. Keresem nagyszüleim Vésel János (ref., szül. 1842 nov. 13-án Mezőkomáromban, atyja Vései Péter, anyja Pap Éva) és Hampó Karolin (ref., szül. 1844 jún. 6), Lukafa (Somogy m.), atyja Hampó János előkönyörgő tanító, (anyja Rácz Katalin) házasságlevelét. Valószínű Somogy vagy Veszprém megyében köthettek házasságot 1856—1880 között. Az okmány beküldőjének 20 pengő jutalmat adok. A kivonatot utánvéttel kérem megküldeni. Kovács László OTI főtiszt. Budapest VIII. Fiumei ut 19/b. III. em. 67. OTI. Helyiszervi üzemellenőrzésí osztály. Pápa, 1944. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán
